A hét plébániája: NYIKÓMALOMFALVA

Nyikómalomfalva közepes nagyságú település Hargita megyében, a Székelyföld szívében helyezkedik el, Székelyudvarhelytől 9 km-re, Tamási Áron szülőfalujától, Farkaslakától pedig 1 km-re, a Fehér-Nyikó völgyében. Tengerszint feletti magassága 500-550m. Északra, ami még a falu határához tartozik található a Csere tető, amely 615 m és délre fekszik a sükői Rez tető 932 m magasan. Egyetlen település a Nyikó mentén, amely az idők folyamán felvette a rajta átfolyó patak nevét, így lett Nyikómalomfalva. A Baknya tető, a Gordon és a Firtos hegye védőbástyaként emelkedik a település körül. A falu népessége 862 fő ennek 90 százaléka római katolikus magyar. A falu közigazgatásilag Farkaslakához tartozik. Ahogy a falu neve is jelzi, valamikor a malmok hazája volt. A gyors vizű Nyikó pataka hajdanán több vízimalmot hajtott meg, itt őrölték a környékbeliek a mindennapi kenyérnekvalót. „Fehérnyikó három malma Falunk nevét arról kapta.” - ezt az idézetet a Római Katolikus Plébánia előtt álló székelykapu felirata is tartalmazza.

A forrásokban először 1505-ben jelentkezik Malomfalva név alakban. A falu lakói dolgos kezű székelyek, megélhetésüket elsősorban földművelésből, állattenyésztésből biztosítják. Emellett mind a mai napig űzik a régi népi mesterségeket, mint a kádározást, teknővájást, gereblyekészítést, vesszőfonást, mézeskalács készítést, szövés-fonást és a cifra bunda készítést. A fafaragás tudománya is apáról-fiúra száll, az itt készült székelykapuk messzire elvitték a malomfalvi mesterek hírét. Alig akad porta a faluban, amelyik előtt nem áll szépmívű székelykapu, melyek vésett feliratai biztosítják a belépőt a háziak szíves vendégszeretetéről, a székelyek furfangos gondolkodásáról. A trianoni békeszerződésig Udvarhely vármegye Udvarhelyi járásához tartozott. A falu központjában egykor pellengér állott, melynek emlékét a tér „Pellengér” neve őrzi, a falu mostani központjától kb. 300m-re található. Nyikómalomfalva híres a nagyszámú szép fafaragással díszített székelykapuiról – legrégibb faragott székelykapuja 1848-ból való, jelenleg a székelyszentléleki Múzeumház néprajzi gyűjteményét gazdagítja. 1702-ben már katolikus iskolája volt, mely megszakítás nélkül működött. 1930 után az iskolának csak egy tanerőt engedélyezett a minisztérium. Ezt követően arra kényszerítették a szülőket, hogy gyermekeiket az állami iskolába írassák. 1948-ban pedig, más települések iskoláihoz hasonlóan, ezt is államosították, végül 2005-ben kapta vissza az egyház. A helyi Művelődési Ház 2013-ban vette fel Pap Ferenc egykori tanító nevét, közösségépítő, székelykapu faragó tevékenységének tiszteletére, 1957-1989 között tanított a faluban.

1638-ban Szentlélek parókia egyik leányegyháza volt. Damokos Kázmér 1657. évi jelentésében Malom-falva filia híveinek számát mintegy 40 családra és megközelítőleg 500 lélekre becsülte. 1776-ban Nyikómalomfalva még mindig Szentlélek leányegyháza, volt kápolnája is. 1866. évi egyház látogatási jegyzőkönyv tájékoztat, hogy a XIX. század elején két harangja volt a fiatal egyházközségnek. A nagyobb, 3 mázsás harangot 1817-ben öntették s ugyanazon évben Rudnay Sándor erdélyi püspök szentelte fel. A kisebb egy 40 fontos Szent Antal tiszteletére szentelt lélekharang volt. 1875-ben egy új nagyharangot öntetett az egyházközség. E harang Tankó Istvánné, született szentléleki Imre Klára adományából szereztetett be egy 282 kilogramm súlyú harangot– olvashatjuk a Historia domus lapjain. A harangot Fõtisztelendõ Demeter Endre kerületi esperes szentelte fel 1875. november 17-én Szent István király tiszteletére Felirata: „Isten segedelméből öntette ezen harangot Malomfalva községe 1875-ben”. A nagyharang az első világháborús rekvirálást elkerülte, de a két kisebb annak áldozatául esett. Ezeket 1924-ben pótolták, amikor két új harangot öntetett az egyházközség, egy 154 kg-ost és ugyanekkor szerezték be az ún. Szent Antal csengőt is. Az egyházközség a közeli Székelyszentlélekhez tartozott 1809-ig, amikor is megalakult az önálló plébánia, 1808-tól van saját temploma és a plébánialak is, első plébánosa Bartos Dénes volt,– a templomhoz 1846-ban épült meg a torony. Források szerint 1849 tavaszán az egyházközség egy kisebb harangját ágyú-anyagnak adta. A fából készült idiofon hangszert a kalapácsos kerepelőt használják a templomi harangok helyett nagyhéten.

A plébánia 1908-ban alakult. A máter plébánosának nagy segítsége volt a nyikómalomfalvi közösség gondnoka, aki a falu egyházi ügyeit intézte. A templom főoltára felett látható a következő felírat: „Uram jó nekünk itt lenni!” Urunk színeváltozásának vagy Krisztus megdicsőülésének nevezik az erre az eseményre emlékező egyházi ünnepet, amit a templom főoltárkép jelenít meg, fontos mozzanatai: a ragyogó fény, a felhő, Mózes és Illés megjelenése valamint az Atya szózata. Az oltár mellett látható a fából készült kereszt a korpusszal. Az orgonát Hajdó István plébános ideje alatt vásárolták, ami 2002-ben felújítódott, 2012-ben újból megáll az orgona működése és 2013-ban Pap Zoltán székelyudvarhelyi orgonamester teljes felújítási munkálatával szolgálatba lép az orgona. A plébánia épülete előtt kettős kopjafás emlékmű emlékeztet a két világháborúban elesettekre. Rózsafüzér társulatok és egyházi kórus is működik a faluban. A falu híres emberei a 17. században született Malomfalvy Gergely, egyházi író és Nagy Irén született Hadnagy Irén költő, novellista. A nyikómalomfalvi Urunk színeváltozása tiszteletére felszentelt plébánia a Székelyudvarhelyi főesperesi kerülethez tartozik. Az egyházi szolgálatot a szentegyházi születésű Daniel Ernő-András plébános, szentszéki tanácsos végzi. Előző szolgálati helyek: Székelyudvarhely, GMGK lelkivezető, Korond, Kézdialmás és 2012-től Nyikómalomfalva. A kántori szolgálatot Boldizsár Gáspár kántor tölti be. A templom búcsúját augusztus 6-án, Urunk színeváltozásának ünnepnapján tartják; a hagyományokhoz híven augusztus első vasárnapján tartják a malomfalvi „Hirös Búcsút”, amire még a messzi külföldre elszármazottak is hazajárnak. Örökös szentségimádási nap: március 12.

Szerkesztette: Gábor Anna.

Fotó: www.ersekseg.ro