A hét plébániája: NAGYSZALONTA

biserica_catolica_2.jpg

Nagyszalonta a Partium régióban, Bihar megyében, Nagyvárad megyeszékhelytől 38 km-re dél-nyugatra, a Fekete-Körös síkságának Kölesérnek nevezett területén fekszik. Neve a szláv eredetű Suleta személynévből ered, a Nagy előtag megkülönböztető szerepű. Ősi magyar település, első írásos emléke II.András (1177-1235) magyar király, 1214-ben keltezett adománylevelében bukkan fel Zolunta néven. 1332-ben a váradi püspökség pápai tizedjegyzékében már egyházas helyként említik Zalancha, Zalanta néven, neve 1717-től Nagyszalonta. A 16.századig ősi birtokosa a Toldy család volt, a török hadak elpusztítják, 8 évig lakosok nélkül állt, majd 1606-ban Bocskai István erdélyi fejedelem idetelepített 300 hajdút, akik megalapítják Szalonta városát. Várat építenek, amit 1636-ban fejeznek be, azonban 1658-ban II. Rákoczi György fejedelem parancsára lerombolnak, nehogy török kézre kerüljön, csak egy Csonka torony maradt fenn, ez évszázadokon át romosan állt, 1890-ben restaurálták, Nagyszalonta emblematikus jelképévé lett e 27 méter magas négyszög alapú sisakos őrtorony, a hajdúváros híres szülöttének, Arany János (1817-1882) nagy költőnk emlékmúzeumának rendezték be. Bejárata fölött a költő egész alakú ülő mészkőszobra van beépítve, 1907-ben készült Stróbl Alajos (1856-1926) neves magyar szobrász tervei alapján.

Nagyszalonta jellegzetes alföldi kisváros, lakosainak száma mintegy 17 ezer, kb. 58 százaléka magyar, többségükben református vallású. Kiemelkedő szülöttei a már említett Arany János költő, fia, Arany László költő, író, Zilahy Lajos író, Sinka István költő, Kulin György csillagász, Kiss István szobrász. E személyiségeknek mellszobrai, a református templom jobb oldalán lévő Szobor Parkban állnak, a bal oldalon, a nagy államférfi, Kossuth Lajos (1802-1894) teljes alakú szobra található (egyedülálló, Tóth András alkotása,1901). Az 1750-1755 között eklektikus stílusban épült református műemléktemplommal szemben, a város központi parkjában, a városalapító Bocskai István (1557-1606) egészalakú bronz szobra áll (a gyergyóditrói születésű Kolozsi Tibor alkotása, 2000). A városnak szép szecessziós épületei is vannak, kiemelve a Városházát – 1906-07-ben épült – a neves műépítész Székely László (1877-1934) nagyszalontai születésű, Temesvár főépítészének tervei alapján. A Dévai Szent Ferenc Alapítványnak két gyermek otthona is van a városban, a volt laktanyában, a Szent Antal és a Béke Királynője Gyermekvédelmi Központ.

A protestantizmus elterjedésével a katolikus hit szinte megszűnt Nagyszalontán, szentmisét Lipovniczky István (1814-1885) nagyváradi püspök engedélyével egy iskolai épületben tartottak. Római katolikus temploma 1875-76 között épült eklektikus stílusban, Szent István király tiszteletére lett felszentelve. A főoltárképen Szent István király felajánlja koronáját Szűz Mária, Magyarok Nagyasszonyának, Szamossy Elek (1826-1888) festőművész alkotása (első tanítványa volt Munkácsy Mihály, a későbbi neves festőművész). 1880-ban lett önálló plébánia, addig Mezőbikács filiája volt. Ma mintegy 300 katolikus családot számlál a plébánia. Említésre méltó, hogy sok adakozó mellett a hívek anyagi és lelkes munkájukkal nagymértékben hozzájárultak ahoz, hogy 2011 augusztusára befejeződhessen a templom belső felújítása, a festmények és a szobrok restaurálása. Rendkívüli esemény volt a plébánia életében 2012 júliusában, a nagyváradon pappá felszentelt Kruzslitz Imre, a város szülöttének, itt tartott primíciás szentmiséje.

A nagyszalontai Szent István király plébánia a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye, Székesegyházi főesperesség, Tenkei esperesi kerületéhez tartozik, 2012-tól plébánosa Dr. Lőrincz Ferenc Károly Ottó kanonok, c.apát, esperesplébános, aki a közel 20 évig itt szolgált Gyenge Béla János tb.kanonok plébánost váltotta fel. A templom búcsúnapja augusztus 20. államalapító Szent István király ünnepnapja. Böcskei László megyéspüspök 2015. január 1-től elrendelte egyházmegyénkben az örökös szentségimádási nap újra megtartását, a plébániának ez a nap március II. vasárnapja.

A Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye történelmi sematizmusából vett információk alapján, szerkesztette: Szebeni Lajos.

Fotó: www.istorielocala.ro

About the author

maradmin

Leave a Comment