Ami van, annak lennie kell

Levegőváltás. Kell néha. Nagyon kell. Mindannyiunknak szüksége van arra, hogy időnként otthagyjuk azt a helyet, ahol a mindennapi életünket töltjük. El kell menni kirándulni, sátrazni, levegőt venni. Jó az a hely ahol vagyunk, de nem biztos, hogy le tudunk nyugodni, csendben tudunk maradni ott. Emberekkel foglalkozva nap mint nap tapasztalom, hogy mekkora jelentősége van annak, ha néha magam mögött hagyhatom a munkámat, Kolozsvárt, s megengedhetem magamnak, hogy csak úgy legyek.

Úgy ahogy másokkal, magunkkal is törődnünk kell. Mert segíteni igazán csak úgy tudunk, ha mi magunk is rendben vagyunk. Igen, el kell néha menni, fel kell töltődni úgy, hogy megpróbálunk azzal egy időben minden mást magunk mögött hagyni. Persze, el kell fogadnunk azt is, hogy az életünket nem mindig tudjuk piros masnival átkötni. Vannak jobb, vannak rosszabb napok.
Pont a jó és rossz periódusok összhatásában érezhetjük, hogy élünk. Szükség van arra, hogy padlón legyünk ahhoz, hogy fel tudjunk állni onnan. Abba is bele kell nyugodnunk, hogy nem mindig lesz emberi kéz, aki kihúz a mélyről. Ilyenkor, magunkra számíthatunk. Ha hiszel a Gondviselésben, kérheted a segítséget Tőle. Amikor kapálózunk s úgy érezzük elsüllyedünk, ott lehetünk önmagunk mellett. A küzdeni akarásunkon áll vagy bukik az, hogy fent vagy lent maradunk. Amikor tudod, hogy ma rossz napod van, de holnap jobb lesz. Elfogadod az aktuálisan domináns érzésedet és hagyod, hogy legyen. Nyilván egészséges keretek között. Akkor maradsz fent, ha nem csak mondod, de hiszed is: a te akaratod legyen meg!

Házi feladat: tölts minőségi időt magaddal, másokkal, a jó Istennel! Hajrá!

Ferencz Emese

About the author

majoros gabriella

Leave a Comment