– És – kérdezte a riporter a beszélgetés végén kíváncsian – Önnek milyen fenyőfája lesz otthon?

– Ó, mi az utolsót szoktuk hazavinni, azt, amelyik megmarad…

Az utolsót, azt, amelyik megmaradt, mert senkinek sem kellett. Meglepődtem rajta, és tetszett is, de más miatt. Az autókereskedő a legújabb, legjobb modellt vezeti. Az építész számára fontos, hogy olyan házban lakjon, amelyik kitűnik a többi közül. Karácsonyra a legeslegújabb okostelefont kell megvenni. És senki se merne olyasmit ajándékozni, ami másnak nem kellett, és ezért megmaradt.

A fenyőárus kiválaszthatná magának a legszebb és legjobb fát – és ezzel mutathatná, hogy milyen gyönyörű fenyők vannak a kínálatában. De nála karácsonykor olyan fa áll, amely bizonyára egy kicsit görbe, és lehetne több ága is… Olyan fája van, amelyik másoknak nem volt elég szép.
Azt hiszem, ezen a ponton érintjük meg azt, ami valójában a karácsony. Jézus Krisztus nem palotában születik, hanem istállóban – azon a helyen, amely megmaradt, mert a többi szállást már elfoglalták. Az angyalok pedig az örömhírt a pásztoroknak hirdetik, azoknak, akik a rövidebbet húzták, akik éjjel virrasztanak, amíg mások alszanak. Jézus azokhoz jön, akik a peremen élnek és kiszolgáltatottak, akiket senki sem akar, mert nem elég ügyesek, szépek vagy jók. Isten őket akarja, akik senki másnak nem kellenek.

Ez a karácsony üzenete.

Forrás: Andrea Schwarz – Betlehemi láng

The post Az utolsó fenyőfa appeared first on Mária Rádió Erdély.

Olyasmi ez, mint amikor egy billenőkapcsoló átfordul. Eddig én tevékenykedtem – most már a karácsony jöhet. Most már elengedhetek mindent és várhatok az érkezésre. Már nem engedem, hogy az irányítson, mit kell még megcsinálni. Elengedem – hogy nyitottá váljak valami másra: a karácsonyra.

Egyébként az, hogy elengedek valamit, nem azt jelenti, hogy elhagyom, hanem csak azt, hogy hagyom létezni.

Most már jöhet a karácsony, megjelenhet. Minden mást elengedhetek.

Mától minden nap egy perccel hosszabb, és minden éjszaka egy perccel rövidebb. Közeledünk a fényhez. Közeledik a karácsony.

Forrás: Andrea Schwarz – Betlehemi láng

The post Téli napforduló appeared first on Mária Rádió Erdély.

– Elhoztam nektek a betlehemi lángot! – újságolja örömmel.

Ó, igen, tudom, a betlehemi békeláng… De mit csináljak vele? A fém tartót a tanárnő természetesen haza szeretné vinni magával. Megpillantom az előtérben a régi, nagy húsvéti gyertyát. Átmenetileg azt használhatnám a láng megőrzésére. De vajon szabad meggyújtani a betlehemi lánggal egy húsvéti gyertyát? Töprengésre most nincs idő.

Nem sokkal később hazaér a közösségünkből Ulrike nővér, és megbeszéljük, mit tegyünk. Én egy kicsit aggódom: nyílt lángot tartunk a lakásban – éjszaka is, meg amikor nem vagyunk itthon? Már láttam olyat, hogy a viasz lángra lobbant, meg a gyertya belsejében nagy lyuk volt, és az égő kanóc beesett az aljára. Ulrike megnyugtat:

– Beleállítjuk a gyertyát a legnagyobb üvegvázánkba. Így semmi baj nem történhet.

Éjszaka mégis nyugtalanul alszom. Reggelre sokkal kisebb lett a gyertya, amelyet a betlehemi lángról gyújtottunk meg. Vajon meddig bírja? Biztonság kedvéért meggyújtunk róla egy másik gyertyát is, én pedig vállalom, hogy veszek egy tartósnak ígérkező gyertyát… Kezd felgyorsulni a történet… Dehát egy olyan lángot, amely egyenesen Betlehemből érkezett hozzánk hosszú úton, csak nem lehet minden további nélkül elfújni és gyufáról újra gyújtani!? Így aztán ezekben a napokban megszokom, hogy bizonyos időközönként felállok a számítógéptől és megnézem, rendben vannak-e az égő gyertyáink. Mert most már biztosra megyünk, és egyszerre két gyertyát égetünk…

Mosolyognom kell magunkon, és néhány nappal később el is mesélem a fiatal tanárnőnek a töprengésünket, az aggódásunkat, a félelmünket. Kicsit félvállról válaszol:

– Hát tegyétek a kádba!

Bizonytalanul bámulok rá.

– Igen, vannak, akik a kádba teszik a betlehemi lángot, nehogy baj történjen – magyarázza.

A betlehemi békelángot a kádba tegyük? Végül is, miért ne?

Ekkor már viszont eltűnődöm a dolgon. Vajon ugyanígy vigyázunk arra a fényre is, amelyet a karácsony hoz az életünkbe? Úgy vigyázunk rá, hogy meggyújtunk róla egy másik gyertyát is? És ugyanennyire aggódunk, nehogy tüzet okozzon?

Meg kell hagyni, a karácsonyfán az elektromos égősorral könnyebb dolgunk van. Csak bekapcsoljuk és kikapcsoljuk – nem szokott tőle semmi sem meggyulladni. Lehet, hogy ennek is van némi üzenete arról, milyenné alakítottuk a karácsonyt. Csak bekapcsoljuk és kikapcsoljuk, és legfeljebb egy kicsi égőt kell kicserélnünk rajta…

Forrás: Andrea Schwarz – Betlehemi láng

The post Őrzöm a betlehemi lángot appeared first on Mária Rádió Erdély.

De vajon fontos, hogy mindjárt negyedóra legyen ez az idő? Nem lehetne csak egyetlen perc vagy 20 másodperc? Amíg beindul a számítógép; ameddig piros a közlekedési lámpa; amíg melegít a mikrohullámú sütő vagy épp sorban állok a boltban a pénztárnál. Ezekben a rövid pillanatokban egyszerűen csak behívom Istent az életembe, Őreá gondolok, és azt mondom: „Itt vagyok, Uram!” Ha van egy rövidke zsoltárvers vagy olyan ének, amely sokat jelent nekem, azt ilyenkor elmondhatom, eldúdolhatom. Ahhoz, hogy egy pillanatra Isten jelenlétébe helyezzem magam és tudatosítsam magamban, hogy Ő jelen van, nem feltétlenül szükséges egy templom és egy negyedóra.

Ha kapcsolatban vagyok Istennel, akkor Isten jelen van az életemben akkor is, amikor a piros lámpánál állok, a tejet melegítem, vagy a számítógépre várok. Rajtam múlik, hogy ezekben a percekben beengedem-e Őt az életembe. Ha sikerül egy-egy pillanatra Isten jelenlétébe helyezkednem, akkor az már elég lehet ahhoz, hogy kilépjek a pörgésből, fellélegezzem, új lendületet vegyek. Vagyis arra, hogy eszembe jusson az Úr.

Ezt más jellegű kapcsolatokból is ismerjük: a hétköznapok sűrűjében, munka és háztartás mellett, gondozásra szoruló szülők, kamaszodó gyermekek körében sokszor nincs idő arra, hogy „kettesben legyünk”. De ha két ember összhangban van egymással, akkor elég egy kedves szó, egy futó csók, egy kedves gesztus vagy akár egy sms ahhoz, hogy kölcsönösen emlékeztessük egymást a kapcsolatunkra. Az is fontos, hogy ennek a kapcsolatnak szilárd alapja legyen. Ezenkívül mindig tennünk is kell érte: összehozni egy közös vacsorát, akár egy egész hétvégét. Olykor egy-egy hosszabb levél, egy szál rózsa vagy egy tábla csoki is nélkülözhetetlen hozzá.

Istennel sincs ez másképp. Kapcsolatunk éppen olyan, mint a szerelem. Szilárd alap, ősbizalom, valamiféle otthonosság-érzés szükséges ahhoz, hogy kicsi jelekben, a közelség gesztusaiban fel tudjuk ismerni Őt. Egy régi mondás szerint fuldokolva nem tanulhatunk meg úszni. Ha azonban egy úszni tudó ember esik vízbe, akkor ösztönösen elkezd úszó mozdulatokat tenni. Ha az alap szilárd, akkor nem kell sok magyarázat, rátalálunk a megoldásra.

Mielőtt most végleg kétségbe esnénk, mondván: „na dehát erre egyáltalán nincs idő!” – vegyük észre: Isten már réges-régen lerakta az alapot. Jelen van az életemben, az életedben, és mindenkiében, aki azt gondolja, hogy nincs ideje Istenre. Az egyetlen perc vagy húsz másodperc a mikró vagy a vasaló mellett, a piros lámpánál vagy a számítógépnél elegendő arra, hogy kimondjuk: „Istenem, itt vagyok”. A karácsony előtti napokban is, sőt talán éppen ezekben a napokban! És esetleg valamikor arra is adódik alkalom, hogy újra foglalkozzunk ezzel az alappal…

Amúgy például miért ne lehetne röpimát megadni a számítógépünk jelszavaként? Például „God4me”. Csak azért, hogy emlékezetünkbe idézzük Őt…

Forrás: Andrea Schwarz – Betlehemi láng

The post Nincs idő? appeared first on Mária Rádió Erdély.

Vegyük például a „Leben” szót. Így, nagy kezdőbetűvel azt jelenti: „élet”. Ez egy főnév – dolgokat, fogalmakat jelölő szó. Ha azonban kis kezdőbetűvel írjuk, akkor cselekvést jelent: „él”, „élni”.

Ezeket néha összetévesztjük. Nemcsak azok keverik, akik idegen nyelvként tanulják a németet. Tárgynak nézzük azt, ami tennivaló volna. És valóban nem is teszünk semmit. De fordítva is igaz: más dolgokban pedig igét látunk, sürgölődünk vele, és aztán csodálkozunk, ha kifutunk az időből.

A „hisz”, „él”, „szeret” szavak egyértelműen igék. Meg kell tenni, élni kell őket. Az advent meghív arra, hogy „éljünk”. Az adventet a németben ilyen értelemben kis kezdőbetűvel kellene írni, mert tettekre hív. Ezekben a napokban azonban nem csupán valamit „tenni kell”, hanem az is fontos, hogy odafigyeljünk, mit is teszünk. Mert nem minden tett segíti azt, hogy valóban éljünk. Izgalmas a kérdés: Mi segít engem abban, hogy éljek? Hogyan tud az advent éltetni engem?
Nézzünk egy másik szót: „friss”.

Szeretem ezt a szót. Lendületet ad, lelkesít, megújít. Megnyit. Indulni készül. Lehetőséget ad a valami másra. Szűz Mária ezzel a lelkülettel élt. József is. Bizalommal, ráhagyatkozással.

Adventünknek hagyományai vannak. Folytatjuk, ami „jól bevált”: adventi vásár – forralt bor – ajándékcsomagolás – karácsonyi képeslapok – parkolóhelykeresés – és még-sok-mindent-meg-kell-csinálni. De ez nem az advent.

Forrás: Andrea Schwartz – Betlehemei láng

The post Egészen frissen appeared first on Mária Rádió Erdély.

Mielőtt lefényképeztem, kíváncsian odaléptem a kék telefonfülkéhez, hogy megnézzem, mit rejt. Egy igazi készülék volt benne, mellette a használati utasítás: ha a „Jézuska” feliratú gombot megnyomjuk, valóban lehet beszélni vele, és fogadja a kéréseket. De sajnos csak hétfőtől péntekig, 15 és 17 óra között. – Mivel épp délelőtt jártam ott, aznap nem volt esélyem rá, hogy telefonon elérjem a Jézuskát.

Hát igen. Az adventi vásár Jézuskája csak heti tíz órában volt szolgálatban. Pontosan ez a különbség a karácsonyi vásár és a hitünk között. A mi „Jézuskánk” napi 24 órában elérhető, az év 365 napján. És nem szükséges hozzá sem telefonkészülék, sem gyöngybetűs levél. Csak vágyódni kell rá – és hinni benne.

Forrás: Andrea Schwarz – Wilde Weihnachten

The post Égi telefon appeared first on Mária Rádió Erdély.