Nagyböjti elmélkedések minden napra – 2014. ápr. 17.

2014. április 17., NAGYCSÜTÖRTÖK
Kiv 12,1-8.11-14; Zs 115; 1Kor 11,23-26; Jn 13,1-15
Tartsátok emlékezetben ezt a napot, és ünnepeljétek meg!

Jézus megmosta tanítványai lábát. – Mitől és hogyan akarja megtisztítani őket? – A piszok, a szennyfolt olyasvalami, ami nem része annak, amit bepiszkít. A sár pl. teljesen természetes a folyó vagy a tó partján, a pocsolyák szélén, de nem való az ember ruhájára vagy arcára. Ott már kosszá, piszokká válik, amitől meg kell tisztulni, hogy előtűnjön a valós kép. Amikor az ember lélekben válik tisztátalanná, egész embersége koszolódik be. Ez azt jelenti, hogy olyasmi történik vele, ami eltéríti igazi céljának a keresésétől és betöltésétől. De az egész embert csak “belülről” lehet igazán bepiszkítani. Vagyis saját magunkat tehetjük tisztátalanná azzal, hogy hűtlenek leszünk önmagunkhoz, embervoltunk lényegéhez, alapvető küldetésünkhöz, és persze ahhoz, akitől mindezt kaptuk: a teremtő Istenhez.

Jézus tisztán akarja látni tanítványait, segíteni akarja őket abban, hogy közösségben maradjanak Istennel, s hűségesek önmagukhoz. A lábmosás gesztusa azt jelenti, hogy a Mester minden áldozatot kész vállalni azért, hogy övéinek alakja eredeti szépségében ragyogjon fel, hogy újra higgyenek értékességükben, újra akarjanak azok lenni, ami a küldetésük: Isten gyermekei.

Nekünk is meghagyja, hogy “mossuk egymás lábait”, vagyis segítsük embertársainkat a megtisztulásban. Hogyan tehetjük ezt? Bizonyára nem úgy, hogy letorkolló módon orruk alá dörgöljük valós vagy vélt hibáikat, amitől már úgyis eléggé szenvednek, hanem észrevesszük és szóvá tesszük a bennük lévő jót! Igényt tartunk arra a szépre és jóra, ami bennük van. Afféle “keresztény pletykát” terjesztünk, vagyis jót mondunk másokról, persze ügyelve arra, hogy az igaz is legyen! A rosszat pedig, ami jelen van a másikban, a bűnt szintén nem söpörjük szőnyeg alá, de szeretettel megbocsátjuk. Szóvá tesszük, de nem elítélve és elszakadva tőle, hanem megmutatva, hogy jót akarunk, s vele együtt akarunk küzdeni az ő és önmagunk megtisztulásáért is. Legfőbb célunk, hogy küldetésünk teljesítésében akarjuk segíteni egymást. Vagyis Isten gyermekeiként tekintünk egymásra, akiknek öröksége a végtelen boldogság, s akik ezt a szeretet útján járva el is tudják érni. – Krisztus alázata, szolgálata, s az Oltáriszentségben való jelenléte segítsen bennünket, és mondjunk érte köszönetet.

About the author

maradmin

Leave a Comment