Krisztusban Szeretett Ünneplő Hívek!

Vannak események, melyeket nem értünk meg azonnal. Ilyesmi lehetett Jézus feltámadása is. Asszonyi beszéd, üres sír, otthagyott leplek… Az apostolokhoz hasonlóan mi is minden Húsvétkor egy jó adag értetlenséggel találkozunk. Persze nekünk sokkal könnyebb a helyzetünk, mert Szent Péternek azt a beszédét halljuk a húsvéti szentmiséken, amit az első Pünkösdkor mondott. Az apostolok már túl voltak azon a 40 napon, amikor is Jézus megmagyarázta a róla szóló Írásokat, és kezdték megérteni, hogy mi és miért történt. Szent Péter arra hivatkozik, amit hallgatói tudtak, hogy Isten kente fel a názáreti Jézust Szentlélekkel és hatalommal, és Isten igazolta előttük, amikor hatalmas csodákat és jeleket vitt végbe köztük. És ti – mondja Péter – ezt a Jézust az Isten előre elhatározott terve szerint kiszolgáltattátok, és gonosz kezek által keresztre feszítettétek, majd megöltétek. Isten azonban feloldotta a halál bilincseit és feltámasztotta őt. A próféták és mi is tanúsítjuk, hogy ő az, akit Isten az élők és holtak bírájául rendelt, és aki hisz benne, elnyeri bűnei bocsánatát. Szent Péter és a többi apostol is csak Pünkösd után értették meg, hogy ez volt Isten előre elhatározott terve.

Egyházmegyénkben a Gondviselés Évének a végén vagyunk, és szeretnénk megérteni, hogy mi köze van a Húsvétnak az Isteni gondviseléshez. Ez a három éves időszak mit is hozott az életünkbe?
Két év járványt és egy év háborút, aminek még nincs vége! Mondhatná valaki: Hát, köszönöm szépen ezt a gondviselést!
Azért ne legyünk igazságtalanok, Testvérek. Az emberek bűneiért ne Istent tegyük felelőssé. Viszont Isten elég hatalmas ahhoz, hogy minden rosszból valami jót hozzon ki, éppen úgy, mint a húsvéti misztériumból. A keresztre feszítés gyilkosság volt, bűn, de Isten éppen ezt az emberi gaztettet belsőleg átalakítva a megváltás és ugyanakkor a gondviselés eszközévé tette. Vagyis Isten mindenható szeretetében és bölcsességében nemcsak megteremtette a világot és az embert, és nemcsak megőrzi a létezésben és fenntartja Igéje által, hanem arról is gondoskodott, hogy elvezesse minden teremtményét a maga végső céljához. Ezt szolgálja Isten előre elhatározott üdvözítő terve. Mert nem azért küldte Isten egyszülött Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön általa a világ. S amit a bűn elrontott, azt Isten egyszülött Fia kereszthalála és feltámadása által helyreállítsa.

Kedves Testvérek! Az ószövetségi Szentírásban van egy nagyon szép történet, mely megvilágítja az isteni gondviselést. Az egyiptomi József történetéről van szó.
Jákobnak 12 fia volt. A legkisebb József, atyja kedvence, akit nagyon szeretett. Ezért a bátyjai irigykedtek rá. – Az irigység az mindig rosszul lát. Mert egyszer ők is kisgyerekek voltak. Az öregedő apa most úgy szereti ezt a kicsit, ahogy valamikor őket szerette, de azt már elfelejtették. És az irigység, az gyilkos! – Mikor József, atyja kérésére elment a bárányokat legeltető testvéreihez, meg akarták ölni. Az egyikük tanácsára egy kiszáradt ciszternába dobták, hogy a kezüket ne szennyezzék be vérrel, hiszen csak a testvérük, – mondták. Majd arra jöttek valami kereskedők, akik Egyiptomba tartottak, és eladták nekik, hogy életben maradjon. Így kerül Egyiptomba ez a nagyon tehetséges fiatalember. Gazdasági miniszter lesz. Tanácsot ad a fáraónak, hogy amikor nagyon nagy a termés, a fölösleget tegyék félre, mert lesznek ám szűk esztendők. Óriási sikere van. A második ember lesz a birodalomban. Beköszönt a szárazság és vele a 7 szűk esztendő. És jönnek a testvérek, … hozzák az állatbőröket, meg mindenfélét, amit majd becserélnek búzára, hogy éhen ne halljanak. József látja őket és fölismeri, de ők nem ismerik fel Józsefet, hiszen már felnőtt férfi, és tolmáccsal beszél velük. Nem árulja el, hogy kicsoda. Nagyon megleckézteti őket, de csak addig, amíg hazudoznak.
De, amikor a testvérek már megtörtek és mindent őszintén bevallottak, ünnepi lakomát rendez nekik. S megdöbbennek, hogy a lakomán úgy ülteti le őket, abban a sorrendben, ahogy születtek. … József amikor fölfedi kilétét és mondja nekik, én vagyok az, a ti testvéretek, akit eladtatok 30 ezüstpénzért, nagy félelem fogta el őket … és sírva fakadtak korábbi tettük miatt. József pedig így szólt hozzájuk, ne féljetek és most már ne sírjatok. Az Úristen akarta ezt, hogy megmeneküljetek.
Isten gondviselő szeretete a testvérek gyilkos árulását úgy alakította, hogy később ez a tettük szolgált a saját és családjaik megmenekülésére.
Kézenfekvő a hasonlóság, Jézust is eladták harminc ezüstpénzért. És hányszor adtuk el mi is Őt talán egy nagyobb darab kenyérért, érvényesülésért és még Isten tudja mi mindenért. Minden Húsvétkor bennünket is átjár a fájdalom, a szégyen, és jó hallanunk Szent Péter szavait, aki zseniálisan meglátta Isten gondviselését kortársai tettében. Testvérek, árulásotokat Isten a legnagyobb jóvá alakította, a megváltás kegyelmévé, mert a názáreti Jézus, az Isten Fia minden bűn megbocsátását kérte az Atyától, és amit a Fiú kér, azt az Atya teljesíti. Ne szomorkodjatok és ne sírjatok, hanem térjetek meg, forduljatok el eddigi bűnös életetektől, és örüljetek, mert Isten megbocsátott nektek. Krisztus kereszthalála és feltámadása így lett számunkra is lehetőség megszabadulni a bűntől, Istennel kibékülni, bocsánatot nyerni.

A Húsvét azért egy kicsit mindig titok marad Testvérek, mint a szeretet, a kegyelem, meg az isteni gondviselés is, de azért megsejtjük, hogy mögöttük egy óriási, tiszta szeretet kell hogy álljon, aki Isten, – Atya, Fiú, Szentlélek – s aki mindent megtett értünk azért, hogy amire szánt minket, végső célunkat, örök üdvösségünket elérjük.
Ezekkel a gondolatokkal kívánok mindenkinek áldott húsvéti ünnepeket, bátorságot a tragédiákkal és a megpróbáltatásokkal való szembenézéshez, valamint hitet és ebből fakadó rendíthetetlen bizalmat a gondviselő Mennyei Atya szeretetében! Krisztus feltámadt!

Szatmárnémeti, 2023 Húsvétján, † Jenő
püspök

Fotó: Magyar Kurír

The post Schönberger Jenő szatmári megyéspüspök húsvéti üzenete appeared first on Mária Rádió Erdély.

„Miért keresitek az élőt a halottak között? Nincs itt, feltámadt.” (Lk 24,5-6)

A hét első napján, a két ragyogó ruhájú férfi szájából hangzott el a szelíden korholó, de egyben bíztató üzenet: Jézust, az élőt, nem a halottak között kell keresni, mert feltámadt. Majd a két férfi emlékezteti a Jézust kereső asszonyokat arra, amit Ő előre megjövendölt: „Az Emberfiának – mondta – a bűnösök kezébe kell kerülnie, fölfeszítik, de harmadnap feltámad.” (Lk 24,7). Természetesnek tartották a buzgó asszonyok, hogy a halottról gondoskodni kell, az angyalok viszont a természetfelettire figyelmeztetik őket, hiszen Jézus egy magasabb rendű életbe ment át.

Az angyalok szava hozzánk is szól, hiszen oly sokszor mi is az asszonyokhoz hasonlítunk: annyira összezavar az élet, hogy nem találjuk Jézust az élők között, ezért visszatérünk a sírhoz. Napjaink tele vannak terhekkel, lehangoló eseményekkel: a háború, a világban lévő békétlenség,de a s zűkebb környezetünkben, saját házunk táján is jelen lévő széthúzás, ellenségeskedés, harag és önzés. Gyakran nem találjuk a jóságot, az irgalmasságot, a szeretetet, a békét. Mintha „megölték” volna gonosz szándékokkal, fegyverekkel, önzőséggel, és csak a sírhoz megyünk el, hogy megadjuk a végtisztességet. Tele vagyunk sokszor negatív gondolatokkal, csak a rosszat, a lebénító erőket látjuk. Olykor a jövőképünk is lehangoló: főegyházmegyénk fogyatkozó közösségei (híveinknek alig 15%-a gyakorolja hitét), az egyedül maradt szülők és nagyszülők, akik csak az okos telefon által látják gyermekeiket és unokáikat, az anyagi javakért való küzdelem, majd az ebből származó ellenségeskedés, a papi és szerzetesi hivatások nagy méretű csökkenése, romladozó templomok és lelkek.

„Miért keresitek az élőt a halottak között? Nincs itt, feltámadt.” A figyelmeztetés nekünk is szól. Ez a kérdés kell bennünket előre lendítsen, a jövő felé. Nem viselkedhetünk mi is olyan csüggedten, reményvesztetten, erőtlenül, mintha Jézust a halottak közé sorolnánk. Ő nincs többé a sírban: feltámadt, él! Jézust nem a halottak között kell keresni, nem lehet csak múlt időben beszélni Róla. Ő nem az, aki volt valamikor, aki élt egyszer, hanem él ma is, most is és mindörökké. Nem halt meg ma sem az emberi jóság, a másokért vállalt áldozat, a bíztató jóakarat, a felemelő és bátorító szó. A kereszténység ma is élő, nem egy szellemi hagyaték, hanem egy élő személy ma is friss és ragyogó kisugárzása. Jézusunk ma is él, és az életre hív minket.

Keressük hittel, hiszen megmondta, hogy velünk marad a világ végezetéig. Jelen van az Igéjében, a szentségekben, a szentmisét bemutató pap személyében, az együtt imádkozó közösségben. Jelen van ott, ahol szegénység, szenvedés és nélkülözés van.

A feltámadt Krisztus többé nem hal meg, hanem él és cselekszik az egyházban és a világban rajtunk keresztül. Váljunk pozitív emberekké, örömteli keresztényekké, cselekvő szeretet-közösségekké. Tegyünk jót, álljunk nélkülöző embertársaink mellé a szép, a jó, az igaz, az értékek, az igazság, az élet győzelméért.

Feltámadásával Jézus visszaadta az újrakezdés hitét, reményét. Arra indít bennünket, hogy a sok gonoszság és rossz ellenére ma is érdemesnek tartsuk jónak lenni. Ez az igazi életállapot: küzdeni a rossz ellen, mert a jóság, az irgalmasság, a szeretet ma is tud győzni. A lehetetlen helyzetekben is reménnyel tölt el az Ő jelenléte.

Legyen minden nap a feltámadása ünnepe! A harangok zúgásával a mi életünk is hirdesse az életet, a reményt, az új életet. Legyenek közösségeink élő, a Feltámadt Krisztust hirdető közösségek. Lépjünk ki megrögzött szokásainkból, szomorúságunkból, nyíljunk meg az öröm és a reménység távlatai felé, és keressük a lehetőséget az élet kisugárzására. Ez a bizonyosság töltse el a mi szívünket is ezen a Húsvéton, és hirdessük, hogy Jézus Krisztus feltámadt, Jézus Krisztus él!

A feltámadt Krisztus töltsön el élettel mindannyiunkat – Áldott Húsvéti Ünnepet!

† László                                                                                                                                                                                                                                                                                                                † Gergely

segédpüspök                                                                                                                                                                                                                                               érsek, katolikus örmény apostoli kormányzó

(2023/III. körlevél)

Fotó: romkat.ro

The post Kovács Gergely gyulafehérvári érsek húsvéti üzenete appeared first on Mária Rádió Erdély.

Jézus Krisztus életünk legnagyobb ajándéka. Az, hogy feltámadt és az a tény, hogy megjelent sokaknak, ez az Ő szeretetének különös jele. Ha a sírból direkt a Mennybe ment volna, sokkal nehezebb lenne hinnünk. De Ő feltámadt, nekünk ajándékozta magát, és ma is folyton érezteti szeretetteljes jelenlétét, velünk járja életünk útját.
Ezzel kapcsolatban három dolgot szeretnék aláhúzni: Jézus él, bízhatunk benne, mert elhárítja az akadályokat, Jézus munkálkodik (kivezet a gyászból).

1. Jézus él. A hívő és hitetlen között pontosan ez a legnagyobb különbség. A hitetlen hiszi, hogy Jézus Krisztus élt (mint Mózes vagy Cicero), a hivő pedig hiszi, hogy Jézus Krisztus él. És nem csak „valahol” él, hanem velünk járja életünk útjait. Nemcsak gondolati szinten tudjuk, hogy él, nemcsak „elhisszük”, hanem ez életünk tapasztalata is. Ő az, akivel találkoztunk, vagy találkozhatunk, mint Mária Magdolna, aki a Vele való találkozásban megtalálta élete értelmét, mint Péter és János, akik elbizonytalanodásukban új erőre kaptak, mint Tamás, aki, jóllehet a közelében élt, mégis kételkedik mindaddig, amig a Feltámadottal való találkozásban erőt kap, hogy odaadja az életét is Krisztusért.

Az Úr Jézus megajándékozott jelenlétével, de az ajándékozásban mindig két szereplő van: az egyik, aki ad, és a másik, aki elfogad. Ahogy a rádiónál is van adó- és vevőkészülék. Mindkettő fontos. Mi vagyunk azok, akiknek felajánlja jelenlétének drága ajándékát. Befogadók viszont akkor leszünk, ha Vele együttműködünk.

2. Ha együttműködünk, elhárítja az akadályokat.

Fontos, hogy megtegyük a mi részünket. – Láttuk a húsvét-reggeli asszonyoknál, hogy korán reggel felkeltek, és elsiettek a sírhoz. Azon a napon ez volt az ő részük, hogy be tudják fogadni ezt az isteni ajándékot. A léleknek fel kell készülnie, hogy befogadja Isten ajándékát. Egy becsukott, összelapított zsákba, nem lehet betenni semmit, ki kell nyílnia annak, hogy be tudjon fogadni. Nekünk a nagyböjti edzéseink segítettek abban, hogy húsvétkor nyitott legyen a lelkünk. De mindennap meg kell tennünk a magunk részét, mindennap kell tennünk valamit, amivel a szívünket kinyitjuk, hogy ma is befogadjuk Isten ajándékát. Isten közösségre hívott minket, de egyedül is indulnunk kell, és ha senki sem mozdulna, akkor is mennem kell.

Kedves testvéreim, azt látjuk, hogy a nagy tömeg, amelyik ott hozsannázott Virágvasárnap Jézus körül, otthon marad. Egy-két asszony, egy-két apostol mozdul meg húsvét reggel, de ezzel az apró megmozdulással elindul egy világméretű esemény, meghirdetik Krisztus feltámadását, és Krisztus rajtuk keresztül el tudja árasztani jelenlétével az egész világot.
Nekünk is igy kell tennünk. Ha a világon senki sem mozdul, akkor is elindulok. Meghallottam az Ő hívó szavát, kinyitom a szívemet, befogadom Isten ajándékát, és elindulok, hogy elvigyem ezt az ajándékot mindazoknak, akikkel kapcsolatba kerülök.

Isten is megteszi a maga részét. Ő megtette már a legfontosabbat: feltámadt. De az is az Ő része volt, hogy a kő el volt hengerítve. Ha otthonról számolták volna az asszonyok, rengeteg akadályt találtak volna, például azt, ahogy gondolták is út közben, hogy ki fogja elhengeríteni a követ? Odamennek, és nincs ott a kő. És hányszor megtapasztaltuk ezt életünkben, amikor előre spekuláltunk, jaj milyen nehéz fog lenni valami, ki fog akkor nekünk segíteni, lesz-e nekünk akkor erőnk…?! Elindultunk bátran, kezdeményezve, és azt láttuk, hogy az akadályok el voltak gördítve, az út el volt készítve. Persze út közben is állandóan jönnek gondolatok, hogy majd jön egy másik akadály, majd egy harmadik… mindig bátran kell mennünk előre. Ő feltámadt, él, előttünk jár, számíthatunk segítő jelenlétére.
Talán a mi részünk, a mi szívünk nyitogatása az is, hogy reggel egy kicsit korábban kelünk, imádságban találkozunk az Úrral, elmegyünk a szentmisére, akkor is, ha nagyon későn feküdtünk le. Nem azt nézzük, hogy sokan nem kelnek fel, sokan nem jönnek, én elindulok, jövök.

3. A feltámadt Jézus kivezet a sötétségből, és ajándékká tesz.

Kivezeti az apostolokat félelmükből, bezártságukból, azáltal, hogy elébük megy, megjelenik közöttük, bátorítja őket. Isten ajándéka, hogy a tegnapi gyász, a tegnapi fájdalom nem tart örökké. Ez is egy nagy-nagy ajándék a Jóisten részéről, és néha még az is, hogy elfelejtünk dolgokat, és elhalványul bennünk egy-egy fájdalom, begyógyul egy-egy seb. Néha szomorkodunk, hogy ezt is elfelejtem, azt is elfelejtem, de mekkora ajándék az is, hogy nem állandóan a fájdalom van a szívemben, hanem túl tudtam lépni ezen. Isten ajándéka az, hogy az élet tart örökké, és nem a halál. Isten erre az életre hívott meg minket.

Kedves testvéreim, jó lenne, ha tudatosítanánk magunkban, hogy a feltámadt Krisztus népe vagyunk. Fontos, hogy a közösséghez, a néphez tartozónak érezzük magunkat. Egyedül nagyon könnyen elveszünk, könnyen lelohad a lelkesedésünk, gyengék vagyunk. Egyedül alig vagyunk képesek a Jó hírt továbbadni. Erősítsük magunkban ezt a tudatot: a feltámadt Krisztus népéhez tartozom.
A nagyböjtnek szent 40 napja van, a húsvétnak van szent 50 napja. A nagyböjt készülődés volt, böjt, önmegtagadás, lemondás, többnyire a lelkünk készítése arra, hogy befogadjuk a nagy ajándékot. Most, amikor Krisztus feltámadását, magát Krisztust, ajándékként befogadjuk a szívünkbe, ez az ötven nap azért van, hogy ezt az ajándékot tovább adjuk. Ötven nap az öröm időszaka kell, hogy legyen. Mindennap kérjem a jó Istentől a mindennapi kenyérrel a mindennapi örömet, hogy megtörhessem, megoszthassam embertársaimmal. Krisztus feltámadásának nagy ajándékára legyen mindennapi válaszom, hogy ezt az örömhírt megosztom sokakkal. Ámen.

Temesvár, 2023. húsvét vasárnapján

† József
megyés püspök

The post Pál József Csaba temesvári megyéspüspök húsvéti üzenete appeared first on Mária Rádió Erdély.

Kedves Ünneplő Testvéreim!

A feltámadás ünnepén szeretek mindig visszatérni a szentírás első két mondatához, amely számomra egy csodálatos történetnek a nyitánya. A teremtő Isten alkotó ereje kezd kibontakozni, és ez az erő nyilvánul meg az évezredek távlatából egészen a mai napig, amikor mi is arra kapunk meghívást, hogy részesei és szereplői legyünk ennek a csodálatos, jövőbe mutató történetnek. Az idézett mondatok összefoglalják azt, amit élettapasztalatunkból ismerünk, hisz sokszor nehezen hordozzuk életünk pusztaságának és sötétségeinek terhét. Ugyanakkor ezek a mondatok közvetítik számunkra a meghívást is, mert Isten éltető Lelke bennünket is a megújulásra és az újjászületésre rendelt az Atya üdvözítő terve szerint.

Az elmúlt napokban, egy vallomásra figyeltem fel egy rádióadásban. Egy idős ember beszélt az életről, az élet értelméről és a jelen valóságokról értekezett. A következőket mondta: „Nehéz egy olyan világban élni, amelyben állandóan a miértekkel szembesülsz. Belefáradtam már abba, hogy válaszokat keressek a sok miértre. Nézzék meg, mi minden történik a világban. Mennyi veszély leselkedik ránk! Mennyi igazságtalanság keseríti meg életünket! Világunk rossz irányba halad. A teremtő Isten bizonyára nem ezt akarta. És mégis egy ilyen világban menetelünk. Miért?”

Gondolatébresztő volt számomra ennek az idős embernek a vallomása, és azóta is visszhangzik bennem a kérdés: „Miért?” Isten valóban nem ilyennek akarta ezt a világot. Erről tanúskodik a szentírás első fejezete, a teremtéstörténet, aminek felolvasásával kezdtük húsvéti vigíliánk olvasmányainak sorát. Ha vállaljuk, hogy tovább olvassuk Isten sorait, és jelen vagyunk abban a történetben, amelybe belehelyezett bennünket, akkor megváltásunk történetében ma is felismerhetjük a miértek sorozatát, amelyek átszövik a megújult élethez vezető utunkat. Húsvét ünnepének fényében, arra hívom kedves ünneplő testvéreimet, figyeljünk együtt a következő két minket is érintő miértre.
„MIÉRT kerestetek? Nem tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell lennem?!” (Lk 2, 49)
Meglepő lehet, hogy a feltámadás ünnepén Jézus gyermekségtörténetének ezt a mondatát elevenítem fel. Egy mélyebb megfontolás után viszont az idézett mondatból kiolvashatjuk azt, hogy a tizenkét éves Jézus, aki szüleivel, a Tóra előírásaink megfelelően, a Pászka ünnepére elzarándokol a jeruzsálemi templomba, nem csak az ősök hagyományának tisztelőjeként van jelen az ünneplő tömegben, hanem saját húsvétjának megünneplését kezdi el nyilvánosan. Édesanyjának adott válaszában Jézus arra a küldetésre mutat rá, amelyre már az agg Simeon is emlékeztette Máriát a gyermek Jézus bemutatásakor. Jézus ismét „a templomban van, nem mint lázongó a szülei ellen, hanem éppen mint engedelmeskedő, azzal az engedelmességgel, amely a kereszthez és a feltámadáshoz vezet.” (Joseph Ratzinger, A názáreti Jézus, III.) A kérdés, amellyel Jézus meglepi szüleit, bennünket is megállásra és önvizsgálatra kell késztessen. A feltámadás ünneplése részünkről is feltételezi azt, hogy ismerjük Jézust és tisztában legyünk az Ő küldetésével. Próbáljuk megérteni tanítását, üzenetét pedig engedjük át azokon a falakon, amelyeket sokszor és sokféleképpen emelünk Isten közeledő szeretetének az útjában. Jézus feltámadását csak akkor tudjuk igazán ünnepelni, ha életünk minden napján hozzá társulunk, és befogadjuk Őt a mi életünkbe. Életünk megújulása is csak ott kezdődhet el, ahol találkozunk vele a tanításban, a bajok gyógyításában, de még a szenvedésben is, mert Isten atyai szeretete benne és általa nyilvánul meg előttünk. Javunkra válik a húsvét, ha kérdésére határozottan tudunk válaszolni: „Miért kerestetek?” Mert ismerjük, mert benne látjuk életünk sikerének az útját, mert rá merjük bízni magunkat, szeretteinket és az egész világot, mert fontos számunkra a vele való kapcsolat. „Atyám dolgaiban kell lennem” – mondta Ő, mintegy meghívásként, „hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok.”(Jn 14, 3)

„MIÉRT keresitek az élőt a halottak között?” (Lk 24, 5)

A feltámadásra vonatkozó beszámolók közül előszeretettel szoktuk idézni a hét első napján, kora reggel, a sírhoz siető asszonyok történetét. Az események súlya alatt, fájdalmukat hordozva siettek elvégezni a még szükséges teendőket az eltemetett Jézus körül. Olyannyira magukba voltak temetkezve, hogy a nyitott sír látványa fokozta bennük az aggodalmat és a fájdalmat, és megakadályozta őket abban, hogy rátaláljanak a reménység és a találkozás útjára. Lukács evangélista, aki megörökítette ezt a történetet, nem véletlenül jegyezte le, hogy a nyitott és üres sírnál, amikor ezek az asszonyok ragyogó ruhában öltözött két férfival találkoznak, a földre szegezték a tekintetüket. A földre szegezett tekintet a szomorúság, a fájdalom, a veszteség és kilátástalanság jele egy befejezettnek vélt történettel szemben. Az angyalok szava viszont nem csak egy egyszerű közlés akar lenni, a feltámadásról, Isten csodálatos üdvözítő tervéről. Az új kovász, amelyről később Szent Pál apostol írt a korintusiakhoz (1Kor 5, 6b-8) a nyitott és üres sírnál már erjedni kezdett, hogy átjárja és termékennyé tegye azok életét, akik nyitottak a megújulás előtt. „Miért keresitek az élőt a halottak között?!” A kérdés itt is önvizsgálatra késztet, mert a keresztény ember életében a feltámadás nyomot kell hagyjon. Ezért van az, hogy húsvét vigíliájának ünneplésekor az egyház minden évben arra hív bennünket, hogy gondoljunk saját keresztségünkre, és mint éltető kovászt, újítsuk meg a keresztségi fogadalmunkat. Lépjünk ki életünk megszokottságából, és felfrissült hittel, megújult szándékkal helyezkedjünk el a reménység és az öröm éltető forrásainál. A húsvéti gyertya ezt jelképezi számunkra: Jézus Krisztusban, aki legyőzte értünk a halált, megjelent számunkra a növekedésünkhöz szükséges fény, amelynek gyógyító forrása nem alszik ki számunkra, ha a közelében maradunk. Ezért oly időszerű ismét rávilágítani saját hitünkre és annak hatásaira a mindennapi életünkben. A külsőségeken túl a feltámadás csodája a mélységekhez vezet el bennünket, ahol hitünkkel az élő Isten megismerésére juthatunk. Az idei húsvéti ünnepen, amikor annyi sok megpróbáltatás éri a világot, élő és jövőbe mutató hittel kell közelednünk egymáshoz. A sötét világban az Élőt kell keresnünk, és Őt, Jézust kell egymáshoz vinnünk.

„Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet. A föld puszta volt és üres, sötétség borította a mélységeket és Isten Lelke lebegett a vizek fölött.” (Ter 1, 12)
Kedves ünneplő testvérek! A Teremtés könyvének első mondatai húsvéti hangulatot sugallnak. A miérteken túl új reménységre hívnak, mert Isten tovább munkálkodik az ember javára. Jézus Krisztus által egészen közel jött hozzánk, hogy kérdéseinkre és szorongásainkra választ és útmutatást kapjunk. Nyissuk meg életünket előtte és a húsvéti események tanúihoz hasonlóan, a sírhoz siető asszonyok és tanítványok társaságában, azokkal együtt, akik a pünkösdre várva megtapasztalták az élő Krisztust az emmauszi úton, a bárkában, a halfogás közben, vagy zárt ajtók mögött a közösségben engedjük, hogy az Örömhír, a megújult élet üzenete megérintsen bennünket. Jézus ma is él! „Minél közelebb kerül valaki hozzá, annál inkább bevonja őt életébe, és megváltó szenvedésének misztériumába.” (Joseph Ratzinger, A názáreti Jézus, III.) Engedjük, hogy a megváltás nagy műve, rajtunk keresztül új reményt hozzon a szenvedő világnak.

Minden kedves testvéremnek kívánom, hogy Krisztus feltámadásának ünnepe legyen az igazi béke forrása, élessze fel bennünk a megújulás utáni őszinte és elköteleződésre kész vágyainkat.

Nagyvárad, 2023. március 27-én

†Böcskei László
megyéspüspök m.p.

The post Böcskei László nagyváradi megyéspüspök húsvéti üzenete appeared first on Mária Rádió Erdély.