A hét plébániája: HEGYKÖZTÓTTELEK

Bihar megyében, Nagyváradtól 17 km-re, Hegyközcsatártól 2 km-re északkeletre található Hegyköztóttelek, a Hegyköz egyik emblematikus települése, 174 m tengerszint feletti magasságban. Jelenleg Hegyközcsatár közigazgatási fennhatósága alá tartozik. A Réz-hegységhez nyugatról csatlakozó Hegyköz dombvidék nyugati aljában, az Alföld keleti szélén fekszik, Siter filiája és Sitervölgye falukkal együtt. Kis patakja Sásvölgyi-patak néven északra kanyarog és Szalárdnál a Berettyó bal oldalába torkollik. Északra a Kis-Latabár-erdő, északkelet-keletre és délkeletre az Uradalmi-erdő, délre a Bihari-erdő nevű határrészek húzódnak, ez utóbbin délkeletre a Kelemen-pad emelkedik, délre a Nagyhegy, távolabb az Ágoston-tó, nyugatra a Morcó, északnyugatra a Nagy-Latabár-erdő nevű határrészek terülnek el. 1913-ban Nagyhegytanya is Hegyköztóttelekhez tartozott. 

A legutóbbi, 2011-es népszámláláskor 246 főt számláltak, közülük 223-an magyarok. Tóttelek esetében kimagasló mennyiségben termesztettek és termesztenek ma is szelídgesztenyét. Mivel a település magas dombok között fekszik, ezeknek a domboknak az oldalain szőlőtermesztés és gyümölcsfa termesztés alakult ki. A helyi lakosok ezeket a dombokat szőlőhegynek nevezték el, innen ered a helységnevek elé helyezett hegyköz kifejezés. 

Középkori templomának ma már semmi nyoma, de kétségkívül a jelenlegi templom helyén állt. A vele egy uradalomba tartozó, de nála kétszer kisebb Latabárnak kőtemploma volt, ezért hasonló lehetett Tótteleknek is. A faluról az első írásos dokumentum a XIII. századból származik, ekkor Totthelek, Villa Thothelek néven említik. A püspöki tized nagysága alapján – 33 kepe – már ekkor jelentős település lehetett. Ebben az évszázadban Miklós vajda, István és Gereben birtoka volt. 1465-ben a panaszi Pázmán család, később a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség tulajdona. Jelenlegi nevén 1913 óta szerepel. A török uralom után mintegy 100 éven át néptelen volt a település. A XVIII. század második felében gróf Kollonits László püspök a Felvídékről 40 katolikus szlovák családot is betelepített a faluba. Ők erdőkitermeléssel foglalkoztak, munkájukért földet és telket kaptak, házat építettek. Leszármazottaik Tóttelek őslakosainak számítanak, s ma már valamennyien magyarnak tartják magukat.

1788-ban alapították a plébániát szlovák ajkú telepesek számára, ekkor vállt önálló plébániává. A középkori templom romjain Kollonitz László püspök építtetett templomot, majd néhány évtized múlva Lajcsák Ferenc nagyváradi püspök hozzájárulásával épült egy kisebb fatornyos istenháza 1832-34 között, amelynek teljes magassága 30 m és 1834. október 12-én maga a püspök szentelte fel. A templom védőszentje Szent József, Jézus nevelőapja. A római katolikus templom domb alján áll fák között, a tóttelekiek minden év október tizenkettedikéhez eső legközelebbi vasárnap búcsú- és körmenettel emlékeznek templomuk megszenteléséről. A templom belső nagyon szép és varázslatos, főoltárképe a Szent Család oltárkép, ami a nagyváradi székesegyház bal oldali kereszthajóképének másolata, ismeretlen festő által, valamint 1826-ból származó két olajfestmény látható még, az egyik a keresztre feszített Krisztus és a másik a  Nepomuki Szent János kép. Két mellékoltáron Jézus Szíve és Szűzanya szobrok láthatók. A templomnak három harangja van. A legrégibb és egyben a legkisebb az 50-60 kg-os lélekharang. 1915-ben az akkori országos és egyházi rendelet a harangok beszolgáltatását rendelte el háborús célokra. Ennek a kis harangnak „megkegyelmeztek", nyilván tűz és halálesetekre gondolva tartották ezt szükségesnek. Ezen a lélekharangon a következő felirat olvasható - „Jézus Szent Szíve halálunk óráján könyörülj rajtunk!" A középső harangot Trianon után 1925-ben Aradon öntötték a híres Hönig cégnél, súlya kb. 90 kg, felirata a következő: „Szent József Imádkozzál, könyörögj érettünk! Mindenható Isten adj nekünk békét minden időben!" A harmadik harang 1932-ben készült a temesvári Friedrich testvérek öntödéjében, 113 kg-os és a Tótteleki Katolikus Egyház, buzgó híveinek az adományaiból vásárolták meg. Feliratát idézem: „A község 150 éves fennállásának emlékére. A templom 100 éves fennállásának évfordulójára. A Szent Szűz iránti buzgó tisztelettel készítették Tóttelek lakósai." A felíratok latinul vannak írva. A torony aljában található a régi kelepelő, ami mára már jelentős néprajzi és vallási értéknek számít. A templomot utoljára 1994-ben javíttatták Mentes József székesegyházi kanonok, főesperes idejében. 2010 márciusában Böcskei László nagyváradi megyéspüspök áldotta meg az újonnan épült ravatalozó kápolna harangját. A falu lakosainak zöme idős, közülük sok egyedülálló, özvegy, de azért vannak középkorúak és fiatalok is. A régi helybeliek a lakosság mintegy 60 százalékát adják, a többiek Nagyváradról költöztek ki. Hegyköztótteleken gyerekhiány miatt megszűnt az elemi oktatás is, a néhány helybeli iskolás a községközpontban, Hegyközcsatárban tanul, oda iskolabusz viszi őket. Tóttelek a hétvégi házak paradicsoma, sok család állandó otthonává alakította ezeket. A Szent József Római Katolikus Plébánia Hegyköztóttelek a Nagyváradi Romai Katolikus Egyházmegye, Várad-környéki esperesi kerületéhez tartozik. Egyházi szolgálatot Kruzslitz Imre plébános végzi, valamint a kántori szolgálatot Miklós Spurigán Zoltán kántor-karnagy tölti be. A templom búcsús ünnepét március 19-én, örökös szentségimádási napját szeptember második vasárnapján tartják.

Összeállította: Gábor Anna.

Fotó: hegykozi.blogspot.ro