SZABOLCS, LAURA
Milyen felületes vagyok! Csak azt veszem észre, ami az adott percben nyugtalanít. Nem erősít az a gondolat, hogy feléd vezető úton nincs fájdalom, sírás, mert ott Te szeretettel, jósággal, vársz, megáldasz, elfogadsz, s többé nem engedsz el magadtól. Adj, Uram, kitartást, hogy veled maradjak!
ÁLDÁS BÉKESSÉG!
