KAZSOTICS ÁGOSTON
Uram, börtönben élek, bezárva a kötelesség, vágy, gyöngeség, betegség, öregség fogdályában. Nem találom a kiutat, pedig Te feltámadásoddal utat nyitottál a mennybe. Azért lett az én földi életem a remény kertje, mert biztos lehetek abban, hogy veled leszek egykor az örök boldogságban. Börtönömet kinyitottad, napfényessé tetted, hogy türelmesen várjam a végső találkozást veled.
ÁLDÁS BÉKESSÉG!
