A hét plébániája: SZATMÁRNÉMETI - SZÉKESEGYHÁZ

Szatmárnémeti az Alföld északkeleti szélén, a Szatmári-síkságon, a Szamos két partján fekszik. Románia legészaknyugatibb megyeközpontja Nagyváradtól 135 km-re északkeletre található a Partiumban. Az egykori Szatmár vármegye és a mai Szatmár megye névadója, 1968 óta székhelye. A Szamos egyik kiszáradt ága által elválasztott Szatmár és Németi 1715-ben egyesült és szabad királyi város lett. Neve az ősi magyar Zothmar személynévből ered, 1150-ben említik először. 1000 körül, Gizella királyné királyi vadászokat telepített, akik megalapították „Németi” települést. Szatmár és Németi a szatmári várral együtt a tatárjárás után nem sokkal újjáépült, és virágzásnak indult. 2011-ben társközségével együtt 102 411 lakosából 36 611 magyar ajkút számláltak, ebből kb. 27 700 fő római katolikus. Jelentősebb egyházak, templomok: római katolikus, református, görögkatolikus, evangélikus, unitárius, baptista, ortodox, izraelita, jehova tanúi.

Szent István király idején Szatmár megye egyházilag az 1009-ben alapított erdélyi püspökség joghatósága alá tartozott. A szatmári főesperességet először a váradi Regestrum említi 1213-ban. Első temploma az ispáni vár közelében volt, első hívei valószínűleg bajor telepesek (is) voltak. A plébániatemplomot báró Fischer István püspök emelte püspöki székesegyházi rangra. Ekkor nagyíttatta meg, lebontatta homlokzatát és északi oldaláról a tornyot, majd új homlokzatot, ennek oldalán két 40-40 méter magas kupolás rotundával díszített tornyot építtetett. A sekrestye, fölötte az oratórium és a kripta építését Klobusiczky Péter püspöksége idején fejezték be. A szatmárnémeti római katolikus székesegyház, más néven Nagytemplom vagy Urunk Mennybemenetele székesegyház, a Szatmári egyházmegye püspöki székesegyháza, Szatmárnémeti legrégebbi és legnagyobb római katolikus műemléktemploma. 1830-1837 között építtette Hám János püspök Hild József tervei nyomán, a helyén korábban álló barokk székesegyház egyes részeinek felhasználásával. Külső építészeti megoldásaiban dominánsan klasszicista stílusú, belső terében viszont nagyobb súllyal vannak jelen barokk vonások. A Székesegyház főhomlokzata előtt Lakatos Pál szatmári születésű szobrászművész által 1999-ben készült Hám János bronz mellszobra látható, melyet Reizer Pál megyés püspök emeltetett a nagy előd tiszteletére. A templom mögött 1960-ban lett elhelyezve a Megváltó kőből faragott szobra, mely eredetileg a templom főhomlokzatának koronázópárkányára készült, de még a XIX. században kétszer is ledöntötte a vihar.

A székesegyház főbejáratát a hat korinthosi díszítésű oszlop teszi monumentálissá, fölöttük pedig a Megváltó, Szent Péter és Szent Pál szobrai őrködnek a város nyugalma fölött. A templom talapzati részein, beépített fülkékben Szent István és Szent László királyok szobrai láthatók. A belső tér ékessége Tomán Félix által, 1905-ben carrarai márványból készített főoltár. A főoltár Krisztus mennybemenetelét ábrázoló festményét Pesky József magyar festőművész készítette 1837-ben. A klasszicista jellegű márvány oltárépítmény két oldalán Szent Péter és Szent Pál szobrai állnak. Az oltárépítmény alsó regisztereiben, jobb- és baloldalon Mészlényi Gyula és Hám János püspökök címerei láthatók. A központi részen kialakított baldachin rész alatt található az oltárszekrény, amely központi medalionja zománctechnikával lett kialakítva és Krisztust ábrázolja az emmauszi tanítványokkal. A cseresznyefából készült kanonoki stallumok szomszédságában láthatjuk, Szent István királyt és Szent János evangélistát. A Szent István oltáron Szent Benedek ereklyéi, a Szent János oltáron pedig Szent Benedek és Szent Bonifác ereklyéi vannak elhelyezve. A kupola központi festménye a 12 éves Jézust ábrázolja a jeruzsálemi templomban. A márvány keresztelő medence tetejét egy aranyozott fafaragás díszíti, amely Jézust és Keresztelő Szent Jánost ábrázolja, a Szentlélekre utaló sugaras díszítésű galambbal. A központi tér két mellékoltárát a Szent Kereszt és Pieta című monumentális festmények díszítik. A Nepomuki Szent János és a Szent Alajos mellékoltára festményei feltehetően a XX. században készültek. A templombelső jobboldali részében található 2011 óta a boldog Scheffler János emlékszobra és a földi maradványait tartalmazó síremlék is. A Székesegyház főbejáratához közel, jobb és baloldalon egy-egy kápolna lett kialakítva, a lourdesi kápolna valamint a Szent Antal kápolna, ide lett 2012 decemberében elhelyezve Hám János restaurált érckoporsója.

A templomtoronyban jelenleg 3 harang található, mindhárom Boromisza Tibor püspök (1840-1928) idejéből származik. A főbejárat fölötti orgonakarzaton található az 1914 májusában Rieger Ottó budapesti orgonakészítőnél megrendelt, Haller Jenő tisztelendő által tervezett orgona, mely 1925-ben érkezett meg. A templom szentélye alatt található kriptában több szatmári püspök és kanonok nyugszik. A templom bal oldalán található régi sekrestye termeiben került kialakításra a Mészlényi Gyula püspök nevét viselő Egyházművészeti Múzeum. Mint különlegesség külön megemlítést érdemel az itt látható Mária Terézia koronázási palástjából készült miseruha és kellékei, valamint Hám János püspök által a Székesegyház számára ezüstből készíttetett liturgikus tárgyak és a bécsi I. Kern ötvösmester műhelyében készült aranyozott ezüst szentségtartó. A Székesegyház a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye, Szatmári Főesperességhez tartozik Jelenleg az egyházi szolgálatot a mezőpetri születésű Hársfalvi Ottó általános helynök, főesperes, plébános és a Szatmári esperesi kerület főesperese végzi. Előző szolgálati helyek: Nagybánya- Szentháromság templom, Nagykároly- Kalazanci Szt. József templom, Krasznabéltek, Túrterebes 1998-2008 az ugocsai kerület esperese és 2008-tól a szatmárnémeti Székesegyház. Segédlelkész 2016-tól a nagybányai születésű Leabu Marius. A kántori szolgálatot Scheitli Erik kántor tölti be. A Székesegyházon belül több közösség is működik, mint a Nőszövetség, Mária Légió, Neókatekumenátus, Kármeliták és a Jézus Szíve családja. Urunk mennybemenetelének ünnepén tartják a szatmárnémeti Székesegyház búcsúját. Húsvét utáni negyvenedik napon – vagyis Húsvét VI. vasárnapja utáni csütörtökön, melynek régi magyar neve „áldozócsütörtök” – ünnepli e misztériumot. Örökös szentségimádási nap: január második vasárnapja.

Összeállította: Gábor Anna.

Fotó: szatmariszekes.ro