A hét plébániája: SZÁSZFENES

Szászfenes Románia legnagyobb lélekszámú községe, Kolozsvár nyugati, Nagyvárad felőli bejáratával nőtt össze, a községközpont a kincses város főterétől 7 kilométerre található. 1297-ben Zaazfenes néven említik először. 1272-ben egy adományozó levélben Fenes néven szerepel. 1336. évi oklevél szerint – a kolozsmonostori apát alá tartozik, majd az erdélyi püspök birtoka. A falu délnyugati részén, a Várhegy tetején láthatók a kalotaszegi várak egyikének, a szászfenesi leányvár – Fenesvár alapfalainak maradványai. A várat a tatárjárás után építtette Péter erdélyi püspök, 1312-től említik. 1437-ben a Budai Nagy Antal féle parasztfelkelés idején vált rommá, álló falai már nincsenek. Valószínűleg a parasztfelkelés során pusztult el. Szászfenesnél kapott halálos sebet II. Rákóczi György erdélyi fejedelem 1660. május 22-én a török fősereggel vívott csatában. A központban, a 20 hektáros parkban fekvő klasszicista Mikes kastélyt 1945-ben lerombolták. A középkori római katolikus lakosság a reformáció kezdetén a régi vallás és az új vallások között ingadozott. 1556-ban Alesius (Madarász) Dénes lutheránus lelkipásztor volt a fenesi pap, egyben a gyalui dékánság esperese. De a katolikus folytonosság nem szakadt meg, mert 1655-ben a falunak Tamásy Gergely személyében római katolikus plébánosa volt. A trianoni békeszerződésig Kolozs vármegye Gyalui járásához tartozott. A falu híres szülöttei: Jékey Aladár költő, műfordító és Turós László grafikus és festő. Szászfenesen 1700-tól volt katolikus iskola, melyet 1948-ban államosítottak, az épület az elmúlt években került vissza a plébánia tulajdonába.

A falu közepén áll a gyönyörű XIII-XIV. századi gótikus, erős kőfallal kerített római katolikus templom. Egy 1400. évi oklevél szerint Mindenszentek tiszteletére volt szentelve. Két lényeges, egymáshoz szorosan kapcsolódó fázisban, beugró nyugati torony, hajó és szentély térfűzéssel. A 15. század utolsó negyedében a templomot észak felé váltó bordás boltozatú késő gótikus kápolnával bővítették. Az utóbbi évtizedek kutatásai nagy mennyiségű, ismeretlen középkori falképet tártak fel. 1962-ben Bágyuj Lajos autodidakta műemlék-restaurátornak, a templom külső falképeit, valamint a hajó északi és déli falképei belső megjelenését, a falképek feltárását s azoknak a kor színvonalának megfelelő konzerválását köszönhetjük. Az 1961–62-es helyreállítás a templom déli bejárata fölötti vakolt felületen guratív ábrázolást és felszentelési keresztet tártak fel. A templomhajó északi falának képeit az 1480–90-es évekből származó kápolna bejárata átvágja, építésekor tehát azok réginek, elévültnek számíthattak. A vöröses árnyalatok és a hangsúlyos kontúrok nem stilisztikai jellemzők, hanem egy tűzvész nyomai. Az igen hiányos falképek legalább két, egymás fölötti sávban készültek. A felső keleti sarkán az Angyali üdvözlet, az alsóban, a kápolnától nyugatra, egy narratív ciklus első mezejében a Júdás csókja látszik. Az Angyali üdvözlet ráfut az északkeleti hajósarok egy olyan bemélyedésére, mely egy boltindító gyámkő kiszedett helye lehet. E két ciklus így esetleg a Mária életét és a Passiót ábrázolta. Az ablak fölötti piciny mandorla, melyben az Úr félalakja látszik és Mária kötélöve a ferences misztika hatásáról is vallanak, s ez a részlet szintén a 15. század megoldásait juttatja eszünkbe. A falképek hosszú frízben szaladnak a tornyot övező orgona karzatnak a déli falba való bekapcsolódásától a diadalívig. A templom egykori főoltárának helyén egy nagy keresztet láthatunk a korpusszal, amely a Szociális Testvérek Társaságának kolozsvári anyaházából származik.

A templombúcsút október utolsó szombatján este ünneplik, örökös szentségimádási nap: december 13. A Szászfenes-i plébánia a Gyulafehérvári Római Katolikus érsekség, Kolozs-dobokai főesperesi kerülethez tartozik. Az egyházi szolgálatot 2017-től a Gyergyóditró-i származású Ft. Szőcs Csaba igazgató, plébános végzi, aki az erdélyi Mária Rádió műsorigazgatója is volt Nagyváradon 2013 szeptemberétől 2015 januárjáig. Az egyházközségekben Chinda Péter tölti be a kántori szolgálatot, de ő a gyermekek közkedvelt katekétája is.

Szászfenes filiája: Gyalu, Kolozsvártól 17 km-re nyugatra fekszik, itt is régi plébánia volt, papja, Miklós, már 1304-es feljegyzésben szerepel, a katolikus kontinuitás azonban megszakadt. Mai temploma a főút mellett 1905-ben épült, az egykori szászfenesi plébános, Mester János adományából, Szentháromság tiszteletére szentelték fel. Szentmise itt is minden vasárnap reggel van, jelenleg mintegy 30 katolikust tartanak nyilván a gyalui leányegyház községben. A templom búcsúját junius 15 –én tartják.

Szászfenesről látják el oldalagosan a Magyarfenesi plébániát, melynek története szintén a 12-13. századik nyúlik vissza. Magyarfenes kb. 20 km-re található Kolozsvártól, a Gyalui-havasok lábánál, Kalotaszeg része. 1285-ben Fenes néven szerepel, amikor Szent László tiszteletére szentel temploma volt. A mai temploma 14. századi freskókat őriz, Gyulafehérváron őrzött szárnyas oltára is középkori. A reformáció idején a hívek reformátusok lettek, majd unitáriusok. 1630-tól újra reformátusok a templommal együtt. 1749-ben gróf Haller György és Csáki Zsigmond özvegye visszaszerezték a templomot a katolikusoknak. A templombúcsút Urunk mennybemenetele ünnepéhez közeli szombaton tartják. Az összetartó, példás kis magyarfenesi közösségben minden vasárnap délelőtt tartanak szentmisét, ilyenkor a magyarlónai és  tordaszentlászlói katolikusok is eljönnek a templomba. Örökös szentségimádási nap: december 14. A Gyalu-i és a Magyarfenes-i filiák plébániái is a Kolozs-Dobokai Főesperesi Kerület része.

Összeállította: Gábor Anna

About the author

majoros gabriella

Leave a Comment