2. Előgyakorlat. Kérem a kegyelmet, hogy szívem önzetlen és nagy buzgóságra gyulladjon a lelkek iránt.

I. PONT: AZ IGAZI BUZGALOM FORRÁSA

Szent Ignác sokszor így sóhajtott fel imádságában: „Istenem, hacsak megismernének az emberek, sohasem vétkeznének! Bár ezer életem volna, hogy ezerszer meghalhatnék Krisztusért és az ö drágalátos vére árán megváltott lelkekért!” A lelkek iránti buzgalom Isten és a felebarát szeretetének egységes gyökeréből ered és mindkettőnek legnemesebb virága. Mert Isten dicsősége egyértelmű a lelkek üdvösségével: „Az Isten akarata a ti megszentelődéstek!” És a lelkek egyedüli, igaz java: örök üdvösségük. A lelkek iránti buzgalom Szerit Ignác és az általa alapított Társaság jellemző vonása. A szeretet, éspedig a lelkek iránt való buzgalomban magát felemésztő szeretet, nem a pusztán szemlélődő vagy szenvedő, vezeklő, engesztelő, hanem a lelkek üdvösségén munkálkodó, fáradozó szerétet Szent Ignác és az Társasága megkülönböztető sajátossága. A szeretet előbb említett megnyilatkozásai nincsenek kizárva, sőt részben szükségesek is és Szent Ignácnál s követőiben nem kis mértékben megvoltak, de mindez az felfogásukban csak eszköz a lelkek megmentésére. Nagyobb dolog szerintük a lelkek üdvösségén való fáradozás a pusztán szemlélődő imádságnál és vezeklésnél. Szépen mondja Aranyszájú szent János: „Amit sem a böjt, sem a puszta földön való alvás, sem a virrasztás vagy egyéb dolog nem képes elérni. azt eléri testvérünk örök üdvösségének munkáIása. Azért boldog Fáber Péter azt az imádságot szerette legjobban, melyben a lelkek üdvösségéért könyörgött Istenhez. Xavéri szent Ferenc pedig alázatossága ellenére is pompával bevonult egy városba, amikor azt a lelkek üdvösségére, megnyerésére előnyösnek látta.

II. PONT: AZ IGAZI BUZGALOM TULAJDONSÁGAI

1. Az igazi buzgalom általános, vagyis minden emberre és minden ügyre kiterjed. Szent Ignác maga és Társasága egyaránt felkarolták a gazdagokat és szegényeket, a fejedelmeket és földmíveseket, az öregeket és fiatalokat, a hitetleneket, bűnösöket és tökéleteseket. Egyaránt foglalkoztak tanítással, Isten igéjének hirdetésével, gyóntatással, missziókkal, a tudományok ápolásával. Működésüket kiterjesztették minden világrészre: Európára, Ázsiára, Afrikára és az újonnan felfedezett Amerikára.

2. Az igazi buzgalom mindig azt a munkát, azt a területet választja ki elsősorban, amelynél s ahol nagyobb jó származik Isten dicsőségére és a lelkek üdvére. E mellett Krisztus Urunk példájára a szegények, az elhagyatottak és bűnösök iránt különös előszeretetet tanúsít. A mi buzgalmunknak is vágy és szeretet szerint egész általánosnak kell lennie, ki kell terjeszkednie az egész világra és minden emberre. Tettben azonban közömböseknek kell lennünk, vagyis erőnket arra a munkára kell fordítanunk, melyet Isten gondviselése elöljáróink intézkedése vagy a körülmények által számunkra kijelöl. Nem bírunk minden munkát a nagyvilágon elvégezni, de lélekben és akarat szerint mindenre készek vagyunk, amire csak Isten szava helyettesei által meghív. Soha fontos ok nélkül ne mentsük ki magunkat, ha Isten elöljáróink, vagy a helyzet által valami munkát számunkra megjelöl. Nem tudjuk, mit vesztünk el, mit akadályozunk meg, ha vonakodunk. Ellenkezik az engedelmesség tökéletességével és a felebaráti szeretettel is; mert az ilyen visszautasítás az elöljáróra nézve kellemetlen, társaink pedig annál több munkát kapnak, minél kevesebbet vállalunk mi. Ha elvállaljuk, amit Isten az helyettesei vagy a körülmények által számunkra kijelöl, akkor egyrészt buzgalmunk általános, másrészt mindig azt választjuk, ami Isten nagyobb dicsőségére szolgál, Mert Isten dicsősége egyértelmű akaratának teljesítésével. Akarata pedig a gondviselése által meghatározott körülményekben és elöljárónk rendelkezéseiben nyilvánul meg. Ha pedig a választás saját belátásunkra van bízva, akkor működésünket iparkodunk minél általánosabbá tenni az ismert elv szerint: bonum est díffusivum sui, a jó minél szélesebb körbe akar szétáradni és: bonum quo universalius, minél általánosabb, annál nagyobb a jó, melyet létesítünk.

III. PONT: AZ IGAZI BUZGALOM KÖVETELMÉNYEI ÉS MÓDJAI
Az igazi buzgalomnak három követelménye van: szeretni, imádkozni, dolgozni.

1. Szeretni: Szent Ignác különös szeretettel vonzódott az apostoli férfiakhoz, Xavéri Szent Ferenchez, Boldog Faberhez és lángolóan szerette a halhatatlan lelkeket. Xavéri Szent Ferenc fohásza: „Adj, Uram, lelkeket, a többit vedd el”. A szeretet az apostoli buzgalom lelke, szeretet nélkül nincs buzgalom. Szeretni kell az Istent, hogy neki lelkeket adhassunk, és szeretni kell a lelkeket, hogy azokat megnyerhessük, megmenthessük.

2. Imádkozni: aki szeret, az mindig ég felé emeli kezét imádságban a lelkekért. Az imádsághoz tartozik munkáink, szenvedéseink felajánlása is, vezeklésünk, a Szentírás szava szerint: „Jó az imádság böjttel.”

3. Dolgozni: türelmesen, kitartóan, a sikertelenség ellenére is. Az imádság szükséges, mert Isten kegyelme nélkül semmire sem megyünk; de feltétel a mi részünkről: hogy a magunktól telhetőt megtegyük. Ez Isten gondviselésének terve, aki „teremtményeinek közreműködését megkívánja”. Buzgalmunk kifejtésének három módja van: az imádság, a példa, a szó és tett apostolsága. Az ima apostolsága bizonyos tekintetben minden apostolság lelke, mert apostolivá teszi a szent vágyak által magát a példát, a lelki tökéletességre törekvést, hatást és erőt ad a szónak, kitartást, áldozatosságot biztosít a cselekvésben, lehívja Isten kegyelmét munkáinkra. Másrészt a példa is némi tekintetben az első helyet követeli a maga számára. Mert az imádság csak akkor igazi, ha tettben és cselekedetben életté lesz. Másrészt szavunknak csak akkor van hatása, ha elsősorban példánkkal tanítunk. „A szavak megindítanak, de a példa vonz”, tartja a közmondás. A példa apostolsága tehát fel nem becsülhető érték. A szó és cselekedet apostolsága nemcsak nagy, világra szóló tettekben, hanem egyszerű társalgás keretében is nagyon üdvös hatást fejthet ki. A fődolog, hogy igazán szentek legyünk, akkor meglesz bennünk az imádság bensősége és kenetessége, a példa vonzóereje és a cselekedet buzgalma. Mennyien várnak ránk. Ne hazudtoljuk meg hivatásunkat.

Imádság Szent Ignáchoz: a lelkek szeretetéért és az Isten dicsőségéért lángoló buzgalomért.

The post Kilencedik nap: Szent Ignác buzgalma a lelkek iránt appeared first on Mária Rádió Erdély.

2. Előgyakorlat. Kérem a kegyelmet, hogy a felebaráti szeretetnek azt a fokát elérjem, melyet Szent Ignác fiaiban óhajtott.

I. PONT: KIT KELL SZERETNÜNK?

Szent Ignác minden embert kivétel nélkül szeretett, még a legvisszatetszőbbet, még ellenségeit is. De különösen szerette lelki fiait és társait és azokat, akikben különösen nagymértékben megvalósulva látta Isten képét, Krisztus hasonlatosságát: Xavéri szent Ferencet, boldog Fáber Pétert. Szerette a szegényeket, az elhagyottakat, a megtérő bűnösöket. Szeressünk mi is minden embert, főleg azokat, akik Isten gondviselése folytán közelebb állnak hozzánk: testvéreinket, a gondjainkra bízottakat, akiknek többet köszönünk. Ezek közt ismét jobban azokat, akik erényükkel különösen kitűnnek, és akiknek társaságából ránk nézve nagyobb lelki haszon származik; a szenvedőket, akiket a test, a lélek, a szegénység, a bűn nyomora és bajai lesújtanak. Szeressük ellenségeinket is, hogy Krisztus példáját kövessük.

II. PONT: MIÉRT KELL SZERETNÜNK?

Szent Ignác Istent, Krisztust látta embertársaiban. Ezekben Isten képe sokkal jobban ragyog fel, mint a nagy mindenségben. Ha már a csillagos ég, egy virág látása képes volt szeméből könnyeket fakasztani, annál inkább szemlélte Isten képmását, hasonlatosságát a lelkekben j mert szebb egy lélek a megszentelő kegyelemben a csillagos ég ragyogásánál. Az isteni és felebaráti szerétet egy és ugyanaz az erény. A felebaráti szeretet, mely Istenért szeréti embertársát, letörli a lélekről a bocsánatos, sőt a halálos bűnt is,” mert „az alamizsna minden bűntől s a haláltól megszabadít.” Nem szeretheti Istent igazán, aki felebarátját nem szereti. „Ha valaki azt mondja: Szeretem az Istent – és felebarátját gyűlöli, az hazug. Mert aki nem szeréti testvérét, akit lát, Istent, akit nem lát, hogyan szeretheti?” Isten teremtett minket és fogadott gyermekeivé, egy közös Atyánk van. Azért szeressük egymást. Valamennyink lelkén Krisztus vére gyöngyei ragyognak. Egy Egyház, egy anya gyermekei vagyunk. A mennyország közös hazánk, ahol örökké együtt boldogok leszünk. Természetesen a mondottak csak az Isten szeretetéből fakadó felebaráti szeretetre vonatkoznak, nem pedig a pusztán természetes rokonszenvre vagy emberi szeretetre. Továbbá a halálos bűnöket meg kell gyónnunk még akkor is, ha Isten szeretete és a tökéletes bánat előzőleg le is törölte azokat lelkünkről. Hivatásunk van, egymást támogatva, szeretve kell előmozdítanunk Isten, Krisztus, az Egyház érdekeit.

III. PONT: HOGYAN KELL SZERETNÜNK?

Szent Ignác – bár a szabályok betartásában lelkiismeretes pontosságot kívánt, mégis atyai, sőt anyai gyengédséget tanúsított lelki fiai, alattvalói iránt. Soha róluk rosszat nem mondott j meggyónta, ha eggyel többnek szólt a hibákról, mint amennyinek szólni szükséges volt. A legalázatosabb szolgálatokat teljesítette testvéreinek. Mint rendfőnök még sértéseket is eltűrt: szeretete leereszkedő és türelmes, de egyúttal okos is volt, nehogy a szeretet a szeretetnek ártson. Kövessük példáját.
Legyen szeretetünk:
1. benső, olyan, amilyen Jézus szeretete volt apostolai iránt az utolsó vacsoránál. Legyen szeretetünk gyengéd, testvérünk ügyének-bajának minden részlete érdekeljen – hiszen elhagyJuk családunkat, a hozzánk tartozókat, most egymás iránt kell testvérnek, atyának, anyának lennünk. Ne panaszkodjunk, hanem válasszuk életelvül: „Szeress, ha akarod, hogy szeressenek.
Legyen szeretetünk:

1. tetterős. Mutatkozzék gondolatban (tisztelet, ítéletek, mások mentése önmagunk előtt, irigység legyőzése), szóban [megszólás, szeretetlen beszélgetés, feljelentés, helytelen kritika, sértő kifejezések, csípős megjegyzések kerülése), cselekedetben (a szerétet akadályainak eltávolítása, senkit vissza nem utasítani, meglátni és keresni a szeretet gyakorlására kínálkozó alkalmakat).
Legyen szeretetünk:
2. okos. Erős is meg gyengéd, leereszkedő és mégsem gyenge. Meg kell különböztetni az igazi szeretetet a hamistól. Ne utasítsuk vissza másnak rendezett szeretetét, de a világért ne legyünk okai, hogy mások rendetlenül szeressenek.

Imádság: Kérjük Istent Szent Ignác által, hogy a szeretet gyakorlására a helyes utat megtaláljuk.

The post Nyolcadik nap: Szent Ignác felebaráti szeretete appeared first on Mária Rádió Erdély.

2. Előgyakorlat. Kérem a kegyelmet, hogy lsten szeretete minden rendetlen vágyat felemésszen lelkemben. Aki szeret, egynek tekinti magát azzal, akit szeret. Ezért mindazt a jót, sőt többet kíván neki, mint amit saját magának kíván. A természetes önszeretet alapja minden más szeretetnek, még az Isten iránti szeretetnek is: Istent második énemként tekintem, aki azonban végtelenül fölöttem áll és minden jó forrása és minden tökéletesség összfoglalatja. Ezért Istennek minden jót kívánok, örülök végtelen tökéletességének, mintegy akarom és kívánom, hogy Ö Isten legyen és Szent Ágostonnal mondom: „Ha Te Ágoston volnál, én pedig Isten, úgy kívánnám, hogy Te légy Isten, én pedig Ágoston.”

A szeretet:

1. eltávolít mindent, ami Istennek nem tetszik, ami akarata ellen van, saját magunkban, vagy másokban, és megtesz mindent, ami Isten akarata szerint van, ami neki tetszik.

2. Hozzá hasonló akar lenni: „Legyetek tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes.” (Mt. S, 48.) Istennel egyesülni kíván: Nekem jó az Istenhez ragaszkodnom. „Amint kívánkozik a szarvas a forrás vizéhez, úgy kívánkozik lelkem tehozzád, Istenem”. „Mi vagyon az égben és miben lelném a földön kedvemet kívüled?”

I. PONT: A LELKI TISZTULÁS ÚTJA

Mily buzgósággal és hévvel tisztította meg Szent Ignác lelkét a bűn minden szennyétől, minden rendetlen vágytól és hajlamtól. Mily hősies belső és külső önmegtagadás árán. Nem elégedett meg azzal, hogy hibát el ne kövessen, s hogy a kötelező jót el ne mulassza, hanem mindig azt kérdezte: Nem lehetett volna-e még többet tenni Isten dicsőségére? Sőt még tovább ment és mindenben azt kereste, ami Istent leginkább dicsőítette. Jelszava volt, melyet egész életében meg is valósított: „Mindent Isten nagyobb dicsőségére”.
Egy alkalommal tél idején hideg vízbe állt, hogy a hősies példa és önmegtagadás által visszatartson valakit a bűntől, aki épp az úton haladt, hogy bűntársát felkeresse. Semmilyen fáradság sem volt neki túl nagy, hogy a bűnt megakadályozza. Mindent megtett, hogy a bűnös nők számára Rómában menedékhelyet létesítsen, és „hacsak egy bűnt is megakadályozhatok, mondotta, már is bőséges jutalmat nyert minden fáradságom.”
Fontoljuk meg: 1. mit jelent, mit követel tőlünk e jelszó: Mindent Isten nagyobb dicsőségére.
2. Ez az életelv ne csak puszta szó legyen szájunkban, hanem valóság, melyet egész életünk visszatükröz. A lelkek iránt való buzgalomról külön fogunk még elmélkedni.

II. PONT: A MEGVILÁGOSODÁS ÚTJA

A szeretet a tökéletességre való törekvésben nem annyira a lélek saját tökéletességét, mint inkább Isten akaratának teljesítését, a vele való megegyezést, tetszését, a hozzá való hasonlóságot keresi. Ez a törekvés Istenhez hasonlítani, mely különösen Krisztus követésében jut kifejezésre, legsajátosabb vonása a szeretetnek a megvilágosodás útján. Szent Ignácnál a Krisztus-követés a legtökéletesebben megvalósult. Az alázatosság három fokában elénk állítja, amit ö maga életében megvalósított, a Krisztus-követés fokozatait, fel egészen a legmagasabb csúcsig, ahol Krisztus keresztje lesz a lélek dicsekvése: „Tőlem azonban távol legyen másban dicsekedni, mint a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak keresztjében, ki által a világ megfeszíttetett és én a világnak, az alázatosság harmadik fokában épp a tisztelet és szeretet Krisztus iránt, és „hogy hozzá hasonló legyek”, adja meg ennek a foknak legnemesebb indítóokát. Előkészítette a tökéletes Krisztus-követést az elmélkedés Krisztus Királyról és a Két zászlóról, mely Szent Ignác lelkiségének, aszkézisének legjellemzőbb vonásait tünteti fel: a teljes odaadást Krisztus követésére, hogy megváltó, szenvedő és lelkeket mentő életében hozzá egészen hasonlók legyünk. A Krisztus-követés Szent Ignácnál nem egyoldalú, hanem egészen általános, amint a lelkigyakorlatok aszkézise is mindenkinek való. Nála a Krisztus-követést is egészen az alapelv, az Isten nagyobb dicsősége hatja át és élteti, egészen az Isten szeretetéből fakad, mely mintegy testet ölt a Krisztus iránti szeretetben és ragaszkodásban: „Sem halál, sem élet, sem egyéb teremtményei nem szakíthat minket az Istennek szeretetétől, amely Jézus Krisztusban, a mi Urunkban vagyon.” Milyen az én Krisztus-követésem? Nem parancsszóra, hanem szeretetből kell magamat átszolgáltatnom neki: szabadon, nem kényszerből, „aus Liebe nur, von keiner Macht gezwungen:’ „Akik kitűnni akarnak az ö szolgálatában”, mondja Szent Ignác az elmélkedésben Krisztus Királyról. Hogy hozzá hasonló legyek és megosszam vele, királyommal és Istenemmel, földi élete sorsát: választom a szegénységet, a megaláztatást, az engedelmességet, a keresztet a világ minden gazdagsága és dicsősége helyett még ott is, ahol bűnről nincs szó, „Aki azt mondja, hogy őbenne lakik, annak úgy is kell járnia, mint ahogyan járt.”

III. PONT: AZ EGYESÜLÉS ÚTJA

Szent Ignác lelke mindig Istenbe mélyedt el. Csak szeretetből maradt a földön, hogy Istennek még több dicsőséget szerezzen, bár szeretete egészen az égbe vonzotta. „Mily rút nekem a föld, ha az égre tekintek!” Mondogatta, ő is Szent Pállal fohászkodott: „Számomra az élet Krisztus, a halál nyereség: „Kívánok feloszlani és Krisztussal lenni.” Élek pedig már nem én, hanem Krisztus él bennem.” De Szent Pállal együtt Isten dicsőségéért és Krisztus szeretetéért ezt a vágyát is feláldozta. Szívesen gondolok-e Istenre? Szeretek-e imádkozni? Szeretem-e Krisztust? Ez a fő, Krisztus. Ha ez betölt, akkor minden megy. „Omnium aenigmatum solutio Christus”, minden probléma megoldása Krisztus. A szeretet megszerzésének három eszköze a lelkiélet hármas útja szerint: a bűn utálata, a partikuláré, Jézus Szívének buzgó tisztelete.

Imádság: egész szívvel elmondom a Suscipe-t.

The post Hetedik nap: Szent Ignác szeretete Isten iránt appeared first on Mária Rádió Erdély.

2. Előgyakorlat: Kérem az Isten gondviselésébe vetett rendíthetetlen bizalom kegyelmét.

I. PONT: SZENT IGNÁC BIZALMÁMAK NAGYSÁGA

1. Ez a bizalom főleg a rágalmak és üldözések közt mutatkozott igazi nagyságában. Szent Ignác mindent Istenre bízott és Isten csodálatosan őrködött fölötte és mentette ki öt a legnagyobb bajokból, a legveszélyesebb helyzetekből. Szalamankaban, Párizsban, jeruzsálemi útján mutatkozott Istennek az a gyengéd gondviselése iránta, mely rendületlen bizalmának jutalma volt. Szent Ignác megmutatta bizalmát Isten iránt az anyagiakról való gondoskodásában is. Saját maga úti pénz nélkül, csak Istenre hagyatkozva, kezdte meg hosszú utazásait tengeren és szárazföldön. Mikor pedig övéiről kellett gondoskodnia és már semmi pénz sem volt a házban, az élelem is kifogyott, ismét teljes bizalommal várta Istentől a segítséget, Ugyanez a bizalom nyilvánul meg terveinek véghezvitelében is. A Társaság megalapításában, sok más üdvös intézmény létesítésében Szent Ignác bizalma győzött az akadályok és nehézségek fölött.

2. Szent Ignác életelve volt: „Annak, aki saját maga felfedezi, hogy Istennek szolgáljon, Isten a segítője. Isten hathatósabban karolja fel ügyeit, mint ö saját maga képes lenne megtenni…
De ugyancsak Szent Ignác életelve: „Dolgozzál úgy, mintha minden csak tőled függne, és bízzál Istenben úgy, mintha semmi sem függne tőled.” Ez egészen megegyezik azzal, amit az Úr Alacoque Szent Margitnak mondott: „Ha megszűnől saját magadról gondoskodni, akaratod, kívánságod mindig teljesülni fog; de ha magad szorgoskodol saját ügyeidben, minden akaratod ellenére fog történni.” úgy is volt. „Hagyj magaddal tennem, amit akarok!” Szólt hozzá más alkalommal. Boldog Colombíere pedig mindent, még imáit, barátait, érdemeit is átadta teljesen a szent Szívnek, hogy minden gondtól megszabadulva, egész bizalmát csak Jézus Szívébe vesse. Ez egészen megfelel az evangélium tanításának. Mikor Krisztus Urunk a tizenkét apostolt szétküldte, így szólt hozzájuk: „Ne legyen aranyotok, se ezüstötök, se pénzetek övetekben, se táskátok az útra …” (Mt. 10, 9-10.) S szenvedése előtt megkérdezte tőlük: „Mikor erszény, táska és saru nélkül küldtelek titeket, szenvedtetek-e valamiben hiányt? Azok pedig felelék: Semmiben.” (Lk. 22, 35- 42 36.) A hegyi beszédben így szól hallgatóihoz: „Nézzétek az ég madarait … nézzétek meg a mezők liliomait … Ne aggódjatok tehát.” (Mt. 6, 26. 31.) Isten pedig a bölcs szava által int bennünket: „Nézzétek, fiaim, az előbbi nemzedékeket és vegyétek eszetekbe: senki sem vallott szégyent, ki bízott az Úrban!” (Sir. f. 2, 11.) És Jeremiás próféta által: „Jó az Úr azokhoz, akik benne bíznak!” (Sir 3,25.) Gedeon példája, aki elbocsátotta az ezreket és 300 emberrel szállott szembe az ellenséggel, és a csodálatos evangéliumi halfogás szintén buzdítások az Istenbe vetett rendületlen bizalomra.

3. Bíznunk kell Istenben életünk minden körülményei közt: betegségben, üldözésben, szegénységben, vállalkozásainkban, tudományos előhaladásunkban, minden minket érő eseményben, életünk minden változatában. Bíznunk kell Istenben a lelkekért kilejtett munkánkban, fáradozásainkban. Bízzuk az eredményt Istenre! Tegyünk meg mindent, ami tőlünk telik, és hagyjuk Istent kegyelmével működni a lelkekben. Bíznunk kell Istenben saját lelki előhaladásunkat illetőleg. Eljön majd az óra, a perc – esetleg évek múlva – amikor Isten meghallgatja imánkat és megjutalmazza bizalmunkat. Bíznunk kell Istenben főleg az engedelmesség parancsainak teljesítésében. Bízzuk magunkat vakon gondviselésére, mely elöljárónk által vezet minket; a parancs végrehajtására azonban használjuk fel az emberi okosságnak minden eszközét, hogy a kivétel tökéletes és szándékuknak megfelelő legyen. Jelszavunk legyen: imádkozom és bízom Istenben.

II. PONT: SZENT IGNÁC BIZALMÁNAK INDITÓOKAI

Szent Ignác Istenbe vetett bizalmában nem támaszkodott saját érdemeire. A mi bizalmunk indítóokai sem lehetnek érdemeink, hanem egyedül Isten irgalma és a szentek közbenjárása. Szépen fejezi ki ezt a Szentírás szava: „Fenyített minket bűneinkért és gyógyít meg minket irgalmasságáért:’ (Tób. 13, 5.) A fenyítést egészen bűneinknek kell tulajdonítanunk, a gyógyítást egyedül Isten jóságának. Szent Ignác a szentek közbenjárásába vetett bizalmának kifejezője az a hármas imatársalgás is, melyet lelkigyakorlataiban tanácsol épp akkor, amikor a legnagyobb, a legfontosabb kegyelmeket kérjük Istentől. Először a boldogságos Szüzet, majd általa Krisztust, végre Krisztus által a mennyei Atyát ostromoljuk imádságunkkal. Bizalmunknak szárnyat ad, ha a szentekhez folyamodunk és pártfogásukat kérjük. Különösen pártfogóinkat kell kérnünk, védőszentünket, őrzőangyalunkat, első helyen pedig Szent Józsefet, és az összes többi szentektől megkülönböztetett módon a boldogságos Szűz Máriát, mert minden kegyelem közvetítője, a kegyelmek anyja. Főleg az állhatatosság nagy kegyelméért kell hozzá könyörögnünk. Az imádsághoz mindig jó kis önmegtagadást is hozzáfűzni. Közismert dolog Nagy Szent Teréz bizalma Szent Józsefben és Bosco Szent János bizalma a Segítő Szűzben, Bizalmunknak azonban nem azért kell a szentekhez fordulnia, mert Istent nem tartjuk eléggé jónak vagy hajlandónak, hogy rajtunk segítsen, hanem azért, mert méltatlanságunk tudatában és abban a meggyőződésben vagyunk, hogy Istennek tetsző dolog, ha hű barátai közbenjárását igénybe vesszük. Testvéreink és a rend érdemeire is hivatkozhatunk, melybe esetleg tartozunk. Hiszen élő emberek is lehetnek szentek. Maga Isten megismertette Szent Terézzel, hogy minden kérést meghallgat, melyet Alkantarai Szent Péter érdemeiért hozzá intéznek. Akkor Szent Péter még az élők közt volt. Jól tesszük. ha magunkat gyakran testvéreink, mások imáiba ajánljuk, ez mindig egyúttal az alázatosság cselekedete is. Az alázatosság pedig megnyeri Isten szívét és bizalmunknak újabb támaszt ad.

III. PONT: SZENT IGNÁC BIZALMÁNAK GYÜMÖLCSE

Isten Szent Ignác bizalmát bőségesen megjutalmazta. Bizalmának legnagyobb jutalma a Társaság szerencsés megalapítása és csodás megerősítése, elterjedése az egész világon még Szent Ignác életében. Annyi küzdelem, elháríthatatlannak látszó nehézség és akadály után bizalmának jutalma volt megmenekülése sok egyéb bajból és veszélyből, melyek művét, munkáit, egészségét, hírnevét, sőt életét fenyegették. Isten maga vette magára a róla való gondoskodást, néha feltűnő, olykor csodás módon. Istennek ez a csodálatos gondviselése Szent Ignác iránt ugyanaz, amit egyszülött Fiáról és a Szent Családról való gondoskodásában is látunk az egyiptomi menekülés alkalmával. Szent József hősies engedelmességével egészen Isten gondviselő kezére bízza magát és a Szent Családot. És Isten csodálatos módon megőrzi őket az úton Heródes fegyvereseitől, elvezeti Egyiptomba, megáldja ottlétüket századokra kiható kegyelmekkel, melyeket ott a pogány szívekbe elhint, visszavezeti őket hazájukba, az érdemek értelemmel fel nem érhető gazdagságával jutalmazza engedelmességüket, bizalmukat, ráhagyatkozásukat, áldozataikat. Ez a gondviselés útja. Az engedelmes embernek mondhatni joga van Isten különös gondviselésére; mert az engedelmesség által némileg megfosztja magát minden önrendelkezéstől, azért Istentől szabad várnia mindent, amit saját érdekében meg nem tehet. „Az engedelmesség áldozatot kíván, mondja Lacordaire, de tapasztalatból tudom, hogy előbb-utóbb jutalmát veszi,” Semmi sem vigasztalóbb, megnyugtatóbb, mint magunkat teljesen Istenre bízni. In manu Dei sumus, Isten kezében vagyunk. „Aki az Úrban bízik, olyan, mint a Sion-hegye: meg nem inog sohasem:’ Innét eredt Szent Ignác csodálatos lelki nyugalma. „Egy negyedóra imádság elég volna, mondta, hogy teljesen megnyugodjam, ha Isten megengedné, hogy a Társaságot eltöröljék.”

Imádság Szent Ignáchoz: a bizalom kegyelméért.

The post Hatodik nap: Szent Ignác bizodalma Istenben appeared first on Mária Rádió Erdély.

2. Előgyakorlat: Kérem a kegyelmet, hogy az alázatosság értékét, magasztos voltát és előnyeit megismerjem és buzgón ennek az erénynek gyakorlására adjam magam.

I. PONT: AZ ALÁZATOSSÁG LÉNYEGE

Az alázatosság lényege abban áll, hogy magunkat olyanoknak ismerjük. amilyenek vagyunk, és e szerint cselekedjünk. Az alázatosság tehát tiszta igazság. Az igazság pedig az, hogy magunktól semmik se vagyunk; mindent, amink csak van, Istentől kaptunk. A helyes önértékelés tehát összeegyeztethető a helyesen felfogott és gyakorolt önmegvetéssel. Szent Ignác alázatosságát ismét legjobban a lelkigyakorlatok könyvéből olvashatjuk ki. Ez a könyv egészen lelkéből fakadt, mondhatni lelkének vérét adja benne. Ennek a könyvnek első lapja pedig az alázatosság legszilárdabb alapja: teremtett voltunk. Következnek a bűnről szóló elmélkedések, melyek megmutatják, hogy a bűn következtében még a semminél is kisebbek vagyunk: ki az Isten, és ki vagyok én? Hogyan lehetséges, hogy a föld engem, bűnöst még elvisel és táplál? Én, ki a poklot megérdemeltem, hogyan emelkedhetem fel mások fölé?
Majd a megtestesülés titkában az isteni Ige megrendítő önmegalázódását festi lelkünk elé, akit követnünk kell. Mindez Szent Ignác lelkében élet és életében valóság volt. Szent Ignác lelkigyakorlatai szerint az alázatosságnak három főstációja van:

1. Stáció: a semmi. Csak annyiban vagyunk valami, amennyiben Istenhez kapcsolódunk; amennyiben magunk felé fordulunk, a semmihez közeledünk.

2. Stáció: a bűn. Lelki szörnyszülötté leszünk a bűn által, nyílt sebbé, melyből a vétek minden undoksága, genye folyik.

3. Stáció: az értünk megtestesült és kereszthalált szenvedő Isten. Por és hamu, bűn és pokol, jászol és kereszt – ezek az alázatosság stációi. Álljunk meg e stációknál, mintha keresztutat végeznénk, és kérdezzük, mit mondanak nekünk? Istenem, mily nagy vagy Te, s mily kicsiny vagyok én! Istenem, mennyit vétkeztem ellened, nem vagyok méltó többé, hogy fiad legyek/ Hogy helyezhetném magamat mások elé, hogy bízhatnám el magamat, hogy lehetnék még kevély és hiú? Istenem, Téged a jászolban, a kereszten látni és mégis a földi dicsőség után sóvárogni, az emberek tiszteletét keresni – ez lehetetlen, ezt nem bírom/ Elhagytam a világot és most a szerzetben mégis hiúságokhoz ragaszkodjam, az emberek tiszteletét szomjazzam, keressem? Te, a szent, az emberek utolsójává lettél értem, és én, bűnös, mások fölé helyezem magam?

II. PONT: AZ ALÁZATOSSÁG NÖVÉNYEI

Szent Ignác a legmagasabb imabeli elragadtatás közt felsóhajt: „Istenem, hogy bírsz ily bűnöst, mint én, elviselni?” Minél nagyobb, magasztosabb kegyelmekben részesült, annál alázatosabb lett. És viszont, minél mélyebben megalázta magát, annál nagyobb és rendkívülibb kegyelmekben részesítette öt az Isten. Az alázatosság az egyedül szilárd alap, melyre lelki tökéletességünk épületét felépíthetjük.

Mert: 1. Az alázatos ember mindig törekszik és sohasem tetszeleg önmagában. Mindig azt mondja: „Haszontalan szolgák vagyunk, ami kötelességünk volt, azt cselekedtük,” (Lk. 17, 10.) Tudja, hogy soha Istenért eleget nem tehetünk; mert Isten oly nagy, hogy öt soha eléggé nem dicsérhetjük, eléggé nem magasztalhatjuk; és viszont még a képességet is, mellyel öt dicsérjük és magasztaljuk, Tőle kaptuk.

2. Az alázatos ember soha el nem bízza magát, mintha saját erejéből tenné azt, amit tesz. Ezzel új kegyelmek forrását nyitja meg maga számára. Isten nem áll neki ellen, mint a kevélynek, sőt ellenkezőleg kegyelmeivel, adományaival elhalmozza. Aki pedig nem alázatos, hanem kevély, annak Isten, nemcsak hogy ellenáll, hanem azt meg is szokta alázni és lealázó hibákba. bűnökbe engedi esni.

3. Az alázatos ember soha más fölé nem helyezi magát, mást meg nem vet, ellenkezőleg mások szolgájának tekinti magát. Irgalmas szívű és megértő, Azért áll róla: „Boldogok az irgalmasok, mert majd nekik is irgalmaznak,” (Mt. 5, 7.) A kevély ember ellenkezőleg úgy cselekszik, mint a szívtelen szolga, aki a legnagyobb kegy után szolgatársát fojtogatja és követeli tőle adósságát. Azért része is lesz büntetésében.

4. Az alázatos ember imádkozik s így a kegyelem kútforrásai megnyílnak számára.

5. Az alázatosság biztos út. Istennel 35 szemben ugyanis sohasem lehetünk eléggé alázatosak; embertársainkkal szemben pedig nem csalódunk, ha valamennyi mögé helyezzük magunkat. Legföljebb ezt a szót halljuk majd egykor Isten szájából: Amice, ascende superius. De igenis nagyon csalódhatunk, hacsak egynek is elébe helyezzük magunkat. „Nem árt, ha mindenki után helyezed is magad; igen ártalmas pedig, ha magadat csak egynek is elébe teszed”. Ne gondold, hogy valamennyire előrehaladtál, ha magadat mindenkinél alábbvalónak nem tartod.” Biztosak lehetünk. hogy ha mások ugyanazokat a kegyelmeket kapták volna, mint mi, Istennek sokkal hívebben és tökéletesebben szolgáltak volna.

6. Csak az alázatos szív tud igazán szeretni. A tiszta Isten és emberszeretet az alázatos lélek forrásából fakad. De viszont Isten és ember is csak az alázatos lelket szereti.

7. Az alázatosság a béke forrása; mert minden háborúság és nyugtalanság okozója a kevélység és önszeretet.

8. A teremtmény és a bűnös egyedüli igazi nagysága az alázatosság. Mert az alázatosság önmagában naggyá teszi; de Isten is felmagasztalja, aki magát megalázza: „Hatalmasokat levetett a trónról és kicsinyeket felemelt.” (Lk. 1, 52.) Mily nagy ez a szó a bűnbánó Dávid király ajkáról: „Vétkeztem'” (II Kir. 12, 13.) Azért minden lelki törekvés, élmény vagy hajlam, mely nem tesz alázatossá, hanem. kevélységre visz, gyanús és veszélyes, ha egyébként még oly jónak és szentnek látszik is.

III. PONT: AZ ALÁZATOSSÁG TÖKÉLETESSÉGE

Szent Ignác a lelkigyakorlatok könyvében az alázatosságnak három fokát különbözteti meg. Az első, amikor az ember Isten előtt annyira megalázza magát, annyira tiszteli felségét, hogy kész inkább odaadni még életét is, mintsem Istent súlyos bűnnel megbántani. Az alázatosság második foka, amikor az ember inkább mindent feláldoz és odaad, mintsem hogy Istent tudattal és szándékkal akár bocsánatos bűnnel is megbántaná. Egyszersmind olyannyira meghalt minden önszeretetnek, hogy egy teremtett dologhoz sem vonzódik, hacsak Isten szeretete nem ösztönzi, hanem dicsőség és megaláztatás, öröm és szenvedés, gazdagság és szegénységgel szemben szent közömbösségben tartja magát. Az alázatosság harmadik foka abban áll, hogy ott is, ahol Isten dicsősége egyenlő, mégis Krisztus iránti szeretetből, s hogy hozzá hasonlóbbak legyünk, inkább választjuk a szegénységet, mint a gazdagságot, inkább a megvettetést, mint az emberek dicséretét, inkább a keresztet, mint akár a megengedett örömöket is. Ez az alázatosság hősies foka. Ezt gyakorolta Szent Ignác, amikor a rágalmak és üldözések közt nem védekezett és engedte, hogy még a gyermekek is csúfot űzzenek belőle, és mint bolondot kergessék. De szabályaiban nagyon helyesen hozzáfűzi, hogy mindez csak akkor bír értékkel Isten előtt, ha nem saját hibánk okozza a megaláztatást. El kell határoznunk magunkat Isten kegyelmével az alázatosság harmadik fokára és ezt az elhatározást magunkon mindennap végre kell hajtanunk. Soha erre a magaslatra fel nem jut az, aki lelkesen és kitartással neki nem buzdul, hogy a hegyet megmássza. A feladat egy életet követel, de a megkezdéssel várni nem szabad.

Imádság: A boldogságos Szűzhöz fordulok, esdje ki számomra a kegyelmet, hogy Fiát a szegénység és megaláztatás zászlaja alatt követhessen. – Ugyanezt kérem Jézustól, ugyanezt a mennyei Atyától, amint erre Szent Ignác a lelkigyakorlatban a Két zászlóról és Három emberosztályról szóló elmélkedésben felszólít.

The post Ötödik nap: Szent Ignác alázatossága appeared first on Mária Rádió Erdély.

2. Előgyakorlat: Kérem a kegyelmet, hogy az imádságnak hasznos és magasztos voltát megismerjem, édességét megízleljem, és azt mind jobban szeressem és gyakoroljam.

I. PONT: AZ IMÁDSÁG, MINT CÉL

Az imádság hathatós eszköz örök célunk elérésében, de egyúttal önmagában is cél. Mert Istent örök célunkat, értelmünkkel és akaratunkkal kell elérnünk. A túlvilágon színről-színre való látásában és az ennek megfelelő szeretetben birtokoljuk majd, itt a földi életben a hit és a természetes istenismeret s az ennek megfelelő hódolat és szeretet által közelítjük meg: ez az imádság. Lelkünkkel, szívünket Istenhez emeljük. A dicséret és hála imája ez – magasztaló imádság. Ezzel örök célunkat részben már itt a földön is elérjük s így készülünk az örök hazába, ahol azt majd tökéletesen elérjük. Szent Ignác minden teremtményben Istent dicsérte: az égboltozat és a virágok szépsége elragadták. Istenbe elmerült, ha csak reá gondolt. Nevét mindig ajkán hordozta. Olykor egy nap hét órát is imádságban töltött. Fiainak és követőinek előírja, hogy minden teremtett dologban Istent lássák, Istent szeressék, semmit pusztán természetes szemmel ne tekintsenek, mindent a hit világosságában szemléljenek. Embertársaikban is Istent lássák. Mily szeretetnek és nagyrabecsülésnek lesz ez a forrásai Isten jelenlétében akarok járni. Ez a legjobb eszköz arra, hogy mindig imádkozzam és minden cselekedetemet jó és tiszta szándékkal végezzem.

II. PONT: AZ IMÁDSÁG, MINT ESZKÖZ

Ez az esdő, a könyörgő imádság. Kér és engesztel. A könyörgő imádság Isten rendes gondviselése szerint a kegyelemosztás szükséges feltétele. Azért nélkülözhetetlen eszköz. Az állhatatosság egyedüli biztosítója. A bűnbocsánat alkalmazója. Másokért is imádkoznunk kell, akiket a szeretet összekapcsol velünk, vagy akik gondjainkra vannak bízva. vagy akik a jót akadályozzák, vagy akiknek befolyásától sok függ. „Mindenekelőtt arra kérlek. tartassanak könyörgések, imádságok, vezeklések s hálaadások minden emberért: a királyokért s minden feljebbvalóért, hogy békés és csendes életet élhessünk, telve jámborsággal, s tisztességgel. Ez jó és kedves a mi üdvözítő Istenünk előtt, ki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön s az igazság ismeretére eljusson (Tim. 2, 1-4).
Szent Ignác minden ügyet imádságban Istennek ajánlott, tanácsot kért, megfontolt. Bizonyíték erre bölcs szabályai, melyeket a lelkigyakorlatok könyvében a választásról, az alamizsnaosztásról, az életreformról adott. Bizonyíték az elmélkedés után ajánlott imatársalgás, főleg az a hármas imatársalgás, mellyel mintegy megostromoljuk az eget, mikor először a boldogságos Szűzhöz, majd az közvetítésével szent Fiához, végre a mennyei Atyához fordulunk. Minden elmélkedés elején pedig a második előgyakorlatban állandóan utasítást ad, hogy Istentől a szükséges megvilágosító és erősítő kegyelmeket kérjük. Ha valamely kérésünkkel elöljárónkhoz fordulunk, fontoljuk meg előbb imádságban, Isten akarata szerint van-e, s ekként cselekedjünk. Mindez mutatja, mennyire az imádság embere volt Szent Ignác. Hogy használom a lelki előmenetelnek ezt a hathatós eszközét? Kísértésben, lelki próbákban, hibáim leküzdésében magam és mások számára? Semmi sincs, amit a lelkiéletben állhatatos, jó imádság által ki ne lehetne eszközölni.

III. PONT: AZ ELMÉLKEDŐ IMÁDSÁG

Ennek nagy mestere és tanítója Szent Ignác. Lelkigyakorlatos könyvében az elmélkedő imádságnak leggyakorlatibb, legváltozatosabb és legkedvesebb módjait tárja fel előttünk: megfontolás, elmélkedés, szemlélődés, érzékek alkalmazása, három imamód, lelkiismeret vizsgálás, ismétlés. A legegyszerűbb és a legtanultabb ember is megtalálja ezekben a neki alkalmas imamódot. Nem arra tanít minket Szent Ignác, amit saját erőfeszítésünkkel elérni nem tudunk, hanem megköveteli saját munkánkat, hogy így felkészülve Isten nagyobb kegyelmeinek is utat nyissunk lelkünkben. Jártasak vagyunk-e a lelkigyakorlatok által ajánlott imamódokban? Ismerjük-e? Gyakoroljuk-e? Hogyan használjuk a jó elmélkedésre előkészítő eszközöket: hallgatás, összeszedettség, szívtisztaság, lelki béke? Ez a távolabbi előkészület. Előre elolvassuk-e elmélkedésünk anyagát, meghatározzuk-e a pontokat és a hasznot, melyet meríteni akarunk? Elalvás előtt gondolunk-e az elmélkedés tárgyára? Ezt idézzük-e lelkünk elé, mikor felébredünk, felkelünk? Isten jelenlétébe helyezkedünk-e elmélkedés előtt? Milyen a testtartásunk, lelki magatartásunk elmélkedés közben? Visszapillantunk-e elmélkedés után a végzett imádságra és számon kérjük-e az eredményt? Habár Isten Szent Ignácot a szemlélődés legmagasabb fokára emelte, mégis gondosan előkészült az elmélkedésre. Nem várta, hogy Isten őt megelőzze, hanem a maga részéről mindent megtett, hogy Isten kegyelme jól felkészült és előkészített lélekbe essék. Kérnünk kell az imádság kegyelmét. Uram! taníts bennünket imádkozni.
Aki jól imádkozik, jól is él.

Imádság Szent Ignáchoz és a Szentlélekhez az imádság ajándékáért: „Adj nekünk, kérünk, Urunk, olyan szellemet, hogy mindig helyesen gondolkodjunk és cselekedjünk. hogy így, akik nélküled nem létezhetünk, szerinted élhessünk.”

The post Negyedik nap: Szent Ignác imádsága appeared first on Mária Rádió Erdély.