A hét plébániája: TASNÁD

Tasnád Szatmár megye dél-nyugati részén fekvő kis mező-város, Nagykárolytól 26 km-re délkeletre fekszik, 190 m tengerszint feletti magasságban. Árpádkori település. 1246-ban Tusnad néven említik először, amikor a tatárjárás után IV. Béla király az ide költözni akarókat kivette a vajda, a megyei főispánok és más bírák hatósága alól, és saját községi bírájuk és a püspök hatósága alá rendelte. A település a XV. században már az Érmellék központja, 1456-ban pedig már oppidum, vagyis mezőváros volt, 1879 előtt rendezett tanácsú városként szerepelt. 1658-ban a tatárok Várad felé vonultukkor Tasnádot is elpusztították. A trianoni békeszerződésig Szilágy vármegye Tasnádi járásának székhelye volt.

A legenda szerint nevét onnan nyerte, hogy a református templom mögött elterülő magaslaton régen egy náddal borított tó volt, amit tós nádnak neveztek. Az egykori tós-nádból született a Tasnád elnevezés. A városnak jó a földrajzi helyzete, itt találkozik a síkság és a domb. A lakosság jelentős része mezőgazdasággal foglalkozik. Mások a városban és a környéken működő kisebb gyárakban, műhelyekben dolgoznak, vagy az egyre inkább virágzó turizmus területén tevékenykednek, hiszen város jótékony hatású hévízfürdővel rendelkezik, balneológiai üdülőtelepként ismert, ugyanakkor itt található a 29 km hosszú Rákóczi-pince, amelynek vége Nagykárolyban van. A termálfürdő mellett más turisztikai látványosságokkal is találkozik az ideutazó. Érdemes meglátogatni a városházát, a római katolikus és a református templomot, a múzeumot. A város kulturális élete igen gazdag és változatos egyrészt azért, mert több nemzetiség hagyományaiból táplálkozik mint a magyar, sváb, román és roma, másrészt pedig a város és környéke számos híres szülöttel büszkélkedhet: Bíró Lajos természettudós, Harag György színházrendező, Nóti Károly kabarészerző, Keresztessy Sámuel klasszikus festőművész, Ady Endre és Kölcsey Ferenc költő.

Jelentős középkori előzmények és két évszázadon keresztül tartó szünetelés után plébániája 1758-ban alakult újra, híveinek többsége akkor telepes sváb volt. Korábban – néhány évig – a Vay kúria kápolnájában uradalmi papok szolgálták a katolikus híveket. A tasnádi katolikus plébánia a XIII. században alakult és 1566-ig működött, amikor teret hódított Tasnádon is a református vallás. A hívek tömeges átállásának következtében a templom is átment a reformátusok kezébe. A katolikus plébánia csak 1750-ben indult újra. Mivel templomuk nem volt, a miséket egy ideig a Cserey család házi kápolnájában tartották. A templomot 1783-1784 között, Mária Terézia adományából építették. A falon megjelent repedések miatt 1903-ban veszélyessé nyilvánították és bezárták. A jelenlegi templomot 1904-1905 között építették, a debreceni Stegmüller Árpád építész és téglagyáros tervei alapján és kivitelezésében. Méretei: hossza 40 m, szélessége 17 m, magassága 13 m, tornya pedig 42 m magas. A toronyóráját 1905-ben Müller János budapesti toronyóra gyáros készítette. Belsejében két oltár van, a főoltár felett a Szűz Mária szobra van beépítve, szószéke 6 m magas. A templomban 6 nagyméretű szobor is látható, amelyek 1918-ban Tirolban készültek. Orgonáját Angszter József pécsi orgonaépítő készítette az 1870-es években. A Nagyváradi Római Katólikus Egyházmegye Közép-Szolnoki Főesperesség, Tasnádi esperesi kerületéhez tarozik. A tasnádi római katolikus templom a Szűz Mária Neve tiszteletére van felszentelve, templom búcsuját szeptember 12-én tartják, örökös szentségimádási nap: december I. Vasárnapja. Jelenleg a nagyszalontai születésű Kruzslitz Imre plébános végzi az egyházi szolgálatot, a kántori szolgálatot Czumbél Mónika kántor tölti be.

Összeállította: Gábor Annna.

Fotó: Facebook