Megérintődés

Vasárnaponként egy idős, demenciával küzdő nénit kísérek templomba. Rácsodálkozás a vele való együttlét. Ahogy belépünk a templom ajtaján, tekintete átváltozik, meghatódik, emlékek jönnek felszínre. Ma megérintett engem is. A múlt vasárnap kért tőlem rózsafüzért, volt is egy nálam, neki adtam. A mai mise előtt elővette s odasúgta nekem: “Ezt tőled kaptam. Imádkoztam vele.” Megdöbbentem. Miért? Mert alapjáraton nem tudja ki vagyok, de az megmaradt neki, hogy a rózsafüzért tőlem kapta. Nem emlékszik rám, ahogy sok más mindenre sem.

Vasárnaponként, amikor elindulunk a templomba, mindig újrakezdjük az ismerkedést. De ahogy belépünk Isten házába, mintha minden emléke, tudása felszínre törne. Hogy mi történik benne, vele, ott, a templom falai között, számomra is rejtély. Abban biztos vagyok, hogy nagyon erősen megérinti őt az Isten. A miseszöveget kívülről tudja, ahogy minden éneket is. Ma szentáldozáshoz
járult, ami szemmel láthatóan sokat jelentett neki. Elérzékenyült, megérintődött. Ahogy jöttünk ki a templomból, a prédikáció több számára
sokatmondó gondolatát is visszaidézte. Amint beültünk a taxiba és elindultunk vissza, az otthon fele, már nem tudta ki vagyok, mi történt a templomban, de ott, abban a pillanatban a jelenlét nagyon erős volt. És azt hiszem ez mindent elmond!

Azt kívánom mindenkinek, hogy élete minden napján tapasztalja meg annak az Istennek a gondviselését, aki a szürke felhőből is képes ragyogó napot varázsolni. Aki megvigasztal, erősít, támogat. Hordozzon mindannyiunkat tenyerén az Isten!

Ferencz Emese

About the author

majoros gabriella

Leave a Comment