Párbeszéd Istennel

Az elkövetkező hetekben a Jóistennel folytatunk képzeletbeli párbeszédet sokunkat érintő kérdésekről. Enged, hogy a sorok üzenjenek a te számodra is, érintődj meg!

Én: Uram, a napokban alig hallottalak. Magamra hagytál. Miért?
Isten: Nem hagytalak magadra. Te távolódtál el tőlem. Beszéltem hozzád, nem figyeltél rám.
Én: Lehet. Csöndre volt szükségem.
Isten: Tudom. Azt is, hogy nem vagy jól. Kimondhatod. Nem kell mindig mindent elrejteni előlem.
Én: Ne mondd ezt, Uram. Nem rejtőzködöm. Csak szükségem van rád.
Isten: Tudom, hogy mi foglalkoztat most téged. Megértlek. De nem tudok segíteni, ha nem hagyod. Kinyújtom a kezem. Megfoghatod. El is engedheted. A te döntésed.
Én: Uram, dühös vagy rám?
Isten: Nem. Csak szeretném, ha a jóra irányítanád a figyelmed s nem arra, ami lehúz.
Én: Nem tudom, Uram. Látod. Ez nem akarat kérdése.
Isten: Nem, ebben igazad van. Hit, bizalom kérdése. Bízol bennem?
Én: Igen.
Isten: Jó lenne leányom, ha nem mindig másokra, magadra is figyelnél. Azért tartasz itt, mert nem veregeted meg a vállad. Csak másokét. Hiszel abban, hogy értékes/szerethető vagy?
Én: Nem.
Isten: Hiszel abban, hogy mások szeretnek, elfogadnak?
Én: Talán.
Isten: Cseréljünk szerepet. Ha te lennél Isten, mit mondanál nekem?
Én: Szeretlek, fontos vagy számomra!
Isten: Mondogasd ezt. Sokszor. Sokat. Saját magadnak.
Én: Nehéz.
Isten: Tudom. Látom. El kell hinned. Szeresd magad!
Én: Hagyjuk, Uram.
Isten: Hagyjuk. Ha azt akarod. De visszatérünk rá.
Én: Nem biztos, hogy kell.
Isten: De. Nem futamodhatsz meg.
Én: Tudod mire vágyom most?
Isten: Tudom.
Én: Akkor jó. Megyek. Vigyázz rám.
Isten: Te is. Magadra.

 

Ferencz Emese

About the author

majoros gabriella

Leave a Comment