2014. március 15., szombat
(Hofbauer Szent Kelemen)
MTörv 26,16-19; Zs 118,1-8; Mt 5,43-48
Szükségemben segítségül hívám az Urat, meghallgatott és tágas térre tett engem az Úr
Fájdalmas pillanatokban, csalódásainkban, a mindennapi mókuskerék fárasztó egymásutániságában, vagy megoldhatatlannak tűnő problémák esetén nagyon nehezen tudjuk a gondolatainkat irányítani. Ilyenkor az érzelmeink, akaratunk, gondolataink egy pont körül forognak, és ez a pont leginkább a saját, megváltozhatatlannak tűnő énünk. Ezt az állapotot méltán nevezhetjük szükségállapotnak. Szükségünk van arra, hogy a görcsös magunk körül forgásból kilépjünk, és egy éltetőbb egészségesebb szemléletet sajátítsunk el. Az Úr tálcán kínálja a megoldást. Vegyünk egy nagy levegőt, nyugodjunk meg, csendesedjünk el Ő benne, imádkozzunk. Engedjük, hogy az isteni nézőpont, egy szent szemlélet megváltoztassa a mi megfáradt gondolatainkat.
Ennek a változásnak lehet az eredménye, hogy józan elfogadással fordulunk a másik felé, vagy akár szeressük az ellenségeinket.
Leave a Comment