A hét plébániája: TEMESVÁR - JÓZSEFVÁROS

Temesvár a Kárpát-medence délkeleti részén, a Bánságban fekszik a Bega és a Temes folyók mellett. E két folyó a 18. századig a történelmi város területét mocsarakkal vette körül. A Bánságban, az egykori Temes vármegye és a mai Temes megye székhelye. A Duna–Körös–Maros–Tisza eurorégió földrajzi középpontjában fekszik, és annak legnépesebb városa. A város földrajzi fekvésének köszönhetően a történelem során stratégiai fontosságú hely volt. Éghajlata kontinentális, de a mediterrán hatás is érzékelhető. Első hiteles írásos említése 1266-ból származik, amikor a Magyar Királysághoz tartozott. A 16. században az Oszmán Birodalom elfoglalta, majd két évszázad múlva ismét a Magyar Királyság része lett. Az Osztrák–Magyar Monarchia megalakulása előtt Magyarországhoz tartozott 1918-ig, amikor a trianoni békeszerződés Romániának ítélte a várost. A második világháború után Temesvár történetének legfontosabb eseménye az 1989-es romániai forradalom kirobbanása volt. Temesvár többnemzetiségű város. A románok mellett magyarok, németek, szerbek, szlovákok, ukránok, illetve az utóbbi években kis mértékben olaszok is lakják. Lakossága az 1990-es évek óta folyamatosan csökken. Kulturális és különösen az építészeti gazdagsága miatt „Kis Bécsnek” is nevezik. Temesvár a 18. századra komoly gazdasági központ lett, és a 21. században is a gazdaság viszonylagos fejlettségének köszönhetően életszínvonala a negyedik helyet foglalja el a romániai városok között.

Temesvár neve a Temes folyó nevéből ered, a középkorban ugyanis a folyó egyes ágai a mai város területén folytak át. A város első címere a Magyar Királyság első ismert címere volt, amelyet 1365-ben adományozott I. Lajos magyar király. Temesvár több uralmat élt át, és történetének legnagyobb részében fontos helység volt a régiójában, azokban az államokban, amelyekhez tartozott. Ezután indul el a város újjáépítése, gróf Claudius Florimund Mercy (1666-1734) császári tábornagy katonai kormányzása alatt. Ekkor épül az ősrégi vár helyén a Belváros, majd fokozatosan mellé a külvárosok: Gyárváros, Erzsébetváros, Józsefváros, Ferencváros, Mehala és hozzácsatlakozva Rónác község. Temesvár délnyugati felén terül el Józsefváros, a legkésőbb, 1744-ben keletkezett, a gazdagabb belvárosi polgárok építettek az itteni kertek közepén nyári lakhelyet maguknak, kezdetben lakói csak német anyanyelvűek voltak. Az Új Német Major név helyett, nevét 1773-ban kapta, II. József (1741- 1790 ) császár tiszteletére. A józsefvárosi római katolikus templomot 1774-ben építették, provinciális-bécsi barokk stílusban. Gróf Engel Antal csanádi püspök megbízásából Rothenbach Leonhard kanonok áldotta meg, a templom védőszentje a Boldogságos Szűzanya. Az 1848-as forradalom idején a templom súlyosan megrongálódott. Restaurálásakor, a torony keresztjének gömbjében, a torony történetére vonatkozó két jelentős okmányt találtak. A toronygombban talált feljegyzések szerint a templom tornya az 1849-es ostrom idején megrongálódott, ezért az eredeti tornyot 1861-ben teljesen lebontották és Johann von Schuster műépítész és városi tanácsos tervei alapján egy, a korábbinál magasabb, új tornyot építettek. Nagyobb lélegzetű átépítés zajlott 1889-ben, ekkor került sor a korábbi toronysisak cseréjére is. 1928-29-ben, majd 1935-ben állították helyre az épületet. Az első helyreállításkor többek között feltárták a templom 1774-től működő kriptáját; az 1935-ös munkák során alakították ki az épület homlokzatainak és főkapujának mai képét, de ekkor látták el barokkos díszítéssel a többi bejáratot is. Ez alkalommal készült el a barokk stílusjegyeket követő főoltár, Szántó László temesvári műhelyében készült. A főoltáron Szűz Mária csodaszép arcképe látható, amely a XVIII. század második felében készült. A közepén elhelyezett, Máriát a Gyermek Jézussal ábrázoló barokk festményt sugárkoszorús, aranyozott keret veszi körül. A kegyképet a hagyomány szerint egy Cranach festményről másolták Trientben. A főoltár két oldalán Szent Joachim és Szent Anna XVIII. századi aranyozott fa szobrai állnak. Két barokk mellékoltára, Szent Anna és Assisi Szent Ferenc tiszteletére, román stílusú a Jézus Szent Szíve mellékoltár. A templom legszebb üvegfestménye a szentélyben Szent Józsefet ábrázolja. A templom melletti kereszt 1832-ből származik, kertjében volt Nepomuki Szent János, barokk szobra, a város legrégebbi köztéri szobra. A folyók, hidak, halászok védőszentje a gyónási titok mártírja, aki 1727-től a Temesi Bánság védőszentje is. A felújított szobrot 2013. október 13-án, új helyén, a Temesvár-gyárvárosi Millenniumi-templom előtti téren állították fel a búcsús szentmise előtt Roos Márton temesvári megyéspüspök áldotta meg. A szentély és a hajó csatlakozásához, az udvar felőli oldalon, téglalap alaprajzú, emeletes sekrestyét építettek.

Az egyházközség magyar, román és német ajkú híveinek gazdag a hitélete, rózsafűzér társulatok, imacsoportok, Nőszövetség, ifjúsági csoportok működnek, felnőtteknek és gyerekeknek hitoktatás, havonta családos találkozót tartanak és Mama-baba klub is tevékenykedik. A plébánia területén van a Notre Dame-Miasszonyunkról-nevezett Szegény Iskolanővérek Rend kolostora és temploma. A józsefvárosi Notre-Dame zárda-templom 1894-ben épült neoromán stílusban, Jézus Szent Szíve tiszteletére van felszentelve. A plébániatemplom szomszédságában található a magyar tannyelvű Bartók Béla Elméleti Líceum új épülete. Az 1775-ben alapított Temesvár IV.-józsefvárosi plébánia, a Temesvári Római Katolikus Püspökség, Székesegyházi Főesperesség, Temesi esperesi kerületéhez tartozik, 2010-től plébánosa Szilvágyi Zsolt kanonok, segédlelkész Szabó Tibor. A templom búcsúját szeptember 8-án, Kisboldogasszony napján ünneplik.

Szerkesztette: Gábor Anna.

Fotó: iosefin.site11.com