A hét plébániája: KOLOZSMONOSTOR

Kolozsmonostor egykor önálló település volt, Kolozsvár város nyugati részével határos, 1895-ben csatolták a városhoz.  Kolozsmonostoron a XI. században, I.Béla király (1061-1063) alapította a Benedek-rendi apátságot, amelytől a település neve is származik. A bencés apátság Erdélyben a gyulafehérvári  püspökség mellett a katolikus egyház egyik legkorábbi és legjelentősebb intézménye volt. Az 1241-es tatárjáráskor elpusztul, IV. Béla király (1206-1270) „a második honalapító” újraalapítja, 1285-ben újra a tatárok pusztítják. A XIV. században jelentős hiteles hellyé vált, első elismert oklevele 1308-ból való. A XV. század második felében erődítmény épült a kolostor védelmére, a reformáció után, a bencés rend megszüntével a kolostor világi kézre kerül. Báthory István (1533-1586) erdélyi fejedelem az apátságot 1579-ben a jezsuitáknak adományozza, templomát helyreállítatva, ugyanakkor az apátság elhagyott épületében megalapítja a kolozsmonostori jezsuita iskolát, amelyet 1581-ben a kolozsvári Farkas utcába költöztet, ennek a jogutóda a piarista gimnázium (1776 és 1948 között).  Rudnay Sándor (1760-1831) erdélyi püspök engedélyével, az 1658-1661 évi török-tatár dúláskor valamint a kuruc háborúk miatt, a végleg elpusztult kolozsmonostori apátsági templom köveinek felhasználásával épült fel (1817-1821) az iskola új empire stílusú, Királyi Líceum épülete, amelyben utódja, a mostani Báthory István Elméleti Líceum működik.

Az apátsági templomból csak a gótikus szentély maradt meg, amit kápolnává alakítanak át. Az Erdélyi Római Katolikus Státus 1896-ban újjáépíttette a hajórészt, négyszög alakúra, neogótikus stílusban, megemelve a szentély falait is. A templom nyugati díszes kapuját Bertha Mihály neves kolozsvári kőfaragó készítette (másolata az eredeti főkapunak, amely a Kolozsvári Történelmi Múzeumban van), a kapu fölött a templom védőszentje,  karjaiban a kis Jézust tartó Szűz Mária kőszobra áll. Így a  templom, csak szerény maradványa lett az egykori apátságnak, amelynek háromhajós impozáns temploma volt.

1925-ben bérbe adták 25 évi használatra a görög katolikus egyháznak, a kommunizmus alatt ortodoxok használták, majd hosszas tárgyalások után, 1994. június 20-án került vissza jogos tulajdonosához, a római katolikus egyházhoz. 1996–1997 között volt a műemlék-templom általános felújítása, Székely Lázár és csapata hozzáértő munkájával, a restaurálásért a templom 1998-ban Európa Nostra díjat kapott. A megújult templom- belső, Egri László és fia István által készített 11 új vitrál ablakkal gazdagodott, Korondi Jenő (1935-2007) jeles erdélyi szobrászművész tervei alapján öntött, 14 keresztúti stáció bronz domborművel (2008), valamint a szentélyben a szászdályai evangélikus templomból idehozott 222 éves műemlék orgonával.

A templomot 1997. június 20-án Dr.Jakubinyi György gyulafehérvári érsek szentelte újra, az egykori patrocíniuma, Nagyboldogasszony tiszteletére. Az egykori középkori földvár helyén, a Kálvária-domb magaslatán álló műemlék templomhoz vezető sétányon, bal oldalt Kós Károly (1883-1977) neves építész, író által tervezett harangláb áll (1922), jobb oldalon a klasszicista stílusú kis kápolna (épült 1831, átépítve 1970), omlásveszély miatt elkezdték felújítását. A templomtól délre XIX. századi sírok sorakoznak, észak-keletre még látszanak a hajdani erődítmény romjai.

A kolozsmonostori  Nagyboldogasszony Kálvária-templom, a Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye  Kolozs-dobokai főesperesi kerület, Kolozsvár-monostori Fájdalmas Szűzanya  plébániájához tartozik,  Kádár István id., címzetes esperes a plébánosa.

Összeállította: Szebeni Lajos.

Fotó: www.panoramio.com