„Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek! Aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül, aki nem hisz, az elkárhozik.” – olvashatjuk Szent Márk evangéliumában.

Az apostolok örökségül és feladatként kapták Jézustól, hogy hirdessék az evangéliumot, de a mi feladatunk is teljesíteni Krisztus evangelizációs parancsát. Nem csak papjainknak, az egyházunk felszentelt személyeinek feladata szentmisén, felszentelt helyen homíliájukban evangelizálni, de nekünk is részt kell vállalnunk Jézus Krisztus örömhírének hirdetésében.

De hogyan tudjuk hitelesen teljesíteni Krisztus parancsát?

Amikor a médiából és az online világunkból áradó torz narratíva és hangnem teljesen mást „tanít” nekünk, mást mutat be normálisnak, akkor ebben a káoszban, hogyan és miként tudom hirdetni az örömhírt? Egyáltalán lehet-e hirdetni a feltámadt Jézust egy olyan világban, ahol az öröm alig-alig kap szerepet, a szenvedéssel, gonoszságokkal és azzal a sok kegyetlen dologgal szemben, ami nap mint nap szembe jön velünk? Kifordított igazságokkal, a hamisság jó fényben való feltüntetésével szembeni harc ez. Ezzel szemben kell példát vennünk a Szentírásból, az ott olvasható egyetemes igazságokat átemelni mindennapjainkba, és megpróbálni, törekedni arra, hogy úgy éljünk, ahogyan a Mester tanít minket. Persze nehéz feladat ez, mert gyarló, bűnös és esendő teremtmények vagyunk, teli hibákkal.

De a mi Istenünk, a bűnt ítéli el, nem a bűnöst.

Vegyünk hát erőt magunkon, és legelőször a legfontosabb dologhoz lássunk: legyünk buzgók az örömhír hirdetésében! Hivatásként éljük meg azt közösségeinkben, családjainkban, munkahelyeinken. Ne dőljünk be korunk bizonytalanságainak és lássunk túl az elénk özönlő zűrzavaron!

A világban sokszor álszent igazságnak álcázott hamisságot akarnak elhitetni velünk; ilyenkor jusson eszünkbe: „Amit nektek mondok, mindenkinek mondom: Legyetek éberek!” (Mk 13, 37)

Legyünk Jézus Krisztus örömhírének propagandistái!

Példázatainkban, tanácsainkban, tetteinkben; és ne tagadjuk meg a szeretetet. Úgy forduljunk a másikhoz, ahogyan Jézus fordul hozzánk; szeretettel és bizalommal. Még ha olykor nehéz is, ha nem tudunk túllépni saját magunk önzőségén, akkor is igyekezzünk követni a példát, amit örökségül és feladatként kaptunk.

A legszebb jellemzést Jézust mondta rólunk a hegyi beszédben.

„Ti vagytok a föld sója.” (Mt 5, 13)

Adjunk hát ízt ennek a sokszor ízét vesztett világnak, fűszerezzük meg, tegyünk tanúságot Jézus Krisztusról, bocsássunk meg az ellenünk vétkezőknek, legyünk irgalmasok másokkal szemben, emeljük fel az elesettet!

Legyünk hát jelek és ragyogjon világosságunk a világban az evangelizáció által, hogy az emberek lássák az utat, az igazságot és az életet; magát Jézus Krisztust.

Forrás, fotó: 777blog.hu

The post Evangelizáljunk, de hogyan? appeared first on Mária Rádió Erdély.

Bosco Szent János (1815-1888), a fiatalok nagy nevelője szerint minden három keresztény fiúból egy kap meghívást Istentől, hogy pap legyen. Messze vagyunk attól, hogy ezt elérjük. Nem az a kérdés, hogy „nincs-e hiány papokban”, hanem az, hogy ma nincs-e több száz fiatal, és tegnap nem volt-e több ezer férfi, akik most elmulasztják, vagy akkor elmulasztották a hivatásukat. Azaz nem hallották meg a hívást, vagy ami még rosszabb, hallották, de nem válaszoltak rá.

Isten hívására nem válaszolni súlyos cselekedet. Egész életünket elronthatjuk vele. A helyzetet jól ismerő férfiak tanúsítják, hogy a sajnálkozást és azt a bizonyos fokú szomorúságot, amit azért éreznek, mert nem volt bátorságuk követni az Atya hívását, nem szünteti meg semmi. Ezen nem segít sem egy szerető feleség, sem a bájos gyermekek, sem egy sikeres karrier, sem a munka, a nagylelkűség, sem a vallási vagy társadalmi-politikai elkötelezettségek iránti mohó vágy, sem a tagadás vagy a züllöttségbe vagy filozófiai társaságokba való menekülés… Mindig marad egy kis keserű szájíz.

Jusson eszünkbe a gazdag ifjú, aki nem tudta mindenét otthagyni Jézusért, és szomorúan távozott. Emlékezzünk a tékozló fiú jól viselkedő bátyjára, aki elutasítja atyja meghívását, és egyedül marad a sötétségben. Emlékezzünk Izrael száműzetésére, amikor már nem hallgattak az Úr szavára… Nem valami fenyegetésről vagy büntetésről van szó, hanem következményről, amit sokan elfelejtenek: hiba nemet mondani az Atya hívására vagy figyelmen kívül hagyni azt; hiba azt állítani, hogy van egy másik tervünk az életre, amelyik észszerűbb és nem is követel tőlünk olyan sokat. Ez nem marad következmények nélkül egyetlen ember életében sem, különösen azokéban nem, akiket Jézus személyesen hív el arra, hogy hagyjanak el mindent és kövessék őt. (Mk 10,28)

Napjainkban sok oka van annak, hogy a meghívott gyermekek és fiatalok elmennek Isten terve mellett:

– A katolikus családok csendben hallgatnak. Kevés gyermekük született, és félnek attól, hogy „elveszítenek” egy fiút;

– a katolikus közösségek (a papság és a hívek) nem hívogatóak, és az általuk mutatott arculat nem mindig felel meg az Evangéliumnak;

– A fiúk fokozatosan kimaradnak, kirekesztődnek az egyházi és az oltárszolgálatból, a „hölgyek” kerülnek túlsúlyba, a papok és a férfiak kivonulnak a fiatalokkal való foglalkozásból;

– A papságról alkotott képet beszennyezi a visszaélésekkel kapcsolatos válság, amely gyanússá teszi a papjelölteket. A Vádlónak sikerült elhitetnie velünk, hogy a cölibátus bűnös praktikákat takar;

– A világ felől érkező támadások a fiatalok ellen (becsvágy, szex, csábítások, sérelmek…) rendkívül erőszakosak.

Mindezek az akadályok csak semmiségek Isten akaratával szemben, aki hív téged! Micsoda hihetetlen gyönyörűség egy bűnös embernek, egy szegény fickónak, ha elhívást kap Krisztus követésére, hogy az Ő Népét tanítsa, vezesse és megszentelje! Nem jelenthet akadályt a cölibátustól való félelem, vagy az, hogy mindent el kell hagynod Jézusért. Ellenkezőleg, óriási bátorságot igényel, és a papi hivatást egyedivé, hitelessé, „stílusossá” és természetfelettivé teszi!

„Ha nem lenne papunk, nem lenne Urunk, hiszen ki helyezi őt a tabernákulumba? Ki táplálja a lelkünket, ki ad erőt neki? Ki fogja felkészíteni arra, hogy Jézus Krisztus vére által még egyszer utoljára megjelenjen Isten színe előtt? És ha a lelke a bűnben meghal, ki támasztja fel, ki adja vissza neki a nyugalmat és a békét? A pap, mindig a pap. Isten után minden a pap. A pap csak a mennyországban fogja helyesen megérteni önmagát.” (Vianney Szent János)

Nos, ha te fiú vagy, és ezt az oldalt végigolvastad, tedd fel magadnak a nagy kérdést! Legyél pap! Kövesd Jézust, mentsd meg a világot és szolgáld az Egyházat: így kezdődik a testvériség!

Írta: + Fr. David Macaire, Saint-Pierre és Fort-de-France érseke

Fordította: Solymosi Judit

Forrás: zarandok.ma

The post Legyetek papok! appeared first on Mária Rádió Erdély.

A bűnbocsánat a már megbocsátást nyert bűnökre vonatkozik. A teljes búcsú annyira megtisztítja a lelket, mintha az adott személy éppen most keresztelkedett volna meg.

A CNA hiradása szerint teljes búcsú a Nagyhét folyamán saját magunk vagy egy elhunyt személy számára akkor nyerhető, ha az Egyház által meghatározott alábbi cselekedetek egyikét elvégezzük.

Nagycsütörtök – 2024. március 28.

1. Ha az Utolsó Vacsora emlékére tartott szentmisét követően, az Oltáriszentség (jellemzően egy mellékoltáron történő) ünnepélyes elhelyezésekor elmondjuk vagy elénekeljük a „Tantum ergo” eucharisztikus himnuszt.

2. Ha fél órán át szentségimádást végzünk az ünnepélyesen elhelyezett Oltáriszentségnél.

Nagypéntek – 2024. március 29.

1. Ha az Úr Passiójának ünnepélyes megünneplése során hódolunk a kereszt előtt.

2. Ha jámbor módon részt veszünk a keresztúti stációkon.

Nagyszombat – 2024. március 30.

1. Ha ketten vagy többen elimádkozzuk a szent rózsafüzért.

2. Ha részt veszünk a húsvéti vigília éjszakai megünneplésén és megújítjuk keresztségi fogadalmainkat, ami része az említett szentmise liturgiájának.

Feltételek minden esetre vonatkozóan

A teljes bűnbocsánat elnyeréséhez a fent említett konkrét cselekedetek elvégzésén kívül a következő feltételeknek kell teljesülniük:

1. Minden bűntől való elszakadás, még a bocsánatos bűnöktől is.

2. Szentségi gyónás, szentáldozás és imádság a pápa szándékaira. A búcsú elnyeréséhez ez a három feltétel néhány nappal a fenti cselekedetek elvégzése előtt vagy után is teljesíthető, de helyénvaló, hogy a szentáldozásra és az imádságra a cselekedet elvégzésének napján kerüljön sor.

Egyetlen szentgyónás több teljes búcsú elnyeréséhez is elegendő, de ajánlatos a gyakori gyónáshoz járulás a mélyebb megtérés és a tiszta szív kegyelmének elnyerése érdekében.

Minden egyes esetben azonban, amikor teljes búcsút akarunk nyerni, külön-külön szentáldozásra és külön imádságra van szükség a Szentatya szándékaira.

A Szentatya szándékaira mondott imát mindenki maga választhatja meg, de egy Miatyánk és Üdvözlégy Mária javasolt.

Forrás: zarandok.ma

The post Hogyan lehet teljes búcsút nyerni a 2024-es nagyhéten? appeared first on Mária Rádió Erdély.