Nagyböjti elmélkedések minden napra – 2014. márc. 28.

2014. március 28., péntek
Oz 14,2-10; Zs 80; Mk 12,28b-34
Egyenesek az Úr útjai, az igazak járnak rajtuk

Nagyon tetszik egy óriás plakát, melyen egy anya egy gyermeket tart a kezében, és a következő szöveg van rá írva: “Elég erős vagy a gyengédséghez?” A mai evangéliumi szakasz olvasásakor ez jutott eszembe: “Elég erős vagyok a szeretethez?”

Milyen könnyű eldarálni a jól ismert evangéliumi szakaszt, a hittanórán jól megtanult főparancsot: “Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből.” De valójában tényleg így szeretünk? TELJES szívedből, lelkedből, elmédből és erődből? Megpróbáljuk-e ezt minden nap, szeretni Istent, az egyetlen Urat? És hogyan tesszük? Csak egy kicsit, vagy teljes erőbedobással? Jézus megmutatta nekünk, hogy a kettő, csak együtt lehetséges. A felfelé szeretet nem elválasztható a befelé és társaim felé áramló szeretettől. Ha szeretem Istent, megtanulok igazán szeretni úgy, hogy közben megtanuljuk a szeretetet szétosztani. Ha tudok igazán szeretni felfelé, akkor majd elfogadom magam gyengeségeimmel, hiányosságaimmal együtt és pozitív tulajdonságaimtól sem esem hanyatt. Ha ez megy, akkor már a többi embert is tudom szeretni, mert őket is csak annyira tudom elfogadni, mint önmagamat. Milyen jó, hogy Isten őket is feltétel nélkül szereti, mint engem. A két dolog nem is választható el egymástól, és talán könnyebb a megoldás, ha az alábbi trükköt alkalmazzuk: ha nem szeretjük eléggé az embereket, szeressük jobban Istent és menni fog az emberszeretet, de ugyan ez érvényes visszafelé is, ha nem szeretjük eléggé Istent, szeressük jobban az embereket és majd talán erősebbek leszünk Istenszeretetben.

Mert Isten és az ember szeretetén múlik minden, olyan ez, mint a gyöngyfüzér fonala, amire rá van aggatva minden. De ha ez a fonal elszakad, szétgurul minden, ami életünknek értelmet ad. Legyen tehát erős ez a fonál, legyünk elég erősek a szeretethez.

About the author

maradmin

Leave a Comment