Gondolatok halottak napjára

„Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek, Hiába szállnak árnyak, álmok, évek.“ (Juhász Gyula)

Ma azokra gondolok, akiknek különösen fájdalmasak ezek a napok, mert nemrég veszítették el azokat, akik számukra a “mindent” jelentették. Halottak napján kimegyünk a temetőbe, megállunk egy-egy sír előtt. Gyertyát gyújtva, világosságot gyújtunk. A szívünk tele érzésekkel, szemeink könnyekkel. Engedjük, hogy fájjon. Helye van. Gondoljunk Jézusra. Ő is gyászolt, könnyekre fakadt Lázár sírja mellett, mert szerette őt. Jézus velünk gyászol, közel van hozzánk ezekben a napokban is. Ott van a gyertya fényétől világító temetőben, ott van azzal, aki eltávozott a földi létből. Az emlékezés kincs. A szeretet élteti. A remény, hogy ők, akik már elmentek, már mást látnak: a legfőbb jót, Istent. Mi itt maradtunk. Nem véletlenül. Feladatunk, küldetésünk van még. Ha eljön az idő, találkozni fogunk a szeretteinkkel ott, ahol minden pillanat maga a boldogságtól átmelegített világosság! Közel vagyunk egymáshoz! Szeret az Isten! Sose feledjék!

Ferencz Emese

About the author

majoros gabriella

Leave a Comment