Kolozsvár Erdély fővárosa, történelmi központja, neve közismerten még „Kincses Kolozsvár”. A Kis-Szamos és a Nádas-patak völgyében található, de egyes városnegyedei átnyúlnak a szomszédos patakok völgyébe, és így három oldalról dombok veszik körül. A város több városnegyedből áll, a történelem folyamán kerületei is voltak a városnak, ami a magyar közigazgatás örökségének tudható be. Az első írásos adat 1313-ból ismeretes a főesperesi kerületről, amikor már Kolozsvár volt a főesperesség székhelye.
Kolozsvár sok látnivalót kínál látogatóinak, közöttük említésre méltóak a keresztény templomai. A főtéren áll egy gyönyörű gótikus épület és egyben Erdély monumentális épülete: a Szent Mihály-templom. Ez Erdély második legnagyobb alapterületű temploma, amely a város főterén, a hajdani Nagy piacon áll. Ugyancsak a város központjában az Egyetem utcában áll a kolozsvári Piarista templom, Erdély első barokk stílusú épülete. Az eredetileg jezsuiták által emeltetett épületet, a katolicizmus 18. századi új térfoglalásának emlékét, Erdély egyik legszebb barokk templomának tartják. Miután az 1690-ben kiadott Diploma Leopoldinum megengedte a korábban kiutasított szerzetesrendek visszatelepedését, és I. Lipót császár visszaadta a jezsuiták korábban elvett birtokait, az 1692-es nagyszebeni országgyűlés nekik adta az óvári templom és kolostor épületeit. Mivel ezeket az épületeket hamarosan kinőtték, 1700 körül megvásárolták a Farkas utca és Belső-Torda utca sarkán levő telket, ahol kialakították a hit és az oktatás céljait egyaránt használó épületegyüttesüket.
A templom építését 1718. február 22-én kezdték el az Erdélyi Római Katolikus Státus tanulmányi alapjának telkén, az ünnepélyes alapkőletételt Mártonffy György püspök végezte 1718. március 13-án. A templom építőjére vonatkozóan nincsenek biztos adatok, az általánosan elfogadott nézet szerint jezsuita típustervet alkalmaztak. Bágyuj Lajos restaurátor feltételezése ezzel szemben, hogy az építőmester a kassai Tornyosi Tamás lehetett. Bíró József és B. Nagy Margit azonban a városi tanács által Schwalbachból behívott Konrad Hammert tartják a templom építőjének. Az építést az erdélyi katolikus hívek adományokkal támogatták, ezen kívül a református Wesselényi István főispán hozzászólása alapján az erdélyi országgyűlés szintén megszavazta a templomépítés támogatását. Az első évben elkészült az alépítmény, a hatalmas kriptával. 1721-ben már a tető magasságáig álltak a falak, és elkészült a két torony is. 1722-ben befejezték a külső falak vakolását és a helyükre kerültek az ajtók és ablakok is. 1724-ben befejeződött a Szentháromság tiszteletére emelt főoltár építése, illetve a nyolc mellékoltár. A templomot 1724. augusztus 10-én nyitották meg, az ünnepélyes felszentelést Antalfi János püspök végezte 1725. május 13-án.
Miután 1773. július 21-én XIV. Kelemen pápa eltörölte a jezsuita rendet, Mária Terézia a piaristákat, vagyis a Kegyes Tanítórendet hívta be helyükre, ezért az épületet utóbb piarista templom illetve akadémiai templom néven emlegették. A templom orgonáját a piaristák idejében Maywald Antal készítette 1849-ben, Ruzitska György tervei alapján. Trianon után 1924-ben a templom restaurálására átfogó gyűjtést rendeztek, megtisztították a megfeketedett oltárképeket, bevezették a villanyvilágítást, kijavították az orgonát és a padokat. 1928-1930 között alakították ki a templom fűtésrendszerét. 1942-1943-ban kijavították a gyóntatószékeket, a szentély stallumait és a sekrestye szekrényeit.
1948-at követően,az államosítás után, amikor a román állam felszámolta a görög-katolikus egyházat is, itt tartottak anyanyelvű miséket a templom nélkül maradt román katolikus hívők számára.A templom utolsó, ottlakó piarista papja Simon István volt, aki 1995-ben hunyt el. 2002 óta a templom a Szent Mihály plébánia igazgatása alatt áll. Az egyetemnek a templommal szomszédos épületrészében a kolozsvári egyetemi lelkészség kapott helyet,a piarista atyák előző lakóterében.
Betekintünk a templom csodálatos belsejébe: a hajója 42,7 méter hosszú és 25,2 méter széles, és a hajóból mindkét oldalra három-három kápolna nyílik. A főbejárat feletti dombormű a Szentháromságot ábrázolja. A mellékkapuk felett a jezsuita rend alapítójának Loyolai Szent Ignácnak, illetve rendtartásának, Xavéri Szent Ferencnek a szobrai láthatók. A templom főoltárán őrzik a Szűzanya füzesmikolai kegyképét. A képet egy Lukács nevű ortodox pap festette, aki a Nagyiklód községben működött. Egy Kopcsa János nevű hívő vásárolta meg és a mikolai román ortodox templomnak ajándékozta, ahol 1699. február 15-étől 26 napon át könnyezett. A csodás esemény hírére a kegyúr, gróf Korniss Zsigmond saját kastélyába vitette, de a tulajdonjog körül vita alakult ki, végül Kollonich Lipót esztergomi érsek a kolozsmonostori templomnak ajándékozta. A vitázóknak egy-egy másolat jutott. 1699. pünkösd előtt nagy ünnepséggel vitték át a kolozsmonostori kápolnába, majd néhány nap múlva a jezsuiták belvárosi templomába. A főoltár felett a következő felírat olvasható (latinul írva): „A nagy Istennek, az egynek és háromnak, dicséret, tisztesség és dicsőség.”
A Kolozsvári piarista templom a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség, a Kolozs-dobokai főesperesi kerülethez tartozik, a Szent Mihály Plébánia filiája. Az egyházi szolgálatot 2022 óta ismét a piaristák, Sárközi Sándor templomlelkész és Molnár Lehel egyetemi lelkész végzik. A kántori szolgálatot Geréd István kántor tölti be. Búcsús ünnepét a Szentháromság vasárnapján és Nagyboldogasszony napján, augusztus 15-én tartják . Örökös szentségimádási nap: június 5
Összeállította: Gábor Anna
Fotó: apaczai.janozsigmond.ro
Leave a Comment