Keresztes Szent Pál

Október 19-én Keresztes Szent Pálra emlékezik az egyház. A misztikus Danei Pál Ferencet a szent keresztnek és Krisztus szenvedésének különleges tisztelete jellemezte. Mindenről lemondva szegényeknek és betegeknek szolgált. Megalapította a passzionisták rendjét, teljes nevén a Szent Keresztről és a mi Urunk Jézus Krisztus kínszenvedéséről nevezett sarutlan papok kongregációját.

Pál 1694-ben született egy 16 gyermekes ovadai (Itália) nemesi családban. Kereskedőnek szánták, el is kezdett dolgozni édesapja mellett, azonban 1713-ban a helyi plébános egyik prédikációja hatására elhatározta, hogy egész életét Krisztus szolgálatára és követésére szenteli. Sokat imádkozott, mélyen tisztelte a Szent Szüzet, zokszó nélkül vállalta a szenvedést. Továbbra is dolgozott az üzletben, ám mellette hitoktatóként szolgált a helyi plébánián.

Francesco di Gattinara alessandriai püspök, barnabita szerzetes előtt feltárta Pál: imádságai során kialakult benne a meggyőződés, hogy olyan szerzetesközösségben kell szolgálnia Istent, amelynek tagjai fekete reverendát hordanak, s szívük fölött egy jelvényt viselnek. A jelvényben egy szív fölött kereszt áll, amely körül e felirat olvasható: Jesu Christi Passio (Jézus Krisztus szenvedése). Az öltözetnek is azt kell hirdetnie, hogy viselői egészen közelről akarják követni a szenvedő Krisztust. A püspök felismerte az ifjú lelkében misztikus bensőséggel égő szeretetet Krisztus szenvedése iránt. 1720. július 22-én megáldotta és átadta Pálnak az általa megálmodott ruhát, amely később a passzionisták rendi ruhája lett.

Az 1720. esztendő végén, egy negyvennapos lelkigyakorlat gyümölcseként Pál megfogalmazta első szabályzattervezetét, amelyet alapítandó közösségének szánt. Benne a legszigorúbb vezeklést és szemlélődést a széleskörű apostoli tevékenységgel kapcsolta össze. Mivel az érvényben lévő kánonjog a rendalapításhoz pápai jóváhagyást írt elő, a püspöktől kapott engedély csak rá vonatkozott, s ennek értelmében egyedül ő élhetett az egyházmegye területén az általa kívánt életformában.

Mindenről lemondva remetének vonult az Orbetello közelében levő Argentaro hegyekbe; szegényeknek és betegeknek szolgált, segítette a közeli falvak és városok legelhagyottabb, legszegényebb embereit. 1724-ben kapott szóbeli pápai jóváhagyást, hogy társakat vehet maga mellé.
1726 végén a testvérek Rómában átvették a San Gallicano kórházat. Pált és társait 1727-ben szentelték pappá. Az 1733-ban kitört osztrák-spanyol-francia háború során rájuk bízták a katonák lelki gondozását, s ez új lendületet adott a rendnek. Újabb és újabb társak csatlakoztak Pálhoz

A nápolyi király támogatásával végre hozzáfoghattak az első kolostor építéséhez, amelynek templomát 1737. szeptember 14-én szentelték fel.

1738-ban Pál elérkezettnek látta az időt, hogy szabályzatuk végső jóváhagyása ügyében a pápához forduljon. A szabályzattervezet felülvizsgálására összehívott bizottság elutasította a rend engedélyezését, annak túlzó szigora miatt. A novíciusok nagy része elhagyta a társaságot. 1741. május 15-én a pápa, miután enyhítettek a szabályzat követelményein, elismerte a szerzetesi kongregációt. A tagok 1741. június 1-én ünnepélyes szerzetesi fogadalmat tehettek: elsőként Pál, akit ettől kezdve Keresztes Pálnak neveztek.

Pál negyven éves korától fogva állandóan beteg volt, mégis szakadatlan látogatta a kolostorokat, fáradhatatlanul prédikált, s 1771-ben jelen volt az első passzionista női kolostor megalapításánál Cornetóban.

1773. december 6-án XIV. Kelemen pápa a passzionistáknak ajándékozta a római Szent János és Pál-bazilikát és kolostort a Celio dombon

Pál e kolostorban töltötte élete utolsó éveit. Betegágyánál meglátogatta őt XIV. Kelemen és VI. Piusz pápa. 1775. október 8-án halt meg.

1853. május 1-én avatták boldoggá. IX. Piusz pápa 1867. június 29-én, (Szent Péter és Pál napján) a szentek sorába iktatta Pált.

Forrás: http://magyarkurir.hu

Kép: http://romkat.ro

About the author

majoros gabriella

Leave a Comment