A családok széthullása, a válások számának növekedése, a munka miatti eltávolodás egymástól, és sok más tényező az oka annak, hogy a magányos emberek száma megnövekedett.

Az egyedüllét ténye, miközben beteg is valaki, fokozza a betegség erősségét. Azokra gondolunk itt, akik kórházban fekszenek vagy az otthonukban, de senki sem látogatja meg őket, és egyedül néznek szembe fájdalmaikkal és betegségükkel.

„Urunk, nem tudunk fizikailag ezek mellett a betegek mellett lenni, de az imádság által szeretnénk mellettük állni. Imádkozunk Hozzád mindazokért, akik szenvednek és elhagyatva érzik magukat. Töltse be jelenléted ezt a napot, hogy ne érezzék úgy magukat, mint akinek senkije sincs. Tedd lehetővé számukra, hogy meglátogassa vagy felhívja őket valaki, hogy kapjanak egy üzenetet, ami bátorítja és arra emlékezteti őket, hogy mellettük vagy. És azért is imádkozunk, hogy a megszűnt családi és baráti kapcsolatok újra éledjenek! Jézus nevében. Ámen!”

Fordította: Hegedüs Katalin

Forrás: Info Chrétienne/zarandok.ma

Fotó: pexels

The post Imádkozzunk a betegekért appeared first on Mária Rádió Erdély.

Az Altöttingi Mária-kegytemplom II. János Pál pápa szerint Németország legelső Mária-kegyhelye, mely a 15. században kezd a zarándokok célpontjává válni. Németország legtöbb zarándokot vonzó kegytemploma, évente 1 millió ember keresi fel. Bajorországban, Altötting városában található.

1489-ben belefulladt egy hároméves kisfiú a Mörnbach patakba. Édesanyja a Mária-kápolnába vitte, és a halott kisfiú életre kelt. Ugyanabban az évben egy szénásszekér ütött el egy fiút, akivel szintén így jártak el. Az évszázadok során számos gyógyulást tulajdonítottak a kegyhelynek, melyeket a gyógyulók kegykép megfestetésével hálálnak meg. 2000-et meghaladja az itt elhelyezett hálaajándékok.

Hívjuk Önöket, tartsanak velünk, imádkozzunk együtt Bajorország szívének központjából!

The post Rózsafüzér a Világcsaláddal Altöttingből appeared first on Mária Rádió Erdély.

A katolikus egyház mostani, válságos időszakában a LifeSiteNews örömmel osztja meg az imát, amelyet Athanasius Schneider püspök úr írt a közelmúltban. Az ima megerősít bennünket abban a hitünkben, hogy Jézus Krisztusnak és az Ő Egy, Szent, Katolikus és Apostoli Anyaszentegyházának az egész világon uralkodnia kell.

Imádság

Mindenható és örökkévaló Isten, Atya, Fiú és Szentlélek! Leborulunk Felséged előtt, és lelkünk mélyéről köszönjük katolikus hitünk felbecsülhetetlen ajándékát, amelyet Jézus Krisztus, a Valóságos Isten és Valóságos Ember által kegyeskedtél nekünk kinyilatkoztatni. Szent keresztségünk révén megkaptuk az isteni világosságot, és megígértük, hogy ezt a hitet sértetlenül megőrizzük mindhalálig.

Kérünk, növeld bennünk a katolikus hit ajándékát. Kegyelmed erősítse meg, és tegye megingathatatlanná. Kérünk, növeld bennünk minden nap a katolikus hit szépségének és mélységének megértését, hogy isteni igazságod mély örömében élhessünk. Add, hogy mindig készen álljunk mindent feláldozni hitünkért, ne inogjon meg soha hitünk, vagy soha ne tagadjuk meg. Add meg nekünk azt a kegyelmet, hogy ezer halálra is készen álljunk akár Hitvallásunk egyetlen betűjéért is.

Kérünk, Urunk, fogadd jóságosan alázatos engesztelésünket a katolikus hit elleni valamennyi bűnért, amelyet világi hívők és papok követtek el. Különösen kérjük, bocsásd meg a magas rangú papok vétkeit, akik – megszegve felszentelésükkor tett ünnepélyes ígéretüket, hogy tanítói és védelmezői lesznek a katolikus hitnek – ahelyett, hogy a hit bajnokai lennének, az eretnekség bajnokai lettek, megmérgezve a rájuk bízott nyájat és súlyosan megsértve Jézus Krisztus Isteni Felségét, a Megtestesült Igazságot.

Kérünk, Istenünk, add meg nekünk a kegyelmet, hogy a hit természetfölötti fényében lássuk életünk minden eseményét, és mindazokat a szörnyű megpróbáltatásokat, amelyeken Anyaszentegyházunk napjainkban keresztülmegy. Add, hogy őszintén higgyük, hogy a mai időket jellemző lelki sivárságból Te a hit megújult virágzását idézed majd elő, amely a hit új tetteivel ékesíti majd az Egyház kertjét, és Egyházunk történelmének új fényes korszakát indítja el.

Erősen hisszük, hogy a katolikus hit az egyetlen igaz hit és vallás, amelynek elfogadására Te mindenkit szabadon meghívsz. A Boldogságos Szűz Mária, minden eretnekség elpusztítója, valamint a hit nagy mártírjai és hitvallói közbenjárására add, hogy győzedelmeskedjen újra a szent, katolikus és apostoli hit az Egyházban és a világban. Add, hogy egyetlen lélek se vesszen el, hanem egyre több ember ismerkedjen meg Jézus Krisztussal, az emberiség egyetlen igaz Megváltójával, és a helyes hit és igaz élet által elnyerhesse az örök boldogságot Benned, ó Legszentebb Háromság, Atya, Fiú és Szentlélek. Neked adassék, Urunk, minden tisztesség és dicsőség mindörökkön-örökké.

Ámen.

Írta: Athanasius Schneider, az asztanai Szent Mária érsekség segédpüspöke

Fordította: Kántorné Polonyi Anna

The post Schneider püspök imája appeared first on Mária Rádió Erdély.

Szent Domonkos nem írta le tanítását, hanem példájából tanulhattak az őt követők, majd ezt vetették papírra a szenttéavatási eljárás során. Ennek a szövegnek egy kivonatolt része lett ismert később A kilenc imamód néven, és lényegileg a legtöbb része ennek ma is éppoly aktuális, mint bármikor a kereszténység kétezer éve során: a lélek és test összehangja által közelebb visz Istenhez. Szent Domonkosnál semmi lelki nem történik úgy, hogy a test ne lenne jelen, de fizikai szinten sem mehet végbe semmi lelki jelenlét nélkül, és ez a harmónia az ember egész lényén meglátszik. Erről tanúskodik a kilenc imódja is. A különböző imafajtákhoz nála eltérő testtartási módok járulnak.

Első imamód – meghajlás

Szent Domonkos az oltár előtt alázattal hajolt meg, mintha Krisztus valóságosan és személyesen is jelen volna. Közben Judit szavaival mondta: „Te az alázatosok Istene vagy, az elnyomottak segítsége, a gyengék támasza.” (Jud 9,11) Így állt ott lehajtott fejjel, hogy alázattal hódoljon Krisztus, a fő előtt, miközben saját csekélységét Krisztus magasztosságának fényében szemlélte, és teljesen átadta magát e hódolatnak. A testvéreket arra bíztatta, hogy hasonlóképpen tegyenek, ahányszor csak a kereszttel, Krisztus megalázásának jelével szembesülnek, hogy Krisztus, akit értünk oly mélyen megaláztak, saját fensége előtt minket alázatosnak lásson. Ugyanígy bíztatta testvéreit arra is, hogy a teljes Szentháromság előtt is alázatosan hajtsanak fejet, amikor ünnepélyesen imádkozzák: „Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.”

Második imamód – arcra borulás

Szent Domonkos gyakran úgy imádkozott, hogy arcra borulva teljes hosszában nyúlt el a padlón. Ekkor mélységes bánat járta át a szívét, és felidézte az evangélium szavait, amelyeket gyakran hangosan mondott: „Istenem, irgalmazz nekem, szegény bűnösnek!” (Lk 18,13) Majd újra nagy tisztelettel és odaadással ismételte Dávid szavait: „Én bűnöztem és én cselekedtem gonoszságot.” (2Sám 24, 17). Ekkor sírt, hevesen sóhajtozott, és azt mondta utána: „Nem vagyok méltó, hogy az egek magasára lássak, bűneim nagysága miatt, mert kiváltottam haragodat, és előtted gonoszat műveltem.”

Harmadik imamód – vezeklés

Ugyanabban az értelemben és az előbb leírtak folytatásaképpen felkelt a földről és vaslánccal ütlegelte magát mondván: „Jobbod erősen tartott, / Jóságod naggyá tett engem.” (Zsolt 18,36) Ezért az egész rendben elrendelték, hogy köznapokon a kompletórium után Szent Domonkos példájának emlékezeteként vezeklésként minden testvér egy fagolyókkal ellátott korbáccsal sújtson saját ruhátlan vállára, miközben a „Miserere mei Deus” (Irgalmazz nekem, Istenem), vagy a „Deo profundis” (A mélységből kiáltok Hozzád) kezdetű zsoltárt imádkozzák. Ezt saját bűneikért tették, vagy azok bűneiért, akinek adományaiból éltek.

Negyedik imamód – térdelő és álló helyzet váltakoztatása

Ezután Szent Domonkos az oltár vagy a feszület elé állt, és tekintetét nagyon figyelmesen a Megfeszítettre irányította. Közben térdet hajtott, gyakran, többször is egymás után. Sokszor így töltötte el az egész időt a kompletóriumtól éjfélig. Ilyen módon Domonkosban nagyra nőtt az Isten irgalmasságába vetett bizalom, hogy az feléje és minden bűnös felé fordul, legifjabb testvéreit pedig, akiket az emberek közé küldött, hogy az örömhírt hirdessék, megőrzi és megtartja. Néha nem tudta visszafogni a hangját, olykor testvérei is hallották imáját: „Hozzád kiáltok, Uram, sziklám, ne fordulj el szótlanul tőlem, mert ha néma maradnál…” (Zsolt 28,1) A szentírásnak ezeket és ehhez hasonló szavait hangosan mondta maga elé. Máskor azonban a szívében imádkozott, és a hangja nem hallatszott ilyenkor. Sokáig térden állva, egészen magába mélyedve maradt hosszú időn keresztül. Ilyen pillanatokban, ha ezen a módon imádkozott, úgy tűnt, hogy szelleme innen áthatolt a mennyekbe; arca hirtelen felragyogott az örömtől, és arcáról a könnyek árját törölte le. Olyan volt, mintha nagy, vágyakozó kívánság lenne úrrá rajta, mint amit az a szomjazó érez, aki végre már elér a kúthoz, vagy az a vándor, aki hosszú utazás végén már közeledik otthonához. Imája még bensőségesebbé és intenzívebbé vált, ami a láthatóan élénkebb, mégis méltóságteljes taglejtésekben mutatkozott meg, ehhez jött még, hogy közben gyakran felkelt és újra letérdelt.

A térdhajtás annyira szokásává vált, hogy egy-egy nehéz nap végén még útközben a fogadókban, amikor a többiek aludtak és kipihenték magukat, visszatalált ehhez a sajátos imamódhoz. Ez az imádás, az adoráció személyes kifejeződése volt nála. Ám az imának ezt a módját inkább példamutatásával tanította, semmint sok szóval.

Ötödik imamód – álló helyzetben

Szent Domonkos néha egész testében kiegyenesedve, magát kihúzva az oltár elé állt, anélkül, hogy valamire vagy valamihez támaszkodott volna. Olyankor kezét úgy tartotta maga előtt, mint egy nyitott könyvet és olyan áhítatosan és elmerülve időzött így, mintha valóban olvasna Isten jelenlétében. Meg lehetett figyelni, ahogyan imájában Isten igéjét szemlélte, mialatt sok gyengédséggel és belső örömmel újra és újra maga elé mormolta az Írás szavait. Rendszeresen imádkozott így. Ezután Domonkos kezét szorosan egymáshoz illesztette, és így összetéve szeme elé tartotta teljesen magába mélyedve. Gyakran vállmagasságban kiterjesztette őket, ahogyan a pap a szentmise bemutatásakor szokta, és ilyenkor azt lehetett látni rajta, hogy nagy odaadással figyel valamire, mintha csak az oltár felől valami rendkívüli lenne hallható.

Hatodik imamód – kitárt karral

Szent Domonkos gyakran imádkozott úgy, hogy ima közben karját széttárta, testével mintegy keresztet formálva, és közben azon igyekezett, hogy lehetőleg rendületlenül szálfaegyenes tartású maradjon. Szent Domonkos csak akkor szokott ily módon imádkozni, ha Isten sugalmazásából megsejtette, hogy könyörgésének ereje folytán valami nagy és csodálatos fog történni. Testvéreinek nem tiltotta meg, hogy így imádkozzanak, de nem is biztatta őket erre. A zsoltárnak azokat a szavait, amelyek az imának ezt a módját kifejezik, mindenkor nagyon megfontoltan és különleges hangsúllyal ejtette ki – ezt mondta: „Uram, Istenem és szabadítóm, nappal hozzád fohászkodom, éjjelente előtted kiáltozom…” egészen addig a versig: „…egész nap Téged hívlak, Uram, és kitárom feléd kezemet.” (Zsolt 88,2–10), továbbá „Uram, halljad meg imámat, figyeljed könyörgésemet… kitárom feléd kezeimet… siess, hallgass meg engem, Uram!” (Zsolt 143,1–7)

Hetedik imamód – nyújtózó testhelyzetben

Gyakran úgy is lehetett őt látni, amint teljes magasságában az ég felé nyújtózkodott, karját feje felett a magasba nyújtva kezét összekulcsolta, vagy lazán szétnyitotta, mintha valamit az égből akarna elfogadni. Ezt az imamódot nem bírta sokáig; közben pedig annyira önmagába fordult, hogy ezt követően úgy tűnt, mintha hosszú utazásról tért volna vissza; magatartása ilyenkor idegenére emlékeztetett, amit arckifejezéséből és viselkedéséből lehetett kiolvasni. Testvérei fennhangon hallották imádkozni, és mint a próféta, felkiáltani: „Halld meg hangos esedezésem szavát, ó, Uram, ha felemelem kezeimet szent lakhelyed felé!” (Zsolt 28,2)

Nyolcadik imamód – ülő testhelyzetben

Miután keresztet vetett magára, nyugodtan ült egy felütött könyvvel a kezében; így olvasott, és hagyta, hogy az olvasottak gyengéden megmozgassák a kedélyét, hassanak lelkületére. Mintha magát az Urat hallotta volna hozzá szólni, mint ahogyan a zsoltáros is mondja: „Figyelmezni akarok arra, mit szól az Úr, az én Istenem bennem…” (Zsolt 85,9) Úgy látszott, mintha valamely társával élénk párbeszédet folytatna; néha a hangja és a tartása is türelmetlen volt, azután megint nyugodtan fülelt, odafigyelt, vitázott és érvelt, nevetett és sírt egyidejűleg. Tekintete egy határozott pontra szegeződött vagy lehajtotta a fejét; azután újra nyugodtan beszélt maga elé, majd a mellét verte. Ha így magában olvasott, gyakran hajolt meg a könyv előtt és csókolta meg azt, hogy megadja neki a tiszteletet, különösen, ha az az evangéliumos könyv volt, vagy akkor, ha saját ajkával Krisztus szavait mondta ki. Néha elfordította fejét és a kappájába rejtette arcát, vagy a tenyerébe hajtotta azt és csuklyájával lazán beburkolta. Később mély aggodalommal és csupa vágyakozással sírt, majd tiszteletteljesen újra felállt, és meghajtotta fejét, mintha előkelő személyiségnek mondana köszönetet a neki juttatott jótéteményekért. Ezután újra teljesen megnyugodva, feszültségmentesen és oldottan folytatta a könyv olvasását.

Kilencedik imamód – gyaloglás közben

Domonkos a következő módon imádkozott, ha az egyik országból vagy tartományból a másikba tartott; mindenekelőtt, ha magányos környékre érkezett; itt teljesen átadta magát az elmélkedésnek, sőt a szemlélődésnek. Ilyenkor gyakran mondogatta útitársainak: „Ozeásnál van megírva:… elviszem őket a pusztába és a szívükhöz beszélek.” (Oz 2,16) Ezt követően elhagyta társát, és előtte ment tovább, vagy még gyakrabban kis távolságra lemaradva követte őt. Miközben egyedül, magányosan lépkedett, járás közben imádkozott. Az elmélkedéstől egészen feléledt, mintha tűz lobogott volna fel benne. Amikor így, imába merülve vándorolt, néha olyan kézmozdulatokat tett, mintha izzó parazsat vagy legyeket akarna arca elől elhajtani. Védekezni látszott néha a kereszt jelével is.

Forás: romkat.ro, Világi Domonkosok alapján

Fotó: Keresztény Élet

The post Szent Domonkos imamódjai appeared first on Mária Rádió Erdély.

Uram Jézus Krisztus, Te vagy az életem Királya. Kérlek, jöjj a szívembe még bensőségesebb módon! Segíts nekem, hogy Veled együttműködve minden akadályt feloldjak, ami gátolja szereteted áradását vagy útját állja Szentlelked működésének bennem és rajtam keresztül! Kérlek, segíts nekem elfogadni azt a kegyelmet, hogy a Te legszentebb szívedben megpihenjek és hagyjam, hogy szeressél!

Uram, mivel Te is megbocsátottál nekem, ezért én is meg tudom bocsátani MAGAMNAK minden hibámat, bűnömet és mindent, amit én rossznak találok magamban. Uram Jézus Krisztus, én megbocsátok magamnak azért, hogy belemerültem az okkult dolgokba: horoszkópokat olvastam és asztrológiával foglalkoztam; részt vettem spiritiszta szeánszokon, boszorkány összejöveteleken, éterből jövő energiákkal gyógyítók összejövetelein, New Age rendezvényeken vagy transzcendentális meditációkban, reiki és agykontroll tanfolyamokon, dianetikai előadásokon, jövendöléseket hallgattam, jósoltattam magamnak és varázslóknál kerestem gyógyulást; felkerestem kristállyal gyógyítókat, tenyérből és tarokk-kártyából jóslókat, ábécés deszkalapokat és olyan jelvényeket használtam, amelyek nem a Te dicsőségedet szolgálják. Uram Jézus, megbocsátok magamnak azért, hogy olyan emberek működését (erőforrásokat) vettem igénybe, akik (amelyek) nem Te dicsőségedet szolgálják, hanem ellened dolgoznak, mint például a jövőbelátók, csodadoktorok, médiumok, jósok, szellemidézők, boszorkányok és vajákos emberek.

Uram Jézus Krisztus, én megbocsátok MAGAMNAK azért, hogy nem Téged tettelek az életem középpontjába, hanem hagytam, hogy emberek és tárgyak legyenek az isteneim. Megbocsátom magamnak, hogy hiába vettem szent Nevedet, hogy csúnya szavakat használtam, hogy pletykálkodtam, hogy rémhíreket terjesztettem, hogy csúnya vicceket meséltem, hogy mocskos dolgokat beszéltem. Megbocsátom magamnak, hogy fogamzásgátlót használtam, hogy bármi módon részt vettem házasságtörésben, homoszexuális cselekedetekben, testi kéjelgésben vagy a tisztaság elleni bármilyen bűnben. Uram, megbocsátom magamnak, hogy sokszor részegre ittam magam vagy kábítószereztem; hogy nem becsültem eléggé magamat és másokat, főleg a családom tagjait (szüleimet, testvéreimet, házastársamat és gyerekeimet). Megbocsátom magamnak, hogy hazudtam, csaltam, loptam. Megbocsátok magamnak minden erőszakos cselekedetet, főleg minden abortuszt.

Uram Jézus Krisztus, neked adok minden önmagamra irányuló negatív gondolatot. Az egész énemet Neked adom teljesen, és kérlek, bocsáss meg nekem, és én is őszintén megbocsátok magamnak azért, hogy nem szerettem magamat és nem szerettelek Téged önmagamban.

Uram Jézus, megbocsátok ANYÁMNAK és APÁMNAK minden bántást, amiben akarva vagy akaratlanul részesítettek: azt, hogy nem szerettek, nem figyeltek rám eléggé, nem beszéltek eleget velem, nem tették azt, amire nekem szükségem lett volna, nem értettek meg és nem támogattak (érzelmileg vagy anyagilag). Megbocsátom nekik, hogy éreztették velem vagy tudomásomra is hozták, hogy engem nem akartak, és csak teher, tévedés voltam az életükben, vagy nem ilyennek akartak. Megbocsátok nekik azért, hogy alkoholisták vagy kábítószer élvezők voltak, hogy veszekedtek, hogy nem becsülték eléggé egymást, a testvéreimet vagy engem, hogy érzelmileg, fizikailag, szexuálisan vagy szóban bántalmaztak. Megbocsátom, hogy elhagytak, hogy a nagyszülőkre bíztak, hogy nevelőszülőkhöz kerültem. Megbocsátom, hogy kritizáltak, hogy zavarba hoztak, hogy túl sokat követeltek tőlem, hogy túl szigorúan ítélkeztek fölöttem, hogy manipuláltak, hogy parancsolgattak, hogy nem védtek meg, amikor arra lett volna szükségem. Megbocsátom, hogy igazságtalanul bűntettek, hogy nehezteltek rám vagy nem fogadtak el engem, hogy egymáshoz nem voltak hűségesek, hogy elváltak és újra házasodtak. Uram, megbocsátok anyámnak, apámnak, és kérlek, hogy áldd meg őket most ebben a pillanatban!

Megbocsátom TANÁRAIMNAK, hogy sokszor nem szerettek, kigúnyoltak, lenéztek, rossz jegyet adtak, amikor pedig jól feleltem, megbocsátok ISKOLATÁRSAIMNAK, amikor megvertek, nem vettek be a társaságukba, rosszra tanítottak, visszaéltek bizalmammal, csalódást okoztak, becsületemben kárt okoztak, megloptak. Uram Jézus, én most mindezeket megbocsátom nekik, és kérlek, áldd meg őket.

Megbocsátom TESTVÉREIMNEK szeretetlenségüket és negatív cselekedeteiket. Megbocsátom, hogy elutasítottak, hogy hazugságokat beszéltek rólam, hogy haragudtak rám, hogy fizikailag és érzelmileg bántalmaztak, hogy versenyeztek velem szüleink szeretetéért.

Megbocsátok továbbá minden ROKONOMNAK azért, hogy beleavatkoztak a dolgaimba (üzlet, család, személyes ügyek), hogy kihasználtak engem, hogy becsaptak, hogy negatív érzelmeket tápláltak irántam. Imádkozom értük, és Isten áldását kérem rájuk!

Megbocsátom HÁZASTÁRSAMNAK és GYEREKEIMNEK, hogy nem szerettek eléggé, hogy nem beszéltek velem eleget, hogy nem kaptam tőlük elég figyelmet, hogy nem fogadtak szót, hogy nem tiszteltek, hogy sokszor kigúnyoltak, nem támogattak, nem értettek meg. Megbocsátok nekik azért, hogy kihasználták egymást, másokat vagy engem; hogy ittak és kábítószereztek, hogy veszekedtek és verekedtek, és mindenért, ami engem zavart vagy bántott. Imádkozom értük és Isten áldását kérem rájuk!

Megbocsátom BARÁTAIMNAK és SZOMSZÉDAIMNAK, hogy nem támogattak és nem voltak rám tekintettel, hogy pletykálkodtak rólam vagy a családomról, hogy előítélettel voltak irántam, hogy a kölcsönt nem adták meg és a kölcsönkért holmit nem hozták vissza. Megbocsátok minden szeretetlen cselekedetet és azt, hogy bűnös viselkedésre bíztattak másokat vagy engem. Uram Jézus, megbocsátok nekik, és kérlek, hogy áldd meg őket ma!

Uram Jézus, megbocsátom minden PAPNAK, APÁCÁNAK, PÜSPÖKNEK (és a PÁPÁNAK is), hogy nem voltak kedvesek és barátságosak és nem nyújtottak segítséget nekem; hogy uralkodni akartak rajtam és nem szolgálni, hogy kicsinyesek és túl szigorúak voltak, hogy anyagiasak voltak, hogy rossz beszédeket mondtak, hogy rosszul tanítottak és hogy akarva vagy akaratlanul fájdalmat okoztak. Megbocsátom továbbá a KÖZÖSSÉG minden TAGJÁNAK, hogy nem fogadtak el, hogy hátrányos megkülönböztetéseket alkalmaztak, hogy pletykálkodnak és hogy egymást kinevetik. Imádkozom értük, Uram, és az áldásodat kérem rájuk!

Megbocsátom MUNKAADÓIMNAK (FŐNÖKEIMNEK), hogy nem fizettek nekem igazságos munkabért, hogy nem méltányolták a munkámat, hogy szeretetlenek voltak és igazságtalanok, hogy megaláztak és gúnyolódtak rajtam hitem miatt, hogy haragudtak rám és veszekedtek velem, hogy nem léptettek elő, hogy nem dicsérték meg a munkámat, hogy felmondtak és nem adtak nekem más munkát.

Megbocsátom az összes MUNKATÁRSAMNAK, hogy pletykáltak rólam, hogy a nyakamba sózták az ő munkájukat, hogy nem segítettek, hogy az én beosztásomra fájt a foguk vagy hogy igyekeztek megnehezíteni az életemet. Imádkozom értük, és Isten áldását kérem rájuk!

Uram Jézus, most kérem a kegyelmedet, hogy meg tudjak bocsátani ANNAK A SZEMÉLYNEK, aki a LEGJOBBAN MEGBÁNTOTT, akiről azt mondtam, hogy neki soha nem fogok megbocsátani, annak, akinek a legnehezebb megbocsátanom. Én most elhatározom, hogy megbocsátok neki. Uram Jézus, kérlek, áldd meg ezt a személyt!

Köszönöm, Jézus, hogy segítesz megnyílnom a megbocsátás ajándékára, elfogadom azt és válaszolni rá, hogy végre lassan elkezdhetek megszabadulni a meg nem bocsátás rabságából.

Köszönöm, Szentlélek, hogy megvilágosítod a szívemet és az értelmemet, hogy megmutatod, kik azok, akiknek meg kell bocsátanom, és hogy erőt adsz a megbocsátáshoz.

Köszönöm, Mennyei Atyám, hogy feltétel nélkül szeretsz engem. Segíts, hogy én is úgy tudjak szeretni és megbocsátani, mint Te! Ámen

Fotó: pexels

The post Megbocsátó ima appeared first on Mária Rádió Erdély.

Ó, Mária, Isten Anyja, Édesanyánk! Mostani szenvedésünk idején hozzád folyamodunk. Édesanyánk vagy, szeretsz és ismersz minket: semmi sincs rejtve előtted abból, amit a szívünkben hordozunk. Irgalmasság Anyja, hányszor és hányszor megtapasztaltuk gyengéd gondoskodásodat, békét hozó jelenlétedet, mert te mindig Jézushoz, a Béke Fejedelméhez vezetsz minket.

De letértünk a béke útjáról, elfelejtettük a múlt század tragédiáinak tanulságait és a világháborúkban elesett milliók áldozatát. Nem teljesítettük azokat a vállalásainkat, amelyeket mint nemzetek közössége tettünk. Eláruljuk a népek békéről szóló álmait és a fiatalok reményeit. Belebetegedtünk a kapzsiságba, nacionalista érdekekbe zárkóztunk, és engedtük, hogy a közöny és az önzés megbénítson minket. Nem törődtünk Istennel, és inkább a hazugságainkban éltünk, tápláltuk az agresszivitást, elnyomtuk az életet, és fegyvereket halmoztunk fel. Megfeledkeztünk arról, hogy őrzői vagyunk testvéreinknek és közös otthonunknak. Háborúkkal dúltuk fel a föld édenkertjét, bűneinkkel megsebeztük Atyánk szívét, pedig ő azt akarja, hogy egymás testvérei legyünk. Magunkat kivéve minden és mindenki iránt közömbössé váltunk. Szégyenkezve mondjuk: Bocsáss meg nekünk, Urunk!

A bűn nyomorúságában, kimerültségünkben és megtörtségünkben, a gonoszság és a háború titokzatos misztériumában, szent Édesanyánk, emlékeztess minket arra, hogy Isten nem hagy el bennünket, hanem mindig szeretettel tekint ránk, és arra vágyakozik, hogy megbocsásson nekünk és felemeljen minket. Ő maga adott téged nekünk, és Szeplőtelen Szívedben menedéket nyújtott az Egyház és az egész emberiség számára. Isten szeretete által velünk vagy, és a történelem legnehezebb pillanataiban is gyengéden vezetsz minket.

Ezért mi, a Te szeretett gyermekeid, hozzád jövünk, és szíved ajtaján zörgetünk, hiszen te minden időben fáradhatatlanul keresel és megtérésre hívsz minket. Ebben a sötét órában jöjj, segíts és vigasztalj minket. Fordulj mindannyiunkhoz újra és újra: „Hát nem én vagyok itt, a te édesanyád?” Te meg tudod oldani szívünk és korunk csomóit. Beléd vetjük bizalmunkat. Biztosak vagyunk abban, hogy különösen most, a megpróbáltatások idején nem utasítod vissza könyörgésünket és segítségünkre sietsz.

Így tettél a galileai Kánában, amikor kérésedre Jézus közbelépett, még mielőtt eljött volna az ő órája és első csodáját művelte a világban. Amikor a lakoma öröme szomorúsággá változott, így szóltál hozzá: „Nincs boruk” (Jn 2,3). Járj közben újra értünk, ó, Anyánk, mert ma elfogyott a reménység bora, megfogyatkozott az öröm, felhígult a testvériség. Elvesztettük emberségünket, eljátszottuk a békét. Mindenféle erőszakra és pusztításra váltunk képessé. Sürgősen szükségünk van anyai beavatkozásodra.

Fogadd el, ó Anyánk, imánkat!
Tenger csillaga, ne vesszünk el a háború viharában!
Te, az Új Szövetség frigyládája, mutasd meg számunkra a megbékélés lehetőségeit és útjait!
„Te, földi a mennyben”, vezesd vissza a világot az isteni harmóniához!
Vess véget a gyűlöletnek, csillapítsd a bosszúvágyat, taníts meg minket megbocsátani!
Szabadíts meg minket a háborútól, őrizd meg a világot a nukleáris fenyegetéstől!
Rózsafüzér Királynője, ébreszd fel bennünk újra a szeretet és az imádság iránti igényt!
Az emberi család királynője, mutasd meg az embereknek a testvériség útját!
Béke Királynője, esdd ki a békét a világ számára!

A te könnyeid, ó, Édesanyánk, lágyítsák meg megkeményedett szívünket. Az értünk hullatott könnyek virágoztassák ki újra ezt a völgyet, amelyet gyűlöletünk kiszárított. Engedd, hogy a te imád által békét találjunk a fegyverropogás zaja közepette. Öleld át anyai karoddal mindazokat, akik szenvednek és a bombák elől menekülnek. Mindazok, akiknek el kell hagyniuk otthonukat és hazájukat, találjanak vigaszt anyai ölelésedben. Szomorú szíved ébressze fel bennünk az együttérzést, és ösztönözzön minket arra, hogy megnyissuk ajtónkat és gondoskodjunk a sebesültekről és az elhagyatottakról.

Istennek Szent Anyja, amikor a kereszt alatt álltál, Jézus, látva a melletted álló tanítványt, így szólt: „Íme, a te Fiad” (Jn 19,26). Ezzel ő mindannyiunkat rád bízott. Majd így szólt a tanítványhoz és ezzel mindannyiunkhoz: „Íme, a te anyád” (27. v.). Édesanyánk, ma készséggel akarunk életünkbe és történelmünkbe befogadni téged. A kimerült és kétségbeesett emberiség ebben az órában veled együtt áll a kereszt alatt, és szükségét érzi, hogy rád bízza és rajtad keresztül Krisztusnak szentelje magát. Az ukrán nép és az orosz nép, akik szeretettel tisztelnek téged, hozzád fordulnak, mert a Te szíved értük és minden népért dobog, akik háborútól, éhségtől, igazságtalanságtól és szegénységtől szenvednek.

Istennek Szent Anyja, aki a mi Anyánk is vagy, ünnepélyesen rád bízzuk magunkat, és a te Szeplőtelen Szívednek szenteljük az Egyházat és az egész emberiséget, különösen Oroszországot és Ukrajnát. Fogadd el ezt a felajánlást, amelyet bizalommal és szeretettel végzünk. Add, hogy a háború véget érjen, és adj békét a világnak. A te szívből jövő igened által a Béke Fejedelme belépett a történelembe, és bízunk abban, hogy a te szíved által újra elérkezik hozzánk a béke. Neked szenteljük az egész emberi család jövőjét, a népek bajait és vágyakozásait, a világ félelmeit és reményeit.

Áradjon rajtad keresztül a földre az isteni kegyelem, és uralja ismét a béke édes szívdobbanása napjainkat. Igennek Asszonya, akire leszállt a Szentlélek, segíts, hogy újra együtt lehessünk Isten békéjében. Oltsd szívünk szomját, te „a remény áradó forrása”. Te szőtted bele az emberiséget Jézusba, így alakíts minket is a közösség formálóivá. Te jártál utunkon, vezess minket a béke ösvényein. Ámen.

Forrás: vatikan.va

Fotó: magnificat.ro

The post Ferenc pápa felajánló imája Mária Szeplőtelen Szívének appeared first on Mária Rádió Erdély.