A hét plébániája: ÉRMIHÁLYFALVA

Érmihályfalva, Bihar megyei kisváros, a megye észak-nyugati határán terül el, fontos vasúti és közúti csomópont Nagyvárad és Szatmár között, ugyanakkor nemzetközi határátkelő Magyarország irányába közúton és vasúton egyaránt. Magyarország határától 7 kilométerre fekszik. Nevét a falu egykori Mihály nevű birtokosáról kapta, az Ér-előtag az Érmellékre utal. A város az Érmellék és a Nyírség határvonalán terül el, területén megtalálhatók az Érmellékre jellemző vizenyős területek és a nyírségi homok dűnék is. Domborzata enyhén hullámos felszínű síkság, tengerszint feletti magassága 125 m, a terület teljesen ármentes. A településen áthalad a Móka patak. A város lakóinak száma jelenleg mintegy 10300 fő. Ebből 84,9 % a magyar nemzetiségű, így Érmihályfalva a Partium legmagyarabb városa. Ezen kívül vannak még román és roma lakosok is. A felekezeti megoszlás a következőképpen alakul: református több mind fele a lakosságnak, római katolikus 30,2 %, a többi ortodox, görög katolikus, baptista és pünkösdista. Érmihályfalván a „Sárgaföldes gödörben”, amely a Móka folyó partján terült el, gazdag csiszolt kőkorszaki leleteket találtak. A bronzkorszak idején egy harcias néptörzs telepszik meg a vidéken, akik állattenyésztéssel és földműveléssel foglalkoznak. Ezek a népek az Ottományi kultúrát hozták létre az Érmelléken, ahol több mint 1300 bronztárgy került elő. A kelták jelenléte is dokumentált: a „Gorove” földbirtokos farmján 3 kelta sírt és az „Új sárgaföldes gödörben” kelta eredetű edény darabokat találtak. Több vándornép haladt majd át a térségen: a gótok, a gepidák, majd az avarok. 1241 tavaszán a tatárok támadtak az Érmellékre és különösen Székelyhíd-Szalacs-Mihályfalva körzetében végeztek nagy pusztítást. Kiirtották a lakosság nagy részét, csak azok menekültek meg, akik a mocsarakban találtak menedéket. 1434-ben a város neve Nogh Myhalfalwa. Nehéz időszak következett: a település fejlődése lelassul, több pestis járvány tizedelte a lakosságot, majd nagy éhínség támadt. 1587-ben a törökök felégetik a települést, a lakosság elmenekül a környékről. Miután a törökök elvonulnak és a lakosság visszatér, megtörténik a református vallásra való áttérés. A templomát újraépítették, az 1491-ben Nagyváradon öntött harangja a mai napig megtalálható benne.  A katolikus és görög-katolikus jobbágyokat Szlávy földbirtokos telepítette a Tóth falu nevű részre. Számukra 1810 körül egy kápolnát épített, amit vásárnaponként felváltva használtak. Az I. világháború után Erdélyt Romániához csatolják, Mihályfalva Szilágy megyéhez kerül és 1930-ban városi rangot kap. Mihályfalván a földreform 1945. április 13-án lépett érvénybe és 1947 augusztus 7-ig tartott. Kisajátították több földbirtokos tulajdonát, kiosztották a parasztcsaládoknak házhelyeknek, de nem sokáig örülhettek a földnek, mert 1952-1962 között vissza kellett szolgáltatni a T.SZ.-nek. 1961-ben Elméleti Líceum létesül egy újonnan épített épületben. 1968-ban egyesítik Mihályfalva 2 orvosi rendelőjét a hajdani Bujanovics kastélyban, amelyet melléképületekkel bővítenek ki, így a rendelők mellet szülészet, fogászat és beteg elfektetőt is létesítenek. Élénk kulturális és sport élet jellemzi a nagyközséget.
Nevezetességei: az 1956-os emlékmű, Bocskai István mellszobra, a XX. század hőseinek és áldozatainak emlékműve, az1956-os „Érmihályfalvi csoport” emlékműve és a református templom. Pusztaapáti mára már elpusztult település, mely egykor Érmihályfalva közelében állott, és ma Apáti dűlő néven, mint határrész található. Tótfalu, egykori település, Érmihályfalva határába olvadt. A települést 1329-ben említette először Tóthtelük alakban írva, mint a Turulnemzetség birtokát. Az egykor önálló, templommal is rendelkező település a XVI. században olvad Érmihályfalvába. Filiája, Gálospetri, itt kéthetente tart szentmisét a plébános. Az érmihályfalvi plébániatemplom alapjait 1901-ben Dr. Schlauch Lőrinc bíboros, nagyváradi püspök teszi le. A neogótikus stílusban épült, egyhajós templomot Palotay László nagyprépost áldotta meg Páduai Szent Antal tiszteletére, 1904. október 9-én. A nagybányai iskola festőművészei, Fekete Károly, Pirk János és Oraviczai Szabó István alkotásai díszítik a templom belsejét, mely 1931-ben készült. A szentélyben, a sekrestye felöli falon, a templom védőszentjének, Páduai Szent Antalnak életéből két jelenet, a baloldalon Szent Pál története jelenik meg. A szentély boltozatának bordái közt a négy evangélista képe, a hajó és a szentély közötti diadalív fölött Szűz Mária mennybevitelének és megkoronázásának jelenetét láthatjuk. A fafaragásos főoltár központi fülkéjében Páduai Szent Antal szobra áll, ezenkívül látható még Szent Mihály arkangyal szobra, Szent Rita, Szent Pál apostol, valamint Szent Lőrinc diakónus vértanú szobrai. A templomnak három mellékoltára van: a Szűz Anya hársfa szobra, mely Münchenből származik, a Jézus Szíve és a Szent Antal oltár. 2011-ben felújították a templomot, amit Böcskei László püspök áldott meg, valamint 2013-ban az új harangot és a felújított orgonát is, mindez a hívek áldozatos adományából és a püspökség támogatásából valósulhatott meg. Az érmihályfalvi Páduai Szent Antal plébánia a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye, Székesegyházi Főesperesség, Székelyhídi Esperesi kerületéhez tartozik. Gazdag a hitélet, rózsafüzér csoportok működnek, Jubilate Deó Kórus. Jelenleg egyházi szolgálatot Bogdán István plébános végez, 2018 szeptember elsejétől Bakos Gábor segédlelkészt Várad-Újvárosból helyezik át Érmihályfalvára. A kántori szolgálatot Bokor János tölti be. A búcsút június 13-án, Szent Antal napján ünneplik. Örökös szentségimádási nap: augusztus harmadik vasárnapja.

Szerkesztette: Gábor Anna

Fotó: mapio.net