A hét plébániája: NAGYSZALONTA

Nagyszalonta Bihar megyében, Nagyváradtól 38 km-re délnyugatra a Köles-ér partján fekszik, a Nagyvárad-Arad főúton, a román-magyar országhatártól keletre. 14 km távolságra közúton a Nagyszalonta - Méhkerék határátkelőhöz, a város vasúti csomópont is. Nagyszalonta és környéke már a honfoglalás előtt is lakott hely volt. A településtől nyugatra halad el a szarmaták által 324 és 337 között épített, az Alföldet körbekerülő Csörsz-árok vagy más néven Ördögárok nyomvonala. Neve a szláv eredetű Suleta személynévből ered. A település az 1214-es, a pápai tized jegyzékben már említették Zalantha néven. 1241-ben a tatárok, 1598-ban a Váradról visszavonuló törökök pusztították el. 1606-ban Bocskay István erdélyi fejedelem által letelepített 300 hajdú megalapítja Szalonta városát, Bethlen Gábor pedig nagy részüknek nemességet adott, azonban Mária Terézia 1753-ban nemességüket elvette és Nagyszalontát az Esterházyaknak adta, így lakosai jobbágysorba jutottak. Ám a törökök által 1598-ban lerombolt várból már semmi sem maradt, a hajdúk pedig másfél hónapi keresgélés után megtalálták a Toldi-kastélyt. A 16. századig ősi birtokosa a Toldy család volt. A kastélyt 1606-1625 között bérelték, végül megvásárolták. A mocsaras területen álló kastélyt várfallal, vízzel teli vársánccal vették körül, I. Rákóczi György hajdúi csellel, csalással, le is győzték a török csapatot. 18 évvel később, a várat a fejedelem parancsára lerombolták, nehogy török kézbe kerüljön, a lakosság pedig elmenekült. 43 évig lakatlan volt a vidék és csak 1695 után kezdett újra benépesülni. A XVIII. században már 200 magyar nemesi család lakott itt, melynek állattenyésztése már a múlt század elején európai hírű volt. A település fejlődése a XIX. század végén indult el, amikor lecsapolják a lápokat, vasutat, ipari létesítményeket építettek. Ősi egyháza, a mai református templom helyén állt, még pedig akkoriban a váron belül kőfallal és védő tornyokkal volt megerősítve. A trianoni határ egyik kisebb módosításaként az 1920-as évek elején egy külső településrészt Újszalonta néven Magyarországhoz csatoltak. 1940-ben a Második bécsi döntésnek köszönhetően az egész település visszakerült Magyarországhoz, de 1944-ben a szovjet hadsereg foglalta el és 1947-től újra Romániához tartozott. 2011-ben 17042 lakosából 10079 magyar, 6584 román, 290 cigány, 89 egyéb anyanyelvű. Nagyszalontához tartoztak egykor Barmód, Andacs, Cserepes, Kölesér és Atyás puszták is. Nagyszalontán látnivalók a Csonka torony, a város jelképe, 1658-ból a 3 emeletes őrtorony maradt fenn, 1890-ben restaurálták, még építettek rá egy emeletet, a 27 méter magas négyszög alapú sisakos őrtorony, ami mai napig emelkedik a város fölé. A több emeletes toronyban pedig működik a város nagy szülöttének Arany Jánosnak emlékére berendezett múzeum, amit annak fia és veje alakított ki. 1907-ben a bejárati kapu fölött a költő egész alakú ülő mészkőszobrát építették be, de ez inkább épületdíszítő alkotás. Még 1907-ben Kolozsvári Szeszák Ferenc készítette. Ezt a szobrot a költő születésének 175. évfordulóján leplezték le, 1992. március 1-én.

A Nagyszalonta központjában lévő református templomot egy hatalmas szoborpark övezi. Ott van Bocskai István, a város központi parkjában található szoborpark egyetlen álló alakos alkotása a kútszobron kívül. Kossuth Lajos, Románia egyetlen egész alakos Kossuth szobra, amely átvészelte a történelmi fordulatokat, és még ma is a helyén áll. 1901. június 30-án avatták fel. Ezzel a 22-ik felállított Kossuth-szobor a világon. Legelőször 1920. augusztus 6-án döntötték le ismeretlen tettesek, és két darabra törték. Később helyreállították, majd még egyszer lekerült a talapzatáról. 1944-től azonban folyamatosan a mai helyén áll. Arany János, mind az alkotó Kiss István, és a szoboralak Arany János is Nagyszalonta szülötte. A szobor egy kör alakú alacsony talapzaton ül. Sok vihart kavart a városban. Sokáig adós volt a város ezzel az alkotással, hisz Arany János szülővárosában Arany Jánosnak tulajdonképpen eddig nem volt egész alakos szobra. Továbbá a szoborparkban a közelmúlt nagyszalontai egyéniségeinek szobra is áll. Arany János középiskola, a Városháza: 1907-ben költözhettek be a, kiírt pályázatot elnyert Székely László tervei alapján felépült, új polgármesteri hivatalba. A Dévai Szent Ferenc Alapítványnak két gyermek otthona is van a városban, a volt laktanyában, a Szent Antal és a Béke Királynője Gyermekvédelmi Központ, a katolikus temploma.

A népes református mezőváros kicsiny és csak a 19. század második felében felszaporodó katolikus közössége számára későn, 1880-ban alapítottak plébániát. Korábban Mezőbikács szórványa volt. Nagyszalonta római katolikus temploma 1872-1874 között épült és Szent István tiszteletére szentelték fel. A templom hajója 22 m hosszú, 10 m széles. 28 méter magas tornyában 3 harang van. A római katolikus templom fő oltárképe azt a jelenetet ábrázolja, amikor Szent István felajánlja a magyar koronát Szűz Máriának, amit Munkácsy Mihály tanítómestere, Szamossy Elek készített, és ez három emeletes alkotás, alsó részében Szent István a koronával, a középsőben Szűz Mária, a legfelsőben pedig a Szentháromság látható. Mintegy 300 katolikus családot számlál a plébánia. 2011-ben a hívek lelkes anyagi támogatásával sikerült a templom belső felújítása, a festmények és a szobrok restaurálása. Szent István Római Katolikus Plébánia a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye, Székesegyházi főesperesség, Tenkei esperesi kerületéhez tartozik. Egyházi szolgálatot 2012-től az érszalacsi születésű Dr. Lőrincz Ottó plébános esperes kanonok végzi. A templombúcsút államalapító Szent István királyunk napján augusztus 20-án tartják, örökös szentségimádási nap március hónap második vasárnapja.

Összeállította: Gábor Anna.

Fotó: www.koroskoziegyesulet.eoldal.hu