A tanítványokhoz hasonlóan nekünk sem könnyű megérteni az Urat, de ha befogadjuk kegyelmét a szentségek révén, ha vele maradunk az imádságban, ha csatlakozunk evangéliumához, ha követjük példáját az alázatban és a szeretetben, akkor megtapasztaljuk annak a szépségét, hogy Jézus a Barátunk – fejtette ki beszédében Ferenc pápa.

A vasárnapi evangéliumi szakasz (Jn 6,60-69) Szent Péter híres válaszát mondja el nekünk, aki így szól Jézushoz: „Uram, kihez menjünk? Az örök élet igéi nálad vannak”. Szép válasz! – kezdte beszédét Ferenc pápa, hozzátéve, hogy ez a nagyon szép kifejezés tanúsítja azt a barátságot és bizalmat, amely Szent Pétert a többi tanítvánnyal együtt Krisztushoz fűzi. A Szentatya emlékeztetett rá, hogy Péter ezt a mondatot egy kritikus pillanatban ejti ki, mivel Jézus éppen befejezte egy beszédét, amelyben azt állította, hogy ő a „mennyből alászállott kenyér” (vö. Jn 6,41). Ez nehezen érthető nyelv az emberek számára és sokan, még a tanítványok közül is, akik idáig követték Jézust, most elhagyták őt, mert nem értették nyelvezetét.

A Tizenkettő azonban nem távozott el, ők maradtak továbbra is, mert Jézusban találták meg „az örök élet igéit”. Hallották Őt prédikálni, látták a csodákat, amelyeket Jézus vitt végbe, és továbbra is osztoznak Ővele a mindennapi élet nyilvános pillanataiban és meghittségében (vö. Mk 3,7-19).

A tanítványok nem mindig értik meg, amit a Mester mond és tesz – folytatta beszédét Ferenc pápa. Olykor nehezen tudják elfogadni szeretetének látszólagos ellentmondásait (vö. Mt 5,38-48, szeressétek ellenségeiteket, imádkozzatok üldözőitekért) – irgalmasságának szélsőséges igényeit (vö. Mt 18,21-22), radikalitását, hogy mindenkinek odaadja magát. Nem könnyű számukra, hogy megértsék, de hűségesek maradnak. Jézus választásai gyakran túlmutatnak az általános gondolkodásmódon, túlmutatnak az intézményes vallás és a hagyományok kánonjain, olyannyira, hogy provokatív és kínos helyzeteket teremtenek (vö. Mt 15,12). Nem könnyű őt követni – hangsúlyozta Ferenc pápa.

Mégis, az akkori idők sok tanítója közül Péter és a többi apostol csak Jézusban találták meg a választ az élet, az öröm és a szeretet iránti szomjúságukra. Csak Jézusnak köszönhetően tapasztalták meg az élet teljességét, amelyet kerestek, a bűn és még a halál határain is túl. Ezért nem távoznak el: sőt, egy kivételével mindannyian, még a sok bukás és bűnbánat közepette is, mindvégig Ővele maradnak (vö. Jn 17,12).

A pápa ezután arra mutatott rá, hogy ez minket is érint: nekünk sem könnyű követni az Urat, megérteni cselekvésének módját, magunkévá tenni kritériumait és követni példáit. Számunkra sem könnyű. Azonban minél közelebb vagyunk hozzá – minél inkább csatlakozunk evangéliumához, minél inkább részesülünk kegyelmében a szentségekben, minél inkább vele maradunk az imádságban, minél inkább követjük példáját alázatban és szeretetben – annál inkább megtapasztaljuk annak szépségét, hogy Jézus a Barátunk, és annál inkább felismerjük, hogy egyedül Őnála találjuk meg „az örök élet igéit”.

A Szentatya arra biztatott, hogy tegyük fel magunknak a kérdést: mennyire van jelen Jézus az én életemben? Mennyire hagyom, hogy megérintsenek és provokáljanak a szavai? Mondhatom-e, hogy Jézus szavai számomra is „az örök élet igéi”?

A pápa a kérdést a híveknek és saját magának is feltette: „Tőled, fivérem, nővérem, azt kérdezem: Jézus szavai számodra – és az én számomra is – az örök élet szavai?”

Beszéde végén a Szentatya a Szűzanyához fohászkodott:

„Mária, aki testében befogadta Jézust, Isten Igéjét, segítsen nekünk, hogy meghallgassuk és soha ne hagyjuk el őt”.

Forrás, fotó: Vatican News

The post Ferenc pápa Úrangyala imája appeared first on Mária Rádió Erdély.

Ma Szűz Mária Mennybevételének főünnepét üljük – kezdte beszédét a Szentatya – és a mai liturgia evangéliumában a fiatal názáreti lány alakját szemléljük, aki alighogy megkapta az angyali üdvözletet, azonnal útra kel, hogy unokatestvére mellett legyen.

Ez az út valójában mintegy jelképe egész életének

Szép az „útra kel” evangéliumi kifejezés (Lk 1,39) – emelte ki a pápa. Azt jelzi, hogy Mária nem tekintette az angyaltól kapott hírt kiváltságnak, ellenkezőleg, elmegy otthonról, útra kel annak a sietségével, mint aki szeretné megosztani az örömét másokkal és unokanővére szolgálatába állni. Ez az út valójában mintegy jelképe egész életének, mert ettől kezdve Mária mindig úton lesz Jézus követésében, mint Isten Országának a tanítványa. Végül pedig földi zarándokútja a mennybevételével zárul, ahol Fiával együtt élvezi mindörökké az örök életet.

A Szent Szűz megelőz minket a végső találkozás felé vezető úton

Testvéreim, nem szabad Máriát úgy elképzelni, „mint egy mozdulatlan viasz-szobrot”, inkább benne a nővérünket lássuk, elnyűtt sarujával és nagy fáradsággal tagjaiban” – idézett a pápa Carlo Caretto „Boldog vagy, mert hittél” című könyvéből. Hiszen Mária az Úr követésében járt, testvérei felé haladva, majd útját a mennyei dicsőségben fejezte be. Ekképpen a Szent Szűz megelőz minket az úton, emlékeztetve mindannyiunkat, hogy a mi életünk is folyamatos utazás a végső találkozás távlata felé. Kérjük a Szűzanyát, hogy segítsen minket ezen az úton, az Úrral való találkozás felé haladva – zárta az Úrangyala ima előtt mondott beszédét Ferenc pápa.

Fohász a világbékéért és a görögországi tűzvész megfékezéséért

A Mária-köszöntő imádság után Ferenc pápa a világbékéért és a görögországi tűzvész megfékezéséért fohászkodott: Máriára, a Béke Királynőjére, akit ma a Paradicsom dicsőségében szemlélünk, szeretném még egyszer rábízni a társadalmi feszültségek és háborúk miatt a világ számos részén szenvedő lakosság szorongásait és fájdalmait. Különösen is gondolok a meggyötört Ukrajnára, a Közel-Keletre, Palesztinára, Izraelre, Szudánra és Mianmarra. Mennyei Édesanyánk szerezzen vigasztalást mindenkinek, valamint derűs és egyetértéssel teli jövőt nekik!

A pápa továbbra is aggodalommal követi a nagyon súlyos gázai humanitárius helyzetet, és ismételten kéri, hogy minden fronton szüntessék be a tüzet, szabadítsák ki a túszokat, és segítsenek a kimerült lakosságon. Mindenkit arra biztat, hogy tegyen meg mindent annak érdekében, hogy a konfliktus ne terjedjen tovább, hogy kövessék a tárgyalások útját és hogy ez a tragédia mielőbb érjen véget! Ne felejtsük el: a háború vereség! – szögezte le.

A Szentatya gondolataival Görögország felé fordult, ahol az elmúlt napokban nagyon súlyos tűzvésszel kellett megküzdeni, Athéntól északkeletre. Tízezreket evakuáltak már, sok család vált hajléktalanná, több ezer embernek kellett szörnyű nehézségekkel szembesülnie, és a hatalmas anyagi károk mellett környezeti katasztrófa is keletkezett. A pápa imádkozik az áldozatokért és a sérültekért és közelségéről biztosítja azokat, akiket ez a súlyos esemény próbára tesz, bízva abban, hogy a közös szolidaritás a támogatásukra szolgál.

Végül a Szentatya üdvözölt minden római hívet és a különböző országokból érkezett zarándokokat, különösen is a Cornedo Vicentinóból való AGESCI cserkészeit és a Szeplőtelen Fogantatás gyermekeit. Köszöni mindenki jelenlétét, áldott Nagyboldogasszony ünnepet kíván nekik, és kéri, ne feledkezzenek meg imádkozni érte.

Forrás, fotó: Vatican News

The post Ferenc pápa Úrangyala imája Nagyboldogasszony ünnepén appeared first on Mária Rádió Erdély.

Kedves testvéreim, szép vasárnapot!

Ma a liturgia evangéliuma a kenyerek és halak csodájáról szól (vö. Jn 6,1–15). Egy csodáról, vagyis „jelről”, melynek főszereplői három olyan cselekedetet hajtanak végre, amelyet Jézus megismétel majd az utolsó vacsorán. Melyek ezek a cselekedetek, ezek a gesztusok? Felajánlás, hálaadás és osztozás.

Az első cselekedet: felajánlás. Az evangélium egy fiúról beszél, akinek öt kenyere és két hala van (vö. Jn 6,9). Ez az a gesztus, amellyel felismerjük, hogy van valami értékünk, amit adhatunk, és kimondjuk az igenünket, még akkor is, ha az, amink van, túl kevés ahhoz képest, amire szükség van. Ez kap hangsúlyt a misében, amikor a pap felajánlja a kenyeret és a bort az oltáron, és mindenki felajánlja önmagát, saját életét. Kicsinek tűnhet ez a gesztus, ha az emberiség hatalmas szükségleteire gondolunk, akárcsak az öt kenyér és két hal az ezerfős tömeghez képest; de Isten ezt teszi anyaggá a legnagyobb csodához, ami létezik: ahhoz, amelyben ő maga – ő maga! – jelenvalóvá teszi magát közöttünk, a világ üdvösségéért.

Így értjük meg a második gesztust: hálaadás (vö. Jn 6,11). Az első gesztus a felajánlás, a második a hálaadás. Vagyis az, hogy alázatosan, de egyben örömmel azt mondjuk az Úrnak: „Minden, amim van, a te ajándékod, Uram, és hálám kifejezésként csak azt tudom visszaadni, amit előbb te adtál nekem, Fiaddal, Jézus Krisztussal együtt, hozzátéve, amit tudok.” Mindannyian hozzátehetünk valamit. [Feltehetjük magunknak a kérdést:] Én mit tudok adni az Úrnak? Mi az a kicsi, amit adni tudok? A szegény szeretet. Azt mondani: „Uram, szeretlek.” Mi, szegények: a mi szeretetünk olyan kicsi! De az Úrnak adhatjuk, az Úr pedig elfogadja.

Felajánlás, hálaadás, s a harmadik gesztus az osztozás. A misében ez az áldozás, amikor együtt az oltárhoz megyünk, hogy Krisztus testét és vérét magunkhoz vegyük: mindenki adományának gyümölcsét; mindenki adományát táplálékká alakította át Úr mindenki számára. Gyönyörű mozzanat ez, az áldozás, mely arra tanít bennünket, hogy a szeretet minden gesztusát kegyelmi ajándékként éljük meg, mind adományozóként, mind befogadóként.

Testvéreim, tegyük fel magunknak a kérdést: valóban hiszem-e, hogy Isten kegyelméből van valami egyedi dolog, amit testvéreimnek adhatok, vagy névtelennek érzem magam, „egynek a sok közül”? Főszereplője vagyok-e egy felajánlandó értéknek?

Hálás vagyok-e az Úrnak azokért az ajándékokért, amelyekkel folyamatosan kinyilvánítja szeretetét irántam? A másokkal való osztozást a találkozás és kölcsönös gazdagodás alkalmaként élem-e meg?

Szűz Mária segítsen bennünket, hogy hittel éljünk meg minden eucharisztikus ünneplést, és mindennap felismerjük és ízleljük Isten kegyelmének „csodáit”!

A Szentatya szavai az Úrangyala elimádkozása után:

Kedves testvéreim!

Imádkozom annak a nagy földcsuszamlásnak az áldozataiért, amely egy dél-etiópiai falunál történt. Közel állok a megpróbált lakossághoz és a segélynyújtókhoz.

Miközben a világon sok ember szenved természeti csapásoktól és éhezéstől, mások továbbra is fegyvereket gyártanak és adnak el, erőforrásokat emésztenek fel, kisebb-nagyobb háborúkat táplálva.

Ez olyan botrány, amelyet a nemzetközi közösségnek nem szabad eltűrnie, és ellentmond a most kezdődött olimpia testvériséget hirdető szellemének. Ne felejtsük, testvéreim: a háború vereség!

Ma tartjuk a nagyszülők és idősek világnapját, melynek témája: „Ne hagyj el öregkoromban” (vö. Zsolt 71,9). Az idősek elhagyatottsága ugyanis szomorú valóság, melyhez nem szabad hozzászoknunk. Sokuk számára, különösen ezekben a nyári napokban, a magány nehezen viselhető teherré válhat. A mai világnap arra kér bennünket, hogy halljuk meg az idősek hangját, akik azt mondják: „Ne hagyj el engem!”, és azt válaszoljuk: „Nem hagylak el!” Erősítsük meg a szövetséget az unokák és a nagyszülők, a fiatalok és az idősek között! Mondjunk nemet az idősek magányára!

Jövőnk nagyban függ attól, hogy nagyszülők és unokák meg tanulnak-e együtt élni. Ne feledkezzünk meg az idősekről! Tapsoljuk meg az összes nagyszülőt, az összeset!

Köszöntelek mindannyiatokat, rómaiak, valamint Olaszország és a világ különféle tájairól érkezett zarándokok! Külön is köszöntöm a Katolikus Apostolság Uniója általános kongresszusának résztvevőit; a bolognai Katolikus Akció fiataljait és a mantovai egyházmegye Riviera del Po-Sermide lelkipásztori körzetének fiataljait; a veronai egyházmegye tizennyolcéves fiataljainak csoportját; és a Quartu Sant’Elena-i „Carlo Acutis” Oratórium animátorait.

Üdvözletemet küldöm mindazoknak, akik részt vesznek a Kármel-hegyi Szűzanya ünnepének záróünnepségén a Trasteverén: ma este lesz a „folyón úsztatott” Szűzanya körmenete a Tiberisen. Tanuljuk meg Máriától, édesanyánktól, hogy megéljük az evangéliumot a mindennapokban! Hallottam néhány neokatekumenális éneket… Örülnék, ha később újra hallhatnám őket!

Szép vasárnapot kívánok mindenkinek! Kérlek benneteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! Viszontlátásra!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Forrás: Magyar Kurír

Fotó: Vatican News

The post Ferenc pápa Úrangyala imája appeared first on Mária Rádió Erdély.

Ma, Szent Péter és Pál apostolok ünnepén az evangéliumban Jézus azt mondja Simonnak, akit Péternek nevezett el: “Neked adom a mennyek országa kulcsait” (Mt 16,19). Ezért látjuk gyakran Szent Pétert két nagy kulccsal a kezében ábrázolva. A kulcsok azt a hatalmat fejezik ki, amit Jézus bízott rá az egész egyház szolgálatára. A hatalom ugyanis szolgálat, mert ha nem szolgálat, akkor diktatúra – tette hozzá a Szentatya.

Értékes, de nem feltűnő

De mit is jelent ez? Péter kulcsai a mennyek országát nyitják, amit azonban Jézus nem páncélszekrényként ír le, hanem apró magként, értékes gyöngyként, rejtett kincsként, marék kovászként mutat be, mely egyszerre gazdag és értékes, apró és nem feltűnő. Ennek eléréséhez pedig nem mechanizmusokat és biztonsági zárakat kell működtetni, hanem olyan erényeket ápolni, mint a türelem, a figyelem, az állhatatosság, az alázat és a szolgálat.

Mindenki beléphet Isten országába

Jézus tehát nem azzal a küldetéssel bízza meg Pétert, hogy zárja be a ház ajtaját, és csak kevés válogatott vendéget engedjen be, hanem azzal, hogy segítsen mindenkinek megtalálni az utat a belépéshez, hűen Jézus evangéliumához. Mindenki, mindenki beléphet – hangsúlyozta a pápa. Péter ezt tette egész életében, hűségesen, a vértanúságig menően, miután saját magán megtapasztalta az Úrral való találkozás örömét és szabadságát. Ahhoz, hogy kinyissa a kaput Jézus előtt, előbb meg kellett térnie, megérteni, hogy a hatalom szolgálat. Ez nem ment könnyen, és nem is azért kapta a mennyország kulcsait, mintha tökéletes volna. Bűnös volt, de alázatos, tisztességes, rábízta magát Isten irgalmára, képes volt megerősíteni testvéreit is a hitben.

Kérdezzük meg magunktól, hogy mi is arra vágyunk-e, hogy Isten kegyelmével belépjünk az ő országába, és annak őrzői legyünk mások számára is? Hagyjuk magunkat csiszolni, finomítani Jézus és Lelke által, aki bennünk lakik? Mária, az Apostolok Királynője, Szent Péter és Pál esdje ki imáival számunkra, hogy egymás vezetői és támaszai legyünk az Úr Jézus Krisztussal való találkozáshoz – fohászkodott végül Ferenc pápa.

A hadifoglyokat engedjék szabadon

Az Úrangyala elimádkozása után a Szentatya nagy szeretettel köszöntötte a rómaiakat, városuk ünnepe alkalmából. Tapasztalják meg Péter és Pál élményét, vagyis azt, hogy Jézus Krisztus szeretete megmenti az életünket és arra sarkall, hogy örömmel, önzetlenül odaajándékozzuk. Az élet nem eladó!

A háborútól szenvedő testvérekre fájdalommal gondol a pápa. Isten szabadítsa meg őket és támogassa a béke elérésében. Háláját fejezte ki a Szentatya a két ukrán görög-katolikus pap szabadon bocsátásáért, akiket az orosz hatóságok engedtek el fogolycsere keretében, a vatikáni diplomácia közbenjárásának is köszönhetően. Minden hadifogoly térhessen mihamarabb haza, imádkozzunk erre a szándékra – kérte Ferenc pápa.

Forrás, fotó: Vatican News

The post Ferenc pápa Úrangyala imádsága appeared first on Mária Rádió Erdély.

A napi evangéliumban Jézus egy csónakban van a tanítványokkal Tiberiás taván. Hirtelen nagy vihar támad, s a csónakot az elsüllyedés veszélye fenyegeti. Az alvó Jézus felébred, megfenyegeti a szelet, és minden lecsillapodik (vö. Mk 4,35–41). De valójában nem egyszerűen felébred, hanem felébresztik! – kezdte beszédét Ferenc pápa. Mivel nagyon félnek, a tanítványok ébresztik fel Jézust. Az előző éjszaka maga Jézus mondta a tanítványoknak, hogy szálljanak csónakba, és keljenek át a tavon. Tapasztaltak voltak, halászok voltak, saját életközegükben voltak, de a vihar bajba sodorhatta őket. Úgy tűnik, Jézus próbára akarja tenni őket. De azért nem hagyja magukra őket, velük van a csónakban, nyugodtan, sőt egyenesen alszik. És amikor kitör a vihar, megnyugtatja őket jelenlétével, bátorítja őket, nagyobb hitre buzdítja őket, és kíséri őket, míg a veszély el nem múlik. De feltehetjük a kérdést: miért viselkedik így Jézus?

Képesek szembenézni sok más próbatétellel

Hogy megerősítse a tanítványok hitét, és hogy bátrabbá tegye őket – folytatta Ferenc pápa. Ők ugyanis ennek megtapasztalása után jobban tudatában lesznek Jézus hatalmának és köztük való jelenlétének, s így erősebben és felkészültebben tudnak szembenézni az akadályokkal, a nehézségekkel, beleértve az evangéliumhirdetéssel járó félelmet is. Miután Jézussal kiállták ezt a próbatételt, képesek lesznek szembenézni sok más próbatétellel, a kereszttel és a vértanúsággal is, hogy az Evangéliumot minden néphez elvigyék.

Evezzünk a mélyre

Jézus ugyanezt teszi velünk is, különösen az Eucharisztiában: maga köré gyűjt bennünket, nekünk adja igéjét, testével és vérével táplál bennünket, majd meghív, hogy evezzünk ki a mélyre, adjuk tovább mindenkinek, amit hallottunk, és osszuk meg mindenkivel, amit kaptunk, a mindennapi életben, akkor is, ha az nehéz. Jézus nem kímél meg bennünket a nehézségektől, de anélkül, hogy valaha is magunkra hagyna bennünket, segít szembenézni velük. Bátorrá tesz bennünket – mutatott rá a pápa.

Jézus segítségével legyőzzük a nehézségeket

Így mi is, az ő segítségével legyőzzük a nehézségeket, és egyre jobban megtanuljuk, hogy Jézusba kapaszkodjunk, hogy bízzunk az ő erejében, mely messze meghaladja képességeinket, hogy legyőzzük a bizonytalanságokat és a tétovázásokat, a bezárkózásokat és az előítéleteket, hogy bátran és nagy szívvel elmondjuk mindenkinek, hogy a mennyek országa jelen van, itt van, és hogy Jézussal az oldalunkon – minden akadályon túl – növelni tudjuk ezt az országot.

Hagyatkozzunk az Úrra a nehéz pillanatokban

Tegyük hát fel magunknak a kérdést: a megpróbáltatás idején fel tudom-e idézni azokat az alkalmakat az életemben, amikor megtapasztaltam az Úr jelenlétét és segítségét? Gondolkodjunk el: amikor vihar érkezik, engedem-e, hogy eluralkodjon rajtam a nyugtalanság, vagy az Úrba kapaszkodom – annyi belső vihar van –, hogy nyugalomra és békére leljek az imádságban, az elcsöndesedésben, az ige hallgatásában, az imádásban és a hit testvéri megosztásában? Szűz Mária, aki alázatosan és bátran elfogadta Isten akaratát, adja meg nekünk a nehéz pillanatokban az Istenre hagyatkozás nyugalmát!

Válasszuk az életet

A Szentatya az Úrangyala elimádkozása után üdvözölte a római, az Olaszországból és más országokból érkezett zarándokokat. Külön is köszöntötte a Barcelona melletti Sant Boi de Llobregat-i és a bari híveket, valamint a „Válasszuk az életet” rendezvény résztvevőit, Bassano del Grappa alpesi körzetének „Edelweiss” kórusát és a bollatei kerékpárosokat, akik kerékpáron érkeztek. Továbbra is imádkozunk a békéért, különösen Ukrajnában, Palesztinában és Izraelben. Látom Izrael zászlaját – kérte Ferenc pápa. Ez felhívás a békére! Imádkozzunk a békéért! Palesztina, Gáza, Észak-Kongó… Imádkozzunk a békéért! És imádkozzunk a békéért Ukrajnában, mely nagyon sokat szenved…, hogy legyen béke! A Szentlélek világosítsa meg a népek vezetőinek elméjét, öntsön beléjük bölcsességet és felelősségtudatot, hogy kerüljenek minden olyan cselekedetet és beszédet, amely táplálja az összetűzést, s helyette határozottan a konfliktusok békés megoldására törekedjenek. Tárgyalásra van szükség – nyomatékosította a pápa.

Ezt követően utalt Manuel Blanco ferences atya halálára, aki negyvennégy éven át a római Santi Quaranta Martiri- és a San Pasquale Baylon-templomban élt. Elöljáró, gyóntató, tanácsadó ember volt. Őrá emlékezve, szeretnék megemlékezni arról a sok ferences testvérről, gyóntatóról, prédikátorról, akik díszére váltak és válnak a római egyháznak. Köszönet mindannyiuknak! – zárta a köszöntéseket a vasárnap déli Úrangyala imádság végén Ferenc pápa.

Forrás: Magyar Kurir

Fotó: Vatican News

The post Ferenc pápa Úrangyala imádsága appeared first on Mária Rádió Erdély.

Ehhez időre és türelemre van szükség. Az Isten országa is ilyen, hiszen az Úr elhinti bennünk kegyelmének bőséges magvait és mint jó Atya, bizalommal és türelemmel várakozik, hogy meghozzák a jócselekedetek gyümölcseit – fejtette ki beszédében a Szentatya, hangsúlyozva, hogy gyakran már folyamatban van a fejlődés csodája, bár a felszínen még ez nem látható.

A bizakodó várakozás fontos magatartása

A vasárnapi evangéliumi szakaszt elemezve, amely a mag képén keresztül szól nekünk Isten országáról (vö. Mk 4,26-34), Ferenc pápa utalt rá, hogy Jézus több alkalommal is használja ezt a hasonlatot (vö. Mt 13,1-23; Mk 4,1-20; Lk 8,4-15). Ma arra hív bennünket, hogy elsősorban gondolkozzunk el egy fontos magatartásról, amely a mag képéhez kapcsolódik. Ez pedig a bizakodó várakozás magatartása – szögezte le a pápa.

A csoda már folyamatban van, akkor is, ha még nem látjuk

A magvetéskor ugyanis a földműves bármennyire kiváló és bőséges vetőmagot hint el, és bármilyen jól készíti elő a talajt, a növények nem hajtanak ki azonnal: idő és türelem kell hozzá! Ezért szükséges, hogy miután elvetette a magokat, tudjon bizakodón várakozni, hogy a magok a kellő pillanatban nyíljanak ki, hogy a hajtások kibújjanak a földből és növekedjenek elég erősen ahhoz, hogy végül bőséges termést biztosítsanak. A föld alatt már folyamatban van a csoda, egy hatalmas, de láthatatlan fejlődés. Türelemre van szükség és időközben továbbra is folytatni kell a rögök gondozását, öntözését és tisztán tartását, annak ellenére, hogy a felszínen látszólag nem történik semmi.

Isten országa olyan, mint az elvetett mag

Isten országa is ilyen – állapította meg Ferenc pápa. Az Úr ugyanis elhelyezi belénk Igéjének és kegyelmének jó és bőséges magvait, majd anélkül, hogy megszűnne kísérni bennünket, türelemmel várakozik. Az Úr továbbra is gondunkat viseli egy Atya bizalmával, de ad nekünk időt, hogy a magok kinyíljanak, növekedjenek és fejlődjenek, egészen addig, hogy meghozzák a jócselekedetek gyümölcseit – tanította Ferenc pápa, megjegyezve, hogy az Úr türelmes. És mindezt azért teszi, mert azt akarja, hogy az ő mezején semmi ne vesszen el, hogy minden eljusson a teljes érettségig; azt akarja, hogy mi mindannyian tudjunk növekedni, mint a magvakkal teli kalászok.

Kölcsönösen támogassuk egymást, hogy az elvetett mag növekedjen

De ez nem minden – folytatta beszédét Ferenc pápa. Ezzel az Úr példát ad nekünk: minket is megtanít arra, hogy bizakodóan vessük el az evangéliumot ott, ahol vagyunk, majd várjuk, hogy az elvetett mag növekedjen és gyümölcsöt teremjen bennünk és másokban, anélkül, hogy elcsüggednénk, és anélkül, hogy megszűnnénk kölcsönösen támogatni és segíteni egymást, még akkor is, ha erőfeszítéseink ellenére úgy tűnik, hogy nem látunk azonnali eredményeket. Gyakran ugyanis még közöttünk is, a látszaton túl, a csoda már folyamatban van, és a maga idejében bőséges gyümölcsöt fog teremni!

Szűz Mária segítsen bennünket az evangéliumi magvetésben

Ferenc pápa arra buzdított, hogy tegyük fel magunknak a kérdéseket: hagyom-e, hogy az Úr elvesse bennem Igéjét? Ami pedig engem illet, vajon bizalommal vetem-e el Isten Igéjének magját abban a környezetben, amelyben élek? Türelmes vagyok-e a várakozásban, vagy elbátortalanodom, mert nem látok azonnali eredményeket? És képes vagyok-e mindent nyugodtan az Úrra bízni, miközben minden tőlem telhetőt megteszek az evangélium hirdetése érdekében? A Szentatya végül a Szűzanyához intézett fohásszal zárta az Úrangyala elimádkozása előtt mondott beszédét: „Szűz Mária, aki befogadta Isten Igéjének magját, és hagyta, hogy növekedjen lelkében, segítsen bennünket, hogy az evangélium nagylelkű és bizalommal teli magvetői legyünk.

Forrás, fotó: Vatican News

The post Ferenc pápa Úrangyala imája appeared first on Mária Rádió Erdély.