Ünnepel reményünk, mely bátorsággá fokozódik az Oltáriszentség közelében. S rászorulunk. Roppant sok kísértéseink láttára félelem, aggodalom, csüggedés szállná meg lelkünket; de az Oltáriszentség atmoszférájában gyöngeségünk vész s erőnk ébred, s az erő s öröm merészséget, bátorságot önt belénk, felemeli fejünket s énekelni tanít.

Ünnepel szeretetünk. A szeretet szava, éneke visszhangzik az Oltáriszentségben. A szeretet a hitnek királyi áhítata; amikor a hit uralomra jut, szeret. Itt ugyancsak uralkodik, tehát szeret. A szeretet boldogság; az öntudat, hogy Jézus van, s hogy itt van, végtelenül boldogít, s e boldogságunkban szeretünk s másokat is boldogítani igyekszünk. – A szeretetnek odaadás, áldozat kell, anélkül nem bíznék meg önmagában; akkor ül diadalt, ha áldozatot hoz, tehát ha hősies érzületű. A szentáldozás odaadást eszközöl; belőle való a bátor, törekvő, nagylelkű érzés; belőle a szentek heroizmusa.

Forrás: Prohászka Ottokár – Elmélkedések az evangéliumról

The post Gyönyörködünk Istenünkben appeared first on Mária Rádió Erdély.

Mindazok, akik eddig még nem kérték, s akik még nem vették. Akik annyi mindent kértek már, csak éppen ezt a legfontosabbat nem.

De kérhetik azok is, akik már vették és kapták, de a Szentlélek ellen cselekedtek, s ezért a Szentlélek magukra hagyta őket. Akiknek most gonoszabb az állapotuk, mint azelőtt volt. Akik „üresek” ismét, mint az a bizonyos kisöpört és felékesített ház (Lk 11,25).

És azok is kérhetik, akik már vettek a Szentlélekből, illetve kaptak belőle, de nem „bőséggel” kapták, mindent feloldóan, mindent elintézően, kicsordulóan.
Röviden: mindenki kérheti a Szentlelket! Jól értsd meg: MINDENKI. Nincs korhoz, fajhoz, nemhez kötve sem. Az első pünkösdkor egyaránt kapták az öregek és a fiatalok, zsidók és pogányok, nők és férfiak: „Mindnyájan megteltek Szentlélekkel” (ApCsel 2,4).

Nincs valami szent helyhez vagy városhoz sem kötve. Nem templomban kapták, hanem Márk János édesanyjának szegényes házában, egy nagyváros zajától körülvéve.

Nincs szent liturgiához, rítushoz sem kötve, hiszen ültek, amikor kapták. A leghétköznapibb formában „ültek”.

Tehát mindenki kaphatja, akárhol, akármikor, akármilyen egyszerű életformában. Ennyire fölszabadító, ennyire leegyszerűsítő, ennyire embernek való, hétköznapjainkra való a Szentlélek! Éppen ezért mindenki kérheti!

Aztán fölvetődik a hogyan kérdése. Nem mintha valaki is valamiféle receptet írhatna erre, vagy biztos módszert. Nézzük meg ennek ellenére, hogy akik előttünk kapták, azok hogyan kapták. Azaz: hogyan kérték, hogy valóban meg is kapták?

Mint az élet egyetlen, igazi értékét. Tehát nem többek között kérték. Nem ráadásul. Nem is magánhasználatra: „Adj erőt, Uram, felülről, hogy nekem ez vagy jobban menjen, ne fájjon, ne legyen nehéz, stb, stb…” Tehát nem használatra, nem „benzinnek”, hogy tovább pöfögjön az életünk, hanem mint az egyetlen megoldást, mint az egyetlen legfőbb jót. Mert nem mi használhatjuk a Szentlelket erre, arra, hanem Ő fog bennünket felhasználni Isten országának építésére.

Üres kézzel kérték, nem csereügyletként: „Én ezt adom, te pedig adsz nekem egy kis Szentlelket!” „Íme, én milyen hosszan, szépen imádkozom, ezért csak megérdemlem.” Még kevésbé anyagi áldozatokért, ahogy Simon mágus akarta megvenni (ApCsel 8,18-24).

A Szentlélek ingyen adja magát, de nem adja el magát! Üresen kérték, üres kézzel, üres szívvel, tiszta szívvel, akikre azt mondotta Jézus: „Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent” (Mt 5,8). Pont ezért látták meg az Istent az aláereszkedő lángnyelvekben.

Gyökössy Endre: Jöjj, éltető Lélek!

The post A hétköznapjainkra való Szentlélek appeared first on Mária Rádió Erdély.

Nincs tragikusabb dolog, mint ha valaki megreked az imádásnál – ez nagyon furcsán hangzik –, mint amikor rábukkan Jézus misztériumára, de ott marad. Mi lett volna, ha Simon Péter azt mondja: „Uram, én reggeltől estig csak téged akarlak látni, nem megyek én sem a báránykákhoz, sem a juhocskákhoz. Hadd maradjak veled, hadd imádjalak téged!”

Jézus azt mondja: „Már tudom, hogy szeretsz, ezért kiállítok egy utalványt a báránykák és juhocskák részére: azt a szeretetet, amit most megvallottál, add tovább nekik!” – És Péter adja is mindhalálig, kereszthaláláig, mert ő is úgy hal meg, mint Jézus, legfeljebb fejjel lefelé, így tartja a hagyomány: amikor keresztre szegezték a Via Appián, azt mondta, ő nem méltó, hogy úgy haljon meg, mint Jézus, ezért őt fejjel lefelé feszítsék meg. Ám addig legeltette a juhokat és a bárányokat, élő Kenyérrel és élő Vízzel, Jézus Lényével táplálta azokat, akiket Ő rábízott. Azaz szerette őket naponként jobban, egyre jobban, mindig jobban.

Lehet ennél szebb feladata bármelyikünknek is? Naponként egy kicsit jobban szeretni azokat, akiket a mi Gazdánk ránk bízott! Persze az eszkimókat könnyebb szeretni, mint a sógorasszonyt, aki velünk együtt él, aki bennünket idegesít, aki talán a szomszédban bömböltet valamit, vagy aki mindenbe beleszól. Bizony, én szeretem a busman négereket, nagyon-nagyon szeretem őket, mert jó messze vannak; de amikor kiülök a kertembe, nem mindig szeretem azt, aki az iszonyatosan sipákoló rádiójával szétveri a csöndemet. Egész délután. Nekem pedig nehéz nem megzörgetni a kerítést és átkiabálni, hogy legalább egy kicsit halkabban, amikor „Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat.” A német nyelvben a felebarát a Nachbar: az, aki a lehető legközelebb áll hozzád, aki olyan közel van, hogy néha már irritál, bosszant egy mozdulatával, egy szavával, ahogy eszik, szürcsöl vagy csámcsog, vagy beleszól a beszédedbe – egyre jobban.
A mi Jézustól ránk hagyott feladatunk ezt az „egyre jobban bosszant”-ot átváltoztatni „egyre jobban szeretem”-re.
Nem kis feladat: lássunk neki máris!

Forrás: Gyökössy Endre – Életet adó örömhír

The post Naponként egy kicsit jobban szeretni appeared first on Mária Rádió Erdély.

Ez az út, amelyen talán legelőször egy asszony járt. Mária Magdaléna. Be kegyelmes itt is az Isten, hogy még csak nem is egy apostol! Hogy ne is mondhassuk: én nem vagyok apostol. De bűnös csak vagy? Mert Magdaléna a legnagyobb bűn felől jött.

Nos, a húsvéti hithez vezető útjának első jellemzője az, hogy keressük Jézust. Ne átalljuk kimondani: Mária halott Jézust keres, de keresi.
Még csak nem is hittel keresi, és semmiféle különös reménysége nincs. Az jegyeztetett fel róla, hogy sírva keresi, sőt: siránkozva. Mert a hit a halál előtt összezsugorodik, a reménység megsemmisül. De Máriában egyvalaminek nem ártott a halál: a szeretetnek.

Jézus iránt érzett szeretete (megtisztult és igaz szeretete) akkor is megoldást keres, amikor hite és reménysége már csődbe került. Sőt, így is mondhatnám: hite és reménysége ellenére MÉGIS keresi Jézust.

És úgy keresi, mint az ő urát. Nem hullát keres! Neki a halott Jézus Krisztus is ura, Aki egész életét uralta! Minden percét, gondolatát betöltötte.

Nem tudom, jól értjük-e? Mert ez a kiváltképpen való út a húsvéti hithez:
– Mária keresi Jézust.
– Jézusban az Urat keresi.
– És mindenekfelett szeretettel keresi.

Éppen ezért én azt sem kérdezem: van-e reménységünk afelől, hogy az életé az utolsó szó, és nem a halálé. Hogy Jézus Krisztus feltámadása által nem fullánkos már a halál? És halálod pillanatában az lesz a legnagyobb meglepetés, hogy nem is találkozunk a halállal, csak egy másféle életformával. Nem azt kérdezem: él-e ez a reménység bennünk; hanem azt kérdezem: szeretjük-e Jézust?
Jézus lényét, igéjét, tanítását, azokat, akik róla bizonyságot tesznek, szerettük-e? Amikor Őt dicsőíti az ének, tudunk-e belső örömmel együtt zengeni az éneklőkkel? Valahogy úgy, ahogy az egyik passió-esten láttam egy férfit énekelni: behunyt szemmel, erővel és csöndesen ide-oda lóbálva a fejét. Úgy énekelt, ahogy talán csak szerelmes tehet vallomást a menyasszonyának vagy vőlegényének: egész lényével.
Szeretjük-e Jézust és keressük-e őt? Mert ez a szerető keresés és ez a kereső szeretet a húsvéti hithez vezető egyetlen út.

Forrás: Gyökössy Endre – Lukács örömhíre

The post Keressük Jézust appeared first on Mária Rádió Erdély.

Mit kell tudnunk az alvásról?

Mindenekelőtt azt, hogy erre embernek, állatnak egyaránt szüksége van. Életünknek körülbelül egyharmadát alva töltjük.
Azt is, hogy az alvás nem az ébrenlét ellentéte, hanem a szervezetnek egy egészen másféle, ún. felfrissítő tevékenysége. Teremtő pauza (szünet) ez, amikor feltöltődünk.
Ilyenkor anyagcserénk meglassul, a tüdő és a szív is másféleképpen dolgozik, szinte részletekben pihen. Az érzékek kapuja lezárul és egész lényünk befelé fordul, önmaga – álmai világa felé.
Az elalvást és az alvást igen erősen befolyásolják a lelki hatások. Az alvászavarok nagy része pszichés eredetű. Hozzájárul még ehhez a modern ember rossz életbeosztása is.
A nagy tempójú, modern ember csak nehezen tud átállni az alvásra, mert kiesett, illetve kilépett a természetes élet természetes rendjéből és ritmusából. Ezért eleve későn fekszik le, hiszen úgy sem tud elaludni. S mert későn fekszik le, nehezebben alszik el. – Aki nehezebben alszik el, az kevesebbet alszik. Aki kevesebbet alszik a szükségesnél, az fáradt. S aki fáradt, az a következő napokban nehezebben alszik el. Ez a modern, hajszolt élet „boszorkányköre”.
Hogy kinek-kinek mennyi alvásra van szüksége, ez az életkortól is függ. A kisgyermeknek több az alvásszükséglete, a nagyon öreg embernek szintén. Az átlag életkorú hat–nyolc óra alvást igényel, az öregedő ember kevesebbet. De ez nem törvény. Napóleonnak, Edisonnak, s számos nagynevű embernek pl. három-négy órai alvás is elég volt. És tökéletesen kipihenték magukat.
Az alvás mélysége legtöbbször éjfél előtt éri el a mélypontot. Ezért jó volna, ha éjfél előtt már tudnánk aludni. Az alvás két–három óra között veszít a mélységéből. A gyöngébb idegrendszerű emberek egy része hajnali négy–hat óra között felébred és aztán újra elalszik, s akkor alszik igazán mélyen. S nehezen ébred, reggel aludna igazán. Másoknál ez a második álom-szakasz.
Miért nem tudunk gyorsan és egészségesen elaludni? Hiszen voltak és vannak emberek, akik akkor és ott tudtak elaludni, amikor akartak (pl. Napóleon), s szinte vekkeróraként tudták beállítani magukat, mikor ébredjenek. S talán ez volt a „normális”. Hogy is mondja a zsoltáros? „Én lefekszem és elalszom. Felébredek, mert az Úr támogat engem” (Zsolt 3,6). Íme, amikor a lefekvés, az elalvás és a felébredés az Úr rendje szerint való.

Forrás: Gyökössy Endre – Isten elfelejtett nyelve, az álom

The post Isten tenyerén alszom el appeared first on Mária Rádió Erdély.

A bűneim?! Édes Istenem, ha azokkal kellene számolnom, kétségbe esnék. De hiszen azokat az édes Jézus rávette az Ő ártatlan vállaira; széjjeltépte adóslevelemet, sőt nem is akarja, hogy felhozzam őket előtte. Isten nem azt nézi, hogy mik voltunk, hanem azt, hogy mik vagyunk. (Szeghy Ernő)

Bár törekszem arra, hogy tudva és akarva ne tegyek olyat, ami nem tetszik Istennek, ami bűn, mégis előfordul, hogy gyenge vagyok, és vétkezem. Gondoljam végig, miért következett be a legutóbbi elesésem! Hogyan tudnám legközelebb megelőzni?

Uram, Jézusom! Amikor lelkiismeretvizsgálatot tartok, mindig fájnak és bosszantanak elkövetett vétségeim, bűneim. Különösen azok miatt szégyenkezem, amik „visszatérőként” jelentkeznek életemben, pedig valóban nem akarom próbára tenni mennyei Atyám hosszútűrését. Kérlek, segíts, hogy el tudjam végezni életemen a szükséges változtatásokat, s méltóan tudjak hálát adni az irántam tanúsított türelemért és irgalomért – ámen.

Forrás: Faághy Richárd – Nagy Alexandra: Lélekkalauz nagyböjt napjaira

The post Egy kis segítség nagyböjt napjaira appeared first on Mária Rádió Erdély.