Elvinni az Úr szavát, megismertetni őt, és találkozni az ott élő népek lelkületével – ezt jelenti az apostoli utazás, ami nem egyenlő a turizmussal. Öreg pápaként hálát ad Istennek, amiért eljuthatott ezekbe a távoli országokba, hiszen fiatal jezsuitaként ott szeretett volna misszionárius lenni – többek között ezeket a gondolatokat osztotta meg a Szent Péter-téren összegyűlt hívekkel a pápa. Elsőként VI. Pál indult el keletre 1970-ben, végigjárva a Fülöp-szigeteket és Ausztráliát, aki több ázsiai országba és a Szamoa-szigetekre is eljutott. Az első pápa, aki kilépett a Vatikánból, Szent XXIII. János volt, aki vonattal utazott Assisibe – emlékezett elődei történelmi utazásaira Ferenc pápa.

Nagy és élő egyházak

Az egyházban túlságosan Európa-központú, nyugatias módon gondolkodunk, pedig valójában az egyház jóval nagyobb Rómánál és Európánál, sokkal élőbb azokban az országokban. Ezt tapasztalta meg Ferenc pápa az ázsiai és óceániai közösségekben, papokat, apácákat, világiakat, főleg hitoktatókat hallgatva meg, akik az evangelizálást tovább viszik. Ezek az egyházak nem térítenek, hanem vonzás által növekszik – ahogyan bölcsen mondta XVI. Benedek.

Indonézia: az együttérzéssel tanúskodni Krisztusról

Ezután Ferenc pápa sorra vette az általa felkeresett országokat, elsőként Indonéziát, ahol a keresztények a lakosság 10%-át, a katolikusok mindössze 3%-át alkotják, szemben a muzulmán többséggel. Ennek ellenére az egyház élő, dinamikus, képes átadni az evangéliumot ebben a nemes kultúrájú országban, amely harmóniába fonja a különbözőségeket. A keresztények az együttérzés gyakorlásán keresztül tudnak tanúságot tenni az Üdvözítő Krisztusról, és egyben találkozni a nagy vallási és kulturális hagyományokkal. Közelség, irgalmasság, együttérzés – emlékeztetett a Szentatya az Úr három vonására, amelyet követnünk kell. „Hit, testvériség, együttérzés” – ez volt indonéziai látogatásának mottója, és ezek a szavak hidat alkotnak, akár a jakartai mecset és a székesegyház alatti barátság alagút. A testvériségé a jövő, ez a válasz az ellen-civilizációra, a gyűlölet és a háború ördögi cselszövéseire, de a szektásodásra is.

Pápua Új-Guinea: a fenntartható fejlődés laboratóriuma

Indonézia után Pápua Új-Guinea következett, ahol egy missziós, kilépő egyházzal találkozott a pápa. A Csendes-óceáni szigetcsoporton több, mint nyolcszáz nyelvet beszélnek, ez ideális környezet a Szentléleknek arra, hogy megszólaltassa a szeretet üzenetét a nyelvek szimfóniájában. A Szentatya örömmel időzött a misszionáriusokkal és a hitoktatókkal, meghatotta őt a fiatalok éneke és zenéi. „Bennük egy új jövőt láttam, törzsi erőszak nélkül, függőségek nélkül, ideológiai, anyagi gyarmatosítás nélkül; a testvériség és a csodálatos természeti környezet gondozásának jövőjét. Pápua Új-Guinea a fenntartható fejlődés laboratóriuma lehet, amelyet áthat az evangélium kovásza” – mondta Ferenc pápa, aki külön kiemelte vanimói látogatását, ahol az őserdőben a legeldugottabb törzsek között szolgálatot teljesítő misszionáriusokkal találkozott.

Kelet-Timor: mosoly a gyermekek arcán

A keresztény üzenet embert és társadalmat formáló ereje mutatkozott meg Kelet-Timor történetében, Ferenc pápa ázsiai utazásának következő állomásán. Az egyház itt osztozott a nép függetlenségi törekvéseiben, mindig a béke és a kiengesztelődés felé irányítva a lakosságot. A hit és a kultúra egymást gazdagító kölcsönhatásának tanúi lehetünk Kelet-Timorban, ahol a pápát megfogta az örömteli lelkület, a mosolygó emberek látványa, a sok gyermek. A tavasz levegőjét érezte, látva az egyház fiatalságát: családok, gyermekek, fiatalok, sok szeminarista és szerzetesnek készülő ifjú.

Szingapúr: a remény többet ad az anyagiaknál

Ferenc pápa ázsiai és óceániai utazása Szingapúrban zárult, ebben a nagyon modern városállamban, mely a földrész gazdasági és pénzügyi központja. A keresztények bár kisebbségben élnek, élő egyházat alkotnak, mely harmóniára és testvériségre törekszik a különböző nemzetiségű, kultúrájú és vallású emberekkel. A gazdag Szingapúrban is vannak „kicsinyek”, akik az evangéliumot követik, sóvá és világossággá válnak, és az anyagi haszonnál nagyobb reményről tesznek tanúságot. Ferenc pápa köszönetet mondott Indonézia, Pápua Új-Guinea, Kelet-Timor és Szingapúr lakóinak, amiért olyan nagy melegséggel, szeretettel fogadták. Köszönet az országok vezetőinek is, és mindazoknak, akik segítették látogatását rendben, problémamentesen lebonyolítani. Hálát adott Istennek az utazás ajándékáért, majd az Úr áldását kérte mindazon népekre, akikkel találkozott, vezesse őket a béke és a testvériség útján!

Forrás, fotó: Vatican News

The post Ferenc pápa katekézise ázsiai és óceániai útjáról appeared first on Mária Rádió Erdély.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

Ma elhalasztom a szokásos katekézist, és szeretnék megállni, hogy azokra az emberekre gondoljunk, akik – ebben a pillanatban is – tengereken és sivatagokon kelnek át, hogy olyan földre juthassanak, ahol békében és biztonságban élhetnek.

Tenger és sivatag: ez a két szó sok tanúságtételben jelen van, melyet akár migránsoktól, akár az őket segítő emberektől kapok. És amikor „tengert” mondok, a migrációval összefüggésben óceánra, tóra, folyóra és mindenféle veszélyes víztömegre egyaránt gondolok, melyen sok testvérünk és nővérünk átkelni kénytelen szerte a világon, hogy elérje úti célját. A „sivatag” pedig nemcsak a homokdűnékből álló vagy a sziklás sivatagot jelenti, hanem az összes járhatatlan és veszélyes területet, az erdőket, dzsungeleket, sztyeppéket, ahol a migránsok egyedül, magukra hagyatva vonulnak. Migránsok, tenger és sivatag. A mai migrációs útvonalakhoz gyakran tengeren és sivatagon való átkelések is tartoznak, melyek sokak számára – túl sokak számára! – halálos kimenetelűnek bizonyulnak. Ezért ma ennél a drámánál, ennél a fájdalomnál szeretnék elidőzni. Ezen útvonalak némelyikét jobban ismerjük, mert gyakran reflektorfényben vannak; más útvonalak, a többségük, kevéssé ismertek, de nem kevésbé forgalmasak.

Sokszor beszéltem már a Földközi-tengerről, mert Róma püspöke vagyok, és mert emblematikus: a mare nostrum, a népek és civilizációk közötti érintkezés helye, temetővé vált. És

a tragédia az, hogy sokan, az elhunytak többsége megmenthető lett volna.

Világosan ki kell mondani: vannak emberek, akik módszeresen és minden eszközzel azon dolgoznak, hogy a migránsokat visszautasítsák – hogy a migránsokat visszautasítsák! És ez, ha tudatosan és felelősen teszik, súlyos bűn. Ne feledjük, mit mond a Biblia: „A jövevényhez ne légy kegyetlen és ne sanyargasd!” (Kiv22,20). Az árvák, az özvegyek és az idegenek a voltaképpeni szegények, akiket Isten mindig védelmez, és kéri, hogy mi is védelmezzünk.

Sajnos egyes sivatagok is migránstemetőkké válnak. Gyakran itt sem „természetes” elhalálozásról van szó. Nem! Előfordul, hogy kimondottan a sivatagba viszik és otthagyják őket. Mindannyian ismerjük Pato feleségének és lányának fényképét, akik éhen és szomjan haltak a sivatagban.

A műholdak és drónok korában vannak olyan migráns férfiak, nők és gyerekek, akiket senki sem láthat: elrejtik őket. Csak Isten látja őket és hallja a kiáltásukat. Ez civilizációnk egyik kegyetlensége.

A tenger és a sivatag jelképes értelmet hordozó bibliai helyek is. Nagyon fontos helyszínek a kivonulás történetében, a nép nagy vándorlásában, melyet Isten Mózes által vezetett Egyiptomból az ígéret földjére. Ezek a helyek az elnyomás és rabszolgaság elől menekülő nép drámájának tanúi. A szenvedés, a félelem, a kétségbeesés helyszínei, ugyanakkor a szabadulás felé vezető átkelés helyszínei is – és hány ember kel át manapság tengereken és sivatagokon, hogy szabadulást nyerjen! –, az átkelés helyszínei a megmenekülés, a szabadság elérése és Isten ígéreteinek beteljesedése felé (vö. Üzenet az elvándorlók és a menekültek 2024-es világnapjára).

Van egy zsoltár, amely az Úrhoz fordulva azt mondja: „Tengeren vitt át utad, nagy vizeken vezetett át ösvényed” (77,20). Egy másik zsoltár pedig így énekel: „A pusztában vezérelte népét, mert irgalma örökkévaló” (136,16). Ezek a szent szavak azt mondják nekünk, hogy Isten maga is átkel a tengeren és a sivatagon, hogy kísérje népét a szabadulás útján; Isten nem marad távol, nem, osztozik a migránsok drámájában, Isten velük van, a migránsokkal, velük szenved, a migránsokkal, velük sír és remél, velük, a migránsokkal. Ma érdemes erre gondolnunk: az Úr a migránsainkkal van a mare nostrumon, az Úr velük van, és nem az őket visszautasítókkal.

Testvéreim, egy dologban mindannyian egyetérthetünk: a mai migránsoknak nem kellene azokon a halálos tengereken és azokban a halálos sivatagokban lenniük (sajnos mégis ott vannak). Ezt azonban

nem a törvények szigorításával, nem a határok militarizálásával, nem visszautasítással fogjuk elérni, hanem a migránsok biztonságos és legális beutazási útvonalainak bővítésével, a háború, az erőszak, az üldöztetés és a számos természeti csapás elől menekülők menedéktalálásának megkönnyítésével; a migráció igazságosságon, testvériségen és szolidaritáson alapuló globális irányításának mindenféle módon történő előmozdításával.

Továbbá azzal, hogy egyesítjük erőinket az emberkereskedelem elleni küzdelemben, hogy megállítsuk az emberkereskedő bűnözőket, akik könyörtelenül kihasználják mások nyomorúságát.

Kedves testvéreim, gondoljatok a sok migráns tragédiájára: hányan halnak meg a Földközi-tengeren! Gondoljatok Lampedusára, Crotonéra… mennyi rossz és szomorú dolog! Azzal szeretném zárni, hogy elismerem és dicsérem a megannyi irgalmas szamaritánus elkötelezett munkáját, akik mindent megtesznek a sebesült és elhagyott migránsok kimentéséért és megsegítéséért a reményvesztett emberek útvonalain, mind az öt földrészen. Ezek a bátor férfiak és nők annak az emberiségnek a jelei, amely nem hagyja magát megfertőzni a közömbösség és a leselejtezés gonosz kultúrájától.

Közömbösségünk és leselejtező magatartásunk öli meg a migránsokat!

Azok pedig, akik nem tudnak a segítőkhöz hasonlóan „a frontvonalban” állni – gondolok itt arra a sok jó emberre, akik ott állnak a frontvonalban, a Mediterranea Saving Humans-ra és sok más egyesületre –, ettől még nincsenek kizárva ebből a civilizációs harcból: mi nem állhatunk a frontvonalban, de nem vagyunk kizárva; sokféleképpen hozzájárulhatunk ehhez a harchoz, mindenekelőtt imával. És hadd kérdezzelek meg benneteket:

ti imádkoztok-e a migránsokért, azokért, akik azért jönnek földjeinkre, hogy megmentsék az életüket? Ti el akarjátok-e őket üldözni?

Kedves testvéreim, egyesítsük szíveinket és erőinket, hogy a tengerek és a sivatagok ne temetők legyenek, hanem olyan terek, ahol Isten a szabadság és a testvériség felé vezető utakat nyithat!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican Media

Forrás: Magyar Kurír

The post Isten a migránsokkal együtt maga is átkel a tengeren és a sivatagon! appeared first on Mária Rádió Erdély.

Az Újszövetséghez fordulunk és benne a Szentlélek szerepére figyelünk

A mai katekézissel belépünk az üdvösség történetének második szakaszába – kezdte beszédét a Szentatya. Miután a Szentléleknek a Teremtésben betöltött szerepét szemléltük, most néhány héten keresztül a Megváltás művében folytatott működésére tekintünk. Így tehát az Újszövetséghez fordulunk és benne a Szentlélek szerepére figyelünk. A mai témánk ennélfogva a Szentlélek az Ige megtestesülésében – adta meg a témát Ferenc pápa, ahogy azt Lukács evangéliumában olvassuk: „A Szentlélek száll rád, s a Magasságbeli ereje borít be árnyékával” (Lk 1,35). Máté evangélista megerősíti ezt az alapvető tényt Mária és a Szentlélek kapcsán, mondván, hogy „Mária gyermeket fogant a Szentlélek által” (Mt 1,18).

Egy ökumenikus hittételről van szó

Az egyház összegyűjtötte ezeket a kinyilatkoztatott tényeket és azokat hamarosan a hitvallás középpontjába helyezte. A 381-es Konstantinápolyi Ökumenikus Zsinaton – amely megállapította a Szentlélek istenségét – ez a fejezet bekerült a „Credo” formulájába. Itt egy ökumenikus hittételről van szó, mert minden keresztény hívő közösen vallja ugyanazt a hitvallást. A katolikus áhítat pedig időtlen idők óta ebből merítette egyik napi imádságát, az Úrangyalát. Ez a hittétel az alapja annak, ami lehetővé teszi, hogy Máriáról kiváltságos módon mint Jegyesről beszéljünk, aki egyúttal az Egyház alakja. Erről írja Nagy Szent Leó pápa, hogy „amiként Jézus a Szűzanyától született a Szentlélek műve által, úgy teszi termékennyé az Egyházat, az ő szeplőtelen Jegyesét ugyanazon Szentlélek éltető leheletével”.

Az Egyház Mária titokzatos szentségét szemléli és szeretetét utánozza

Ezt a párhuzamot vette elő a II. Vatikáni Zsinat Lumen Gentium kezdetű, az egyházról szóló dogmatikai konstitúciója: „A Boldogságos Szűz azonban az istenanyaság ajándéka és feladata – mely Őt megváltó Fiával egyesíti –, s egyedülálló kegyelmei és ajándékai által az Egyházzal is bensőséges kapcsolatban van: az Istenszülő a hit, a szeretet és a Krisztussal való tökéletes egység rendjében az Egyház előképe, miként már Szent Ambrus tanította. A joggal anyának és szűznek mondható Egyház misztériumában a Boldogságos Szűz Mária az első helyen áll, mert a szüzesség és az anyaság nagyszerű és páratlan mintaképe. Telve hittel és engedelmességgel nem mást, mint az Atya Fiát szülte a világra, mégpedig férfit nem ismerve, a Szentlélek erejéből, mint egy új Éva, aki nem az őskígyónak, hanem Isten hírnökének hitt, kételkedést nem ismerő hittel. A Fiút pedig, akit e világra szült, Isten elsőszülötté tette a sok testvér (vö. Róm 8,29), vagyis a hívők között, kiknek születésében és fölnevelésében anyai szeretettel működik közre. Az Egyház, miközben Mária titokzatos szentségét szemléli, szeretetét utánozza és hűségesen teljesíti az Atya akaratát, Isten igéjének hívő elfogadása által maga is anya lesz: az igehirdetéssel és a keresztséggel ugyanis új, halhatatlan életre szüli a Szentlélektől fogant és az Istenből született fiakat. És szűz is az Egyház: sértetlenül és tisztán megőrzi a Vőlegényének adott szavát, és Urának anyját követve, a Szentlélek erejével szűziesen őrzi a sértetlen hitet, a szilárd reményt és az őszinte szeretetet (LG 63-64).

Mária először magába fogadta, szívébe és testébe, majd a világra szülte Isten Fiát

Ferenc pápa ezután az életről szóló gyakorlati megfontolással folytatta katekézisét, amit a Szentírás a foganni és szülni igéi sugallnak. Izajás próféta szava így hangzik: „Íme, a szűz fogan, és fiút szül” (Iz 7,14), az angyal pedig ezt mondja Máriának: „Gyermeket fogansz és fiút szülsz” (Lk 1,31). Mária tehát először fogant, majd megszülte Jézust, először magába fogadta, szívébe és testébe, majd a világra szülte őt. Így történik ez az egyház esetében is: mielőtt befogadja Isten Igéjét, engedi, hogy „a szívéhez szóljon” (vö Oz 2,16) és hogy „betöltse a bensőjét” (vö Ez 3,3), a két bibliai kifejezés szerint, hogy aztán világra hozza az életével és a prédikációjával. Ám, ez a második művelet az első nélkül meddő marad – tette hozzá Ferenc pápa.

Folytassuk tovább az utunkat azzal a megnyugtató bizonyossággal, hogy Istennél semmi sem lehetetlen

Így van ez az Egyházzal is, mely amikor erejét maghaladó feladatokkal néz szembe, természetszerűleg ugyanazt a kérdést teszi fel: „Hogyan lehetséges ez?”. Hogyan lehetséges Jézus Krisztust és az üdvösségét hirdetni egy olyan világnak, amely látszólag csak a jólétet keresi? A válasz is ugyanaz, mint akkor: „Megkapjátok a Szentlélek erejét”. A Szentlélek nélkül ugyanis az Egyház nem tud előre haladni, az Egyház nem tud növekedni, az Egyház nem tud prédikálni sem. Amit az Egyházról általában mondanak, az ránk is vonatkozik, mindenkire, minden megkeresztelt emberre. Néha mindannyian olyan élethelyzetekben találjuk magunkat, amelyek meghaladják az erőinket és ekkor feltesszük magunknak a kérdést: „Hogyan tudok szembesülni ezzel a helyzettel?”. Ezekben az esetekben segít – ajánlotta a pápa –, ha elismételjük magunkban azt, amit az angyal mondott a Szűzanyának: „De Istennél semmi sem lehetetlen” (Lk 1,37). Testvéreim, mi is folytassuk tovább az utunkat minden alkalommal ezzel a megnyugtató bizonyossággal a szívünkben: „Istennek semmi sem lehetetlen!”. És ha ezt hisszük, csodákat fogunk tenni, mert Isten előtt semmi sem lehetetlen – zárta szerdai katekézisét Ferenc pápa.

Ferenc pápa felhívásai: Imádkozzunk a békéért!

Olasz nyelvű felhívásában a pápa így fogalmazott: Továbbra is nagy aggodalommal követem a közel-keleti helyzetet, és megismétlem minden érintett félhez intézett felhívásomat, hogy a konfliktus ne terjedjen tovább, és azonnal szüntessék be a harcokat minden fronton, Gázától kezdve, ahol a humanitárius helyzet nagyon súlyos és tarthatatlan. Imádkozom, hogy a béke őszinte keresése oltsa ki a vitákat, a szeretet győzze le a gyűlöletet, és a bosszút fegyverezze le a megbocsátás. Kérlek benneteket – szólt a pápa a hívekhez –, hogy csatlakozzatok imádságomhoz a meggyötört Ukrajnáért, Mianmarért, Szudánért is, hogy a háború által annyira megpróbált lakosság mihamarabb találja meg az olyannyira vágyott békét. Egyesítsük erőfeszítéseinket és imáinkat, hogy felszámoljuk az etnikai megkülönböztetést Pakisztán és Afganisztán térségében, különösen a nőkkel szembeni diszkriminációt.

A németajkú zarándokokhoz szólva a Szentatya az Úrangyala mindennapi imájára buzdította őket, hogy ezáltal állandóan szemléljék az Ige megtestesülésének misztériumát, és ezzel hirdessük az embereknek a Krisztusban való üdvösséget.

A francia nyelvű zarándokokhoz szólva a pápa külön köszöntötte az afrikai Yaoundé kollégiumának volt diákjait és arra kérte őket, hogy bízzák Szűz Máriára mindazokat, akik nehéz helyzeteken mennek keresztül, hogy közbenjárására a Szentlélek felélessze szívükben azt a bizonyosságot, hogy „Isten számára semmi sem lehetetlen”.

Forrás, fotó: Vatican News

The post A Szentlélek nélkül nincs növekedés appeared first on Mária Rádió Erdély.

“Minden szabad nekem, de nem minden használ. Minden szabad nekem, de ne váljak semminek a rabjává. Az eledel a gyomorért van, a gyomor meg az eledelért, de Isten ezt is, amazt is meg fogja semmisíteni. A test azonban nem a paráznaságért van, hanem az Úrért, az Úr pedig a testért. Isten ugyanis feltámasztotta az Urat, és hatalmával minket is fel fog támasztani.” (1 Kor 6,12-14) – írja Szent Pál a korinthusiakhoz szóló első levelében, melynek részletét felolvasták a pápai audiencián.

A droghasználat aláássa a közösséget

Kedves testvérek, ma tartjuk a kábítószer elleni küzdelem nemzetközi napját, amelyet az ENSZ közgyűlése 1987-ben vezetett be. A világnap idei témája: „A bizonyítékok világosak: a megelőzésbe kell fektetni”. Szent II. János Pál pápa megállapította, hogy „a drog túlzott használata minden közösséget elszegényít, amelyben jelen van. Csökkenti az emberi erőt és az erkölcsi tartást. Aláássa a fontos értékeket. Tönkreteszi az életkedvet és a vágyat, hogy hozzájáruljunk egy jobb társadalomhoz”. Ezt teszi a kábítószer használata és annak túlzásba vitele – fűzte hozzá Ferenc pápa, majd emlékeztetett, hogy minden drogfüggő mögött ott áll saját személyes története, amit meg kell hallgatni, meg kell érteni és szeretni, és amennyire lehet gyógyítani és megtisztítani. Ugyanúgy hordozzák méltóságukat, mint Isten gyermekei. Mindenkinek van méltósága.

A kábítószer lábbal tiporja az emberi méltóságot

Mindazonáltal nem hagyhatjuk figyelmen kívül a drogfutárok és kereskedők aljas szándékait és tevékenységét. Gyilkosok! XVI. Benedek pápa szigorú szavakat használt egy terápiás közösségnél tett látogatása során: „A kábítószerkereskedőkhöz szólok, hogy gondolkozzanak el, milyen rosszat tesznek sok-sok fiatalnak és felnőttnek minden társadalmi rétegben. Isten számon fogja kérni őket tetteikért. Az emberi méltóságot nem lehet lábbal tiporni ilyen módon.” A drog pedig lábbal tiporja az emberi méltóságot – tette hozzá Ferenc pápa.

Társadalmi összefogásra van szükség

A droghasználat visszaszorítását nem a fogyasztás liberalizálásával lehet elérni – ez fantazmagória -, amint azt megpróbálták egyes országokban. A liberalizálással nő a fogyasztás. A Szentatya elmondta, hogy nagyon sok kábítószerfüggő és családja tragikus történetét ismerte meg, ezért meggyőződése, hogy erkölcsi kötelességünk véget vetni e veszélyes anyagok gyártásának és forgalmazásának. Ezeket a halálkereskedőket – mert a drogkereskedők halállal kereskednek – a minden áron való hatalom és pénzszerzés logikája hajtja. Ez a csapás, ami erőszakot szül, szenvedést és halált hoz, a társadalom egészétől bátor cselekvésért kiált. A kábítószergyártás és kereskedés pusztító hatással van közös otthonunkra is. Ez például az amazóniai térségben egyre nyilvánvalóbbá vált.

Ferenc pápa rámutatott, hogy a drogok túlzott használatát és kereskedelmét a megelőzéssel lehet visszaszorítani. Ehhez nagyobb igazságosságra van szükség, a fiatalokat olyan értékekre kell nevelni, amelyek építik a személyes és közösségi életet, illetve támogatni kell azokat, akik nehéz helyzetben vannak, reményt adva nekik a jövőhöz.

Segítő közösségek

Apostoli utazásai során számos egyházmegyében és országban járt a Szentatya, így alkalma nyílt több olyan terápiás közösséget meglátogatni, amelyeket az evangélium ihletett. Erőteljes és reménykeltő tanúságot tesznek ezáltal a papok, szerzetesek és világi hívek az irgalmas szamaritánus példabeszédének gyakorlati megvalósításáról. Vigasztalónak találta a pápa a különböző püspöki konferenciák erőfeszítéseit olyan törvények és helyes politikai intézkedések előmozdítására, amelyek a kábítószerfüggő személyek kezelését, valamint ennek a csapásnak a megelőzését szolgálják. Ilyen például a függőség megelőző és a függőket segítő lelkipásztori hálózat Latin-Amerikában (PLAPA). Ennek alapszabálya elismeri, hogy az alkoholtól, a pszichoaktív szerektől való függőség (de ide tartoznak a pornográfia, új technológiák okozta függőségi formák) olyan probléma, ami bárkire lesújthat, földrajzi, társadalmi, kulturális, vallási és életkori sajátosságoktól függetlenül. A különbözőségek ellenére céljuk, hogy közösséget szervezzenek, megosszák egymással tapasztalataikat, lelkesedésüket, a nehézségeket.

Főszerepben a fiatalok

Ferenc pápa megemlítette a dél-afrikai püspökök kezdeményezését is, akik 2023 novemberében értekezletet tartottak arról, hogyan adjanak teret a fiataloknak, akik a békét és a reményt építhetik. A találkozó a részt vevő fiatalok szerint mérföldkőnek számít egy egészséges és aktív fiatalság előmozdítására az egész dél-afrikai térségben. „Elfogadjuk a nagyköveti és támogató szerepet a kábítószerek használata elleni küzdelemben. Azt kérjük minden fiataltól, hogy legyenek mindig empatikusak egymással” – nyilatkozták.

Imádkozzunk a bűnösök megtéréséért

Kedves testvérek! Nem maradhatunk közönyösek látva a drogfüggő emberek millióinak tragikus helyzetét az egész világon, és a botránnyal szemben, melyet ezeknek a drogoknak az illegális gyártása és kereskedelme okoz. Jézus Urunk megállt, közel jött az emberekhez, gyógyította a sebeket. Az ő közelségének stílusát követve arra vagyunk mi is hivatottak, hogy cselekedjünk, és megálljunk a törékenység és fájdalom helyzeteit látva, hogy meghallgassuk a magány és a szorongás kiáltását, hogy lehajoljunk és fölemeljük, új életet adjunk azoknak, akik a drog rabságába esnek. És imádkozzunk azokért a bűnözőkért, akik kábítószert adnak a fiataloknak! Bűnözők, gyilkosok! Imádkozzunk megtérésükért – kérte Ferenc pápa. A drogellenes küzdelem világnapján mi, keresztények és egyházi közösségek imádkozzunk erre a szándékra és újítsuk meg elkötelezettségünket az imára és a drogellenes küzdelemre!

Forrás, fotó: Vatican News

The post Segítsük a drog fogságába esett embereket! appeared first on Mária Rádió Erdély.

A mostani 2024-es évet szenteljük „az imádság nagyszerű „szimfóniájának”

Beszéde kezdetén Ferenc pápa megemlítette, hogy a következő jubileumra készülve a mostani 2024-es évet szenteljük „az imádság nagyszerű „szimfóniájának”. Az egyháznak ugyanis van már egy ima-szimfóniája, melynek szerzője a Szentlélek, és ez pedig a Zsoltárok könyve. Mint minden szimfóniában, ebben is vannak különféle „mozgások”, vagyis az imádság különféle fajtái: dicséret, hálaadás, könyörgés, panasz, elbeszélés, bölcs megfontolás, személyes és közösségi kórus-formában egyaránt. Ezeket az énekeket a Lélek helyezte Jegyese, az Egyház ajkára. A Biblia összes könyvét, ahogy azt Ferenc pápa a múlt héten tanította, a Szentlélek ihlette, ám a Zsoltárok könyve még a stílusában is Lélektől sugalmazott mű, hiszen tele van költői ihletéssel.

A Zsoltárok kitüntetett szerepe az Újszövetségben

A Zsoltárok könyve kitüntetett helyet foglal el az Újszövetségben, melynek voltak és vannak olyan kiadásai, amelyek együtt tartalmazzák az Újszövetséget és a Zsoltárokat. A Szentatya megemlítette, hogy szobája íróasztalán őrzi az Újszövetség és a Zsoltárok egy ukrán kiadását, amely egy háborúban elesett katonáé volt, amit aztán neki ajándékoztak. Az a katona ebből a könyvből imádkozott a fronton – mondta a Szentatya. A Zsoltárok értelmezése kapcsán a pápa megjegyezte, hogy nem minden zsoltárt tud elismételni és magáévá tenni a keresztény hívő, és még kevésbé a modern ember. Ezek ugyanis időnként olyan történelmi helyzetet és vallási mentalitást tükröznek, amely már nem a miénk. Ez nem azt jelenti, hogy ezek nem sugalmazottak, hanem azt, hogy bizonyos tekintetben a kinyilatkoztatás idejéhez és átmeneti időszakaszához kapcsolódnak, miként az ősi törvénykezés nagy része is.

A Zsoltárok Jézus, Mária, az apostolok és a megelőző keresztény nemzedékek imái voltak

A zsoltárok elfogadását leginkább az ajánlja, hogy azok Jézus, Mária, az apostolok és a minket megelőző keresztény nemzedékek imái voltak. Amikor a zsoltárokat imádkozzuk, Isten meghallgatja azokat abban a grandiózus „hangszerelésben”, amely a szentek közössége. Jézus a Zsidókhoz írt levél szerint egy zsoltárverssel lép be a világ szívébe: „Íme, eljövök, hogy megtegyem a te akaratodat, ó Isten” (vö Zsid 10,7; Zsolt 40,9). A Lukács evangélium szerint az Úr szintén zsoltárverssel lép ki ebből a világból: „Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet” (Lk 23,46; Zsolt 31,6).

Az Újszövetség zsoltár-használatát követik az atyák és az egész Egyház, ami így a szentmise és az imaórák liturgiája, vagyis a zsolozsmázás szerves részévé válik. „Az egész Szentírás Isten jóságát árasztja – írja Szent Ambrus –, ám sajátos módon teszi ezt a zsoltárok kedves könyve”. Ferenc pápa ennek kapcsán arra buzdította a kihallgatás résztvevőit, hogy imádkozzák naponta a zsoltárok kedves könyvét. Vegyék a Bibliát, vagy az Újszövetséget és imádkozzanak el egy zsoltárt. Ha például szomorúak a bűneik miatt, akkor imádkozzák az 50. bűnbánati zsoltárt! Sok zsoltár segít előrejutni. Tegyük szokásunkká, hogy a zsoltárokat imádkozunk! – kérte és biztosította, hogy ez végül boldoggá tesz minket.

Tegyük a zsoltárokat saját imádságunkká!

A zsoltárok használatával kapcsolatosan a pápa megjegyezte, hogy ne csak a múlt örökségéből éljünk, hanem tegyük a zsoltárokat saját imádságunkká, vagyis legyünk bizonyos értelemben mi magunk a zsoltárok „szerzői”, azáltal, hogy azonosulunk velük és velük együtt imádkozzuk azokat. Azokat a zsoltárverseket, amelyek a szívünkhöz szólnak, ismételgessük a nap során – kérte a Szentatya. A zsoltárok „minden évszakra szóló” imák, vagyis mindféle lelkiállapot vagy szükséglet kifejeződik bennük, és a zsoltárok képesek ezeket a helyzeteket imává formálni. Az összes többi imától eltérően a zsoltárok nem veszítik el hatékonyságukat az ismétlés révén, éppen ellenkezőleg, növelik azt. Hogy miért is? Azért, mert Isten sugallatára születtek és mert magát az Istent „lehelik” , mindahányszor hittel imádkozzák azokat.

A zsoltárok eseti használata különféle lelki helyzetekben

Ferenc pápa példákat is mondott a zsoltárok eseti használatára: Ha bűnbánat és bűntudat nyomaszt bennünket, mert hisz bűnösök vagyunk, akkor Dávid királlyal együtt ismételhetjük: „Könyörülj rajtam, Istenem, hiszen irgalmas és jóságos vagy, mérhetetlen irgalmadban töröld el gonoszságomat!” (Zsolt 50,3). Ha erős személyes köteléket akarunk kifejezni Istennel, azt mondjuk: „Isten, én Istenem, téged kereslek, utánad szomjazik a lelkem! Érted sóvárog a testem, mint a száraz, tikkadt, kiaszott föld” (Zsolt 63,2). A Liturgia nem hiába vette fel ezt a zsoltárt a vasárnapok és főünnepek reggeli imádságába! Ha pedig félelem és gyötrelem lesz úrrá rajtunk, akkor a 23. zsoltár csodálatos szavai hoznak segítséget: „Az Úr az én pásztorom, nem szenvedek hiányt, zöldellő réteken legeltet. A nyugalom vizéhez terel és felüdíti lelkemet. Az igaz úton vezérel, nevéhez híven. Ha sötét völgyben járok is, nem félek a bajtól, hisz te velem vagy” (Zsolt 23,1-4). A zsoltárok lehetővé teszik, hogy ne szegényítsük el imádságunkat azzal, hogy azt csak a kéréseinkre fokozzuk le, örökké csak kérve: „adj, add meg nekünk…!”.

Imáink legyenek dicséret, áldás és hálaadás!

Végül a pápa arra buzdított, hogy tanuljunk a Miatyánk ima rendjéből, ahol mielőtt a mindennapi kenyeret kérnénk, előtte fohászkodunk nevének megszenteléséért, Országa eljöveteléért és akarata betöltéséért. A zsoltárok így segítenek megnyílni, hogy ne annyira magunkra figyeljünk, hanem az imáink legyenek dicséret, áldás, hálaadás és abban is segítsenek, hogy az egész teremtés hangjává legyünk. A Szentlélek, aki Jegyesének, az Egyháznak szavakat ad az imához, segítsen bennünket, hogy azok ma is visszhangra találjanak az Egyházban, és hogy ez a jubileumi előkészítő év az ima igazi szimfóniájává váljon! – zárta szerdai katekézisét Ferenc pápa.

Forrás, fotó: Vatican News

The post A Lélek tanítja imádkozni a Jegyesét a zsoltárokra appeared first on Mária Rádió Erdély.

„A Szentírásnak egyetlenegy jövendölése sem származik önkényes értelmezésből. Hisz sohasem keletkezett jövendölés emberi akaratból, hanem mindig csak a Szentlélektől sugalmazva beszéltek – Isten megbízottaiként – a szent emberek” – hangzott el a kihallgatás előtt az olvasmány Péter apostol második leveléből (2 Pét 1,20-21).

A Szentlélek sugalmazza és egyúttal magyarázza is a Szentírást

Folytatjuk a Szentlélekről szóló katekézist – kezdte beszédét a pápa –, aki az Egyházat Krisztushoz, a mi reménységünkhöz vezeti. Ő az Egyház vezetője. Legutóbb a Lélek munkáját a Teremtésben szemléltük, ma pedig a Kinyilatkoztatásban látjuk, aminek a Szentírás Istentől ihletett és mérvadó tanúságtétele. Ahogy Szent Pál tanítja „Az egész Szentírás Istentől sugalmazott mű” (2Tim 3,16), Szent Péter pedig így szól: a Szentlélektől sugalmazva beszéltek a szent emberek” (2 Pét 1,21). Ez a Szentírás isteni sugalmazottságának a tanítása, amelyet a Credóban megvallunk: „Ő, a Szentlélek szólt a próféták által”. A Szentlélek, aki a Szentírást sugalmazza, egyúttal magyarázza is azt, amikor örökkön élővé és tevékennyé teszi. A Lélek a sugalmazott írást sugalmazóvá teszi. A II. Vatikáni Zsinat tanítja: „Az isteni írásokat a Szent Hagyománnyal együtt mindig hite legfőbb szabályának tartotta és tartja, mert Isten sugalmazására egyszer s mindenkorra vannak írásba foglalva, s változatlanul közvetítik magának Istennek igéjét, és a prófétáknak és az apostoloknak szavaiban a Szentlélek hangját szólaltatják meg” (DV 21). Ekképpen a Szentlélek folytatja az Egyházban a feltámadt Jézus tevékenységét, aki Húsvét után „megnyitotta a tanítványok értelmét, hogy megértsék az Írásokat” (Lk 24,45).

A hit és ima légkörében a Szentírás szövege megvilágosodik és hozzánk szól

Megtörténhet ugyanis, hogy a Szentírás bizonyos szakaszát, amelyet sokszor különösebb megérintettség nélkül olvastunk, a hit és az ima légkörében olvasva egyszer csak az a szöveg megvilágosodik, hozzánk szól, fényt vet egy megtapasztalt problémára, vagy éppen világossá teszi előttünk Isten akaratát egy bizonyos helyzetben. Minek is köszönhető ez a változás, ha nem a Szentlélek sugalmazásának! Világossá válnak a Szentírás szavai a Lélek hatására és megérint minket egy kéz, ahogy a Zsidókhoz írt levél tanúsítja: „Az Isten szava ugyanis eleven, átható és minden kétélű kardnál élesebb” (Zsid 4,12).

Az Egyház maga a Szentírás lelki olvasásából táplálkozik, a sugalmazó Lélek vezetése alatt. Középpontjában áll világítótoronyként Krisztus halálának és feltámadásának eseménye, amely az üdvösség tervének a beteljesedése, betölt minden próféciát, feltárja az összes rejtett titkot, és megadja a könyv olvasása igazi értelmét. A Jelenések könyve mindezt a könyvpecséteket feltörő Bárány képében írja le. Az Egyház, Krisztus jegyese, a Szentírás sugalmazott szövegének meghatalmazott tolmácsolója, hiteles hirdetésének közvetítője. Minthogy az Egyház Szentlélekkel van felruházva, ezért sugalmazó, „az igazság oszlopa és támasza” (1Tim 3,15) és az a feladata, hogy segítse a híveket az igazság keresésében és a bibliai szövegek pontos magyarázatában.

Szenteljünk időt a személyes és elmélkedő Szentírás olvasásra!

Kitért a pápa Isten Igéjének lelki olvasatára, ami a lectio divina. Ez azt jelenti, hogy időt szentelünk a személyes és elmélkedő olvasásnak. Nagyon fontos, hogy minden nap időt szánjunk a Szentírás olvasására, amit nagyon segíthet egy zsebben hordott kis Szentírás. A Szentírás igazi közösségi olvasása a szentmise igeliturgiája az olvasmányokkal és az evangéliummal. Ennek magyarázata a homília, aminek rövidnek kell lennie és váltsa életre Isten Szavát. A homília egy-egy kép, gondolat, érzés segítségével legyen rövid, ne több, mint nyolc perc, de érintse meg a szívet – kérte a pápa.

A Szentírásnak is van egy, a zeneművekhez hasonló alaptónusa, mely elejétől a végéig kíséri, ez a hang pedig Isten szeretete. „Az egész Biblia Szent Ágoston szerint Isten szeretetéről beszél”. Nagy Szent Gergely pápa pedig úgy határozza meg a Szentírást, mint „a mindenható Isten levelét teremtményének” és azt kéri, hogy „Isten szívét Isten szavaival próbáljuk megismerni”. „Ezzel a kinyilatkoztatással a láthatatlan Isten szeretetének bőségéből mint barátaihoz szól az emberekhez és társalog velünk, hogy meghívja őket és befogadja a saját közösségébe” (DV 2) – zárta szerdai katekézisét Ferenc pápa a II. Vatikáni Zsinat tanításával.

Köszöntések, felhívás a békéért

A katekézist követően a Szentatya köszöntötte a jelenlévő csoportokat, külön kiemelve a Róma közeli Frosinone város és egyházmegye küldöttségét, mely az ott született és 1500 éve elhunyt Hormiszdasz pápára emlékezik, aki 514 és 523 közt ült Péter székében. Holnap, csütörtökön tartjuk Páduai Szent Antal egyházdoktor liturgikus emlékét, aki jeles prédikátorként, a szegények és szenvedők védelmezőjeként ébressze fel mindenkiben a vágyat, hogy továbbra is a hit útján járjon, legyen Jézus követője az evangélium hiteles tanújaként. Végül pedig azt kérte a pápa, hogy ne feledkezzünk meg a sokat szenvedett Ukrajnáról, Palesztináról, Izraelről és Mianmarról. Imádkozzunk a békéért, amire ma oly nagy szükség van, mert a háború mindig vereség.

Forrás, fotó: Vatican News

The post A Biblia Isten sugalmazott műve appeared first on Mária Rádió Erdély.