Ma is él még a hiedelem, miszerint a keresztény élet akkor hiteles, ha tele van szenvedéssel, és hogy a szenvedést Isten szeretete méri ránk. Valójában a szenvedés önmagában rossz és kerülendő; Jézus sem vágyott rá, hanem így imádkozott: “Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a kelyhet”. Ugyanakkor az Atyától kapott küldetéséhez való hűségből elfogadta a szenvedést. Akkor is hirdette a foglyoknak szabadulást, a vakoknak szemük megnyílását… (vö. Lk 4.18), amikor ezért az életével fizetett.
Szenvedéseink többségének semmi köze sincs Krisztus keresztjéhez. Általában attól szenvedünk, hogy az egónkat sérti, ha nem valósul meg az akaratunk, kritika ér minket, státuszt vesztünk vagy anyagi veszteség ér minket. Ha azonban megmutatjuk Istennek ezt a fájdalmunkat, elismerjük az eredetét, és kérjük, hogy szabadítson meg minket hamis biztonságainktól, akkor Isten gyógyító erejének tesszük ki magunkat. Ő meg tud szabadítani rendezetlen ragaszkodásainktól, és ráébredünk, hogy egyedül Őbenne van a biztonságunk.
A mai nap imamódjának a Lectio Divinát ajánljuk.
Napi szentírási idézet
Ő, jóllehet Istenhez hasonló, Istennel való egyenlőségét nem a saját javára használta fel, hanem rabszolgasorsot öltve magára kiüresítette önmagát. Emberekhez lett hasonló, és magatartásában is embernek bizonyult. Megalázta magát: engedelmeskedett a halálig, mégpedig a kereszthalálig. (Fil 2,6-8)
Zene- J.S. Bach: St. Matthew Passion, BWV 244 / Part One - No. 21 Choral: "Erkenne mich, mein Hüter"
Gyakorlat:
Ma ahelyett, hogy te próbálnál belépni Krisztus passiójába, kérd Krisztust, hogy ő lépjen be a te szenvedésedbe - fakadjon az akár hiteles Krisztus-követésedből, akár egód veszélyeztetettségének érzéséből! Kérd az Ő erejét, önzéseidtől megszabadítani akaró érintését!
Forrás: jezsuita.hu Fotó: Pásztor Péter
Leave a Comment