Szilágycseh Szilágy megyei város. Az Erdélyi-Középhegység és a Keleti-Kárpátok között, a Szamos folyó menti hátságon és a Szilágysági-dombvidéken fekszik Szilágy megye, észak-keleten a Partium, dél-keleten a történelmi Erdély része. A „hepehupás vén Szilágyság” szíve a Tövishát kistájegység, a Szamos és Kraszna mellékvizeinek völgyei közti dimbes-dombos vidék. A Tövishát 30 települése közül a legnagyobb és legszebb Szilágycseh város, a Szilágy-patak, amely átfolyik rajta, völgyében fekszik, 33 km-re észak-keletre Zilah megyeszékhelytől. Lakóinak száma kb. 4900 fő, mintegy 63 százaléka magyar anyanyelvű. Beosztott falvai: Mutos, Oláhhorvát, Szilágynádasd és Völcsök. A város utóneve a „cseh”, az itt megtelepedett cseh vagy morva telepesekre utal, valamint a település fölött északra lévő magaslaton épült várra, amelynek első írásos említése 1319-ben Castrum Chehy alakban szerepel, Károly Róbert király adományaként Sebesvári Elefánti Dezsőnek. A településnek 1468-ban Mátyás király országos vásárt engedélyez. Az 1500-as évek elején Bélteki Drágffy János országbíró ( 1526-ban esett el Mohácsnál) építteti át a várat kőből. Szilágycseh várát és 63 települést Báthory István ( szül. Szilágysomlyón, 1533 – 1586 ) erdélyi fejedelem a „törökűző” Rátóti Gyulaffy Lászlónak (1520 kr.- 1579) adományozza jutalmul, aki hadainak tábornoka volt a kerelőszentpáli csatában (1575), a császári csapatok által támogatott Bekes Gábor elleni győzelméért. A vár egykori kapitánya, Gyulaffy László emlékének tiszteletére a helyi általános iskola vette fel a nevét (2008), valamint a 46. számú cserkészcsapat (1993). Napjainkban Szilágycseh várából csak romok maradtak, a 1848/49-es események után ugyanis lebontották, még fennmaradt a XVIII.században a vár helyén a Bornemissza bárók által épült udvarházból néhány reneszánsz ablakkeret valamint egy indás-leveles kút kávája. A város nevezetessége a főtéren álló református műemlék templom, amelynek elődje az 1519-ben épült gótikus római katolikus templom. Máig fennmaradt a templom bejárat és a sekrestyeajtó kerete, a szentély, látható a két jelentős nemesi család – Drágffy és Jakcs – címere is.
A város lakossága az 1500-as évek elején áttért az új hitre, napjainkban is többségében református, a római katolikus hívek száma mintegy 250. A katolikus lelkészség 1845-ben alakul meg, báró Bémer László (1784-1862) váradi püspök építtet kápolnát, majd a kis kápolna helyett Szaniszló Ferenc (1792-1869) váradi püspök 1864-ben kezdi el a templom építését, amelyet 1865. február 19-én áldottak meg Nepomuki Szent János, a hidak, hajósok, tutajosok és a gyónási titok védőszentje tiszteletére. Az 1960-70-es években a templom állaga megromlott, nagy munkával és sok anyagi áldozattal hozták helyre, valamint a plébánia épületét, az akkori plébános Májernyik Mihály, most kanonok esperes-plébános Margittán, szolgálata alatt. A szilágycsehi Nepomuki Szent János plébánia, a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye, Krasznai Főesperesség, Szilágysomlyói esperesi kerületéhez tartozik, 2012-től plébánosa Nagy Tibor. A templom búcsúünnepe: május 16., örökös szentségimádási nap: november II. vasárnapja.
A plébánia látja el az egyházmegye legtávolabbi és egyetlen Máramaros megyében lévő plébániáját, a Sülelmedi Nagyboldogasszony plébániát. Itt a kis számú hívek áldozatos támogatásával elvégzett külső és belső felújítás után, a templomot Böcskei László nagyváradi megyéspüspök áldotta meg 2014. augusztus 17-én. Örökös szentségimádási nap október I. vasárnapja. Filíája Szélszeg település, ahol egy kis kápolna áll Kisboldogasszony tiszteletére, évente egyszer, a búcsúkor tartanak szentmisét. Ugyancsak a szilágycsehi plébánia látja el a közeli Zsibó város Nagyboldogasszony plébániát, a katolikus hívek száma kevéssel több mint száz fő, a többségében református magyar lakosság mellett. Örökös szentségimádási nap: november I. vasárnapja. Filíája Szilágyszentkirály falu, egy kis kápolna áll Jézus Szent Szíve tiszteletére szentelve, kevés a katolikus hívek száma, a lakosság többsége református. Fontos megemlíteni hogy Szilágycseh szülötte Vakon Zsolt atya, aki a nagyváradi római katolikus egyházmegye püspöki titkára. Ugyancsak említésre méltó a Tövishát Kulturális Társaság, amely 1997-től évente megrendezi a városban, a nagy népszerűségű kulturális-tudományos eseményt, a „Tövishát Napokat”.
A nagyváradi egyházmegye 2003-ban megjelent történelmi sematizmusából vett adatok alapján, szerkesztette: Szebeni Lajos.
Fotó: zsibo.blogspot.com
Leave a Comment