Nagyböjti elmélkedések minden napra – 2014. márc. 19.

2014. március 19., szerda: SZENT JÓZSEF (főünnep)
2Sám 7,4-5a.12-14a.16; Zs 88,2-29; Róm 4,13.16-18.22;
Mt 1,16.18-21.24a

“József pedig fölkelt álmából és úgy tett, amint az Úr angyala megparancsolta neki”

Szent József, Jézus nevelőapja: akit mindenki ismer és akiről szinte semmit sem tudunk. Dávidi származása, názáreti lakóhelye és ácsmestersége jól ismert, de vajon milyen ember lehetett valójában? Mit  gondolt, mit tett, hogyan élt és mi történt vele? Kérdések, amikre nem ad választ a Biblia. Kérdések, melyek válaszai akkor is számítanának, ha csak egy – még ha igen fontos szerepet is betöltő – emberről  lenne szó.

De ő nem “csak egy ember” volt. Mária után éppen József kapta a világ legnagyobb, legfontosabb küldetését: felnevelni az Isten Fiát!

Mi vajon mernénk vállalkozni egy ilyen feladatra? Képesek lennénk minden nap úgy pillantani gyermekünkre, hogy tudjuk: épp a Végtelen Isten szemébe nézünk? Tudnánk határozott és jó nevelést adni annak,  aki maga a mindenség? Gondolnánk arra, hogy azok az apai, férji és emberi minták, amiket tőlünk lát, egész életét – és talán az emberiségről alkotott képét is – befolyásolják majd? Tudnánk így élni nap mint  nap?

Talán nem véletlenül lett az apák példaképe… Ő, akihez pont a hozzá hasonló helyzetben lévők – édesapák, nevelőapák, férjek – bizton fordulhatnak támogatásért, tanácsért vagy pártfogásért. Ő megérti  nehézségeinket, hiszen nála különlegesebb és nehezebb helyzetben talán sosem volt még apa. Reményik Sándor gyönyörű versében így ír erről: “Magasságos, Te tudod: nehéz ez az apaság, Amit az én  szegény vállamra tettél. Apja volnék, – és mégsem az vagyok.”

Szent József vállalta ezt és csendesen, háttérbe húzódva, de mindvégig az Isten tervét szolgálva végezte a rá bízott feladatot. Tudta, hogy az ő szerepe nem a kérdések feltételében és megválaszolásában  rejlik. Neki “mindössze” ott kellett állnia a Megváltó mellett, amíg annak szüksége volt rá, majd el kellett engednie, hogy beteljesítse sorsát – bízva abban, hogy mindent megadott neki, amit csak adhatott.  Nem kellett mást tennie, csak amit bármely apának ma is: Isten útjára irányítani gyermekét. Reményik szerint: “Vezetném és Ő vezet engemet. Csak azt tudom, a Te utadon jár, Magasságos, De ki tudja a Te  ösvényedet?”

About the author

maradmin

Leave a Comment