A felelősségtudat csónakja

Hetekkel ezelőtt gondolatban csónakázni kezdtünk. A rádió hallgatóival. Több mindenre figyeltünk, megtartottunk, elengedtünk bizonyos történeteket, fájdalmakat, érzéseket, kapcsolatokat. Együtt eveztünk, értünk a partra. Persze, úgy is lehetett dönteni, hogy nem foglalnak helyet a csónakban. A változás mindig a mi kezünkben van. Dönthetünk úgy is, hogy nem döntünk. A csónak minden reggel elindul. Néha üres zsákkal. Meg lehet tölteni elengedni-valóval. De felelősségtudattal is.

Mert ma, a világjárvány kellős közepén a legtöbb amit tehetsz, hogy önmagadat védve másokat is védesz. A zsákba bele kell pakolni az álhíreket terjesztő oldalakat, a felelősséget nem ismerő személyeket s mindent, ami gátol abban, hogy vigyázz a melletted elhaladó ember életére. A csónak elviszi a zsákot. Csak tedd bele. A kétségbeesés, a félelemkeltés nem segít. Nem szabad megvárni, hogy azok közül távozzon valaki, akik a legtöbbet jelentik számodra. Hallgass azokra, akik szeretnek s a legjobbat akarják neked. Ahogy mondta valaki: a szeretet próbája ez!

Vigyázz magadra! Vigyázz másokra! Ülj be a csónakba, induljunk, evezzünk együtt! Felelősségtudattal és egymásra figyeléssel! Velem tartasz?

Ferencz Emese

About the author

majoros gabriella

Leave a Comment