Kedves Testvéreim! Az evangéliumban azt hallottuk, hogy Jézus azt mondja én vagyok a jó pásztor. Jézus a jó pásztornak két fontos tulajdonságát emeli ki, azt, hogy ismeri juhait és életét adja övéiért, nem kényszerből, hanem önszántából.
Bizonyára mindannyian láttunk juhait terelgető pásztort. A jó pásztor minden bárányt egyenként ismer. Elnevezi őket (pl. Foltos, Borzos, Tekergő, Ravasz, Nagy…). Név szerint, mindeniknek tudja a történetét, ismeri a hűségeset, a simulósat, a csintalant, a mindig elkóborlót. Tudja melyik beteges, melyiknek tört el a lába, melyiknek sebezték fel tövisek a bőrét. Mindeniket egyenként számon tartja, felügyeli, dús füvű legelőkre vezeti. Ha valamelyik veszélybe kerül azonnal segítségére siet, ha elcsatangol utánamegy és szembeszáll a farkassal is, úgy védelmezi őket. A legtöbb azonban, amit megtehet és meg is tesz, hogy életét adja értük.
Testvéreim! Ilyen pásztor a mi Jézusunk. Jézus önmagát, a Jó Pásztort szembe állítja a béressel. Azt mondja, hogy a béresnek a juhok nem sajátjai ezért, ha meglátja a farkast elfut és otthagyja a juhokat. A farkas pedig elragadja és szétszéleszti őket. A béres azért van a nyájjal, mert haszna van belőle, mert ebből él.
Ezzel szemben az igazi pásztor – mondja Jézus – a nyájat sajátjának tekinti. A juhok az ő tulajdonai, egytől egyig ismeri őket. Amikor Jézus azt mondja, hogy én vagyok a jó pásztor, akkor azt mondja, hogy: nekem fontosak vagytok, én a sajátomnak tekintelek benneteket, számomra értékesek és drágák vagytok. Nem azért törődőm veletek, nem azért vagyok pásztor, mert nekem ebből hasznom van. Nem azért szólítgatlak benneteket, és nem azért van rátok gondom, mert az érdekeim úgy kívánják. Hanem engem az Atya küldött el, hogy ti ne legyetek olyanok, mint egy pásztor nélküli nyáj. Hogy ne legyetek szétszóródottak, sebesültek, betegek, éhesek - és én örömmel jöttem. Mert ti az Ő alkotásai vagytok, az Övéi vagytok, Isten népe és legelőjének nyája. Jézus egészen másként cselekszik mint a béres. Azt mondja, hogy a béres elhagy titeket, akik úgymond gondoskodnak rólatok, azokban mind csalódtok, mert amikor a legjobban szükség van rájuk, akkor nincsenek ott. De bennem, a jó pásztorban nem csalódhatsz. Én nem hagylak cserben, nem fordulok el, és nem felejtelek el.
Testvéreim! Jézus, ma arra tanít, hogy mi lelkipásztorok, egyházi és világi vezetők, édesanyák és édesapák az ő példája szerint éljünk, cselekedjünk. Arra int, hogy hasonlóan gondolkodjunk a ránk bízottakról. Mert a lelkipásztorok, a vezetők is juhok, csak különleges megbízatást kaptak, ők az egyetlen Pásztor közvetlen segítőtársai. Vagyis a jó Pásztor kiváló tulajdonságait nemcsak az egyházi személyeknek kell megvalósítaniuk, hanem minden megkeresztelt embernek. Ti is pásztorok vagytok. Jézus, titeket is megbízott küldetéssel. Tulajdonképpen minden keresztény megkapja a pásztor hivatását, minden keresztény hívőnek jó pásztornak kell lennie. Testvérem! Te hogyan teljesíted ezt a küldetésed? Most gondolkodj el azon, hogy milyen pásztora vagy annak vagy azoknak, akit vagy akiket az Isten rádbízott? Lehet nincs nagy nyájad, nem vagy munkaadó, lehet nem vagy pap, tanár, óvónő, nevelő, hogy sok gyermekért felelj. Lehet, hogy csak egy kis család van rád bízva, egy feleség, egy gyerek, vagy talán még te magad vagy gyerek, de vannak kisebb testvéreid, barátaid. Egyszóval mindenki felelős valakiért, valakikért, mindenkire rábízott az Úr Jézus legalább egy báránykát.
Te hogyan figyelsz a bárányaidra? Szükségben melléjük állsz-e, tudod-e milyen gondokkal küszködnek, vagy csak akkor figyelsz fel, ha valami nagy baj történik? Tudod-e merre jár a gyermeked, kik a barátai? Milyen sérelmeket szenvedett az iskolában, vagy csak azt tudod, hogy jó jegyet hozott haza? Tudod-e mi fáj a munkatársadnak, beosztottadnak? Lehet épp elhagyta a férje, csalódott a barátjában, beteg lett a szülője, gyermeke, meghalt szülője vagy gyermeke, te ezt tudod, vagy csak megállapítod, milyen magába zárkózó lett, és vállrándítva továbbállsz? Testvéreim! A jó pásztor észreveszi a bajt, mindig ott van, ahol segítségre van szükség és nem tesz különbséget bárányai között. És ami a legtöbb, életét is adja értük. Te már gondoltál arra, hogy életedet tudnád-e adni embertásaidért vagy legalább egyvalakiért? Úgy őszintén, képes lennél rá? Olvastam valahol egy történetet, ami idevág: Három felnőtt kávézott a konyhában, miközben a gyermekek a földön ülve játszadoztak. A beszélgetés arra terelődött, mit tennének, ha valami veszély fenyegetne? Mindenik azt mondta, az lenne az első dolga, hogy a gyerekeket mentse. Abban a pillanatban a kukta szelepe hangosan beindult és óriási gőzfelhő szabadult fel. Pillanatokon belül kiszaladt mindenki a konyhából, kivéve a földön játszó gyerekek. Hát testvérek, azt hiszem magunkra ismerhetünk. Néha mi is ilyen pásztorok vagyunk, megfeledkezünk mindenkiről, csak saját magunkra figyelünk. A mai evangélium üzenete számunkra, hogy az Atya mindannyiunkat meghívott, mindannyiunknak pásztori küldetést adott, tehát figyeljünk azokra, szeressük azokat, akiket ránk bízott, amíg együtt lehetünk itt a földi életben.
Jó Pásztor! Köszönöm, hogy életedet adtad értünk. Köszönöm, hogy utánunk jössz, ha eltévedünk. Köszönöm, hogy te sosem hagysz el. Köszönöm, hogy saját példád által mutattad meg, mit vársz tőlünk, hogyan gondoskodjunk a ránkbízottakról, miként szeressünk. Add meg nekem, hogy én is jó pásztor lehessek! Ámen.
Csiszér Imre, erzsébetbányai plébános Fotó: pixabay
Leave a Comment