Ablakrésnyi villanások

Mit látsz, amikor reggel elhúzod a sötétítőt és kinézel az ablakon? Milyen érzések kerítenek hatalmába? Fények vagy árnyak vetülnek az arcodra? Mi villan be elsőként? Azt hiszem, napi rutin kellene legyen az ablakon kinézve elmerengeni az életen s hálát adni azért, ami körülvesz. Nézni kellene ahogy esik az eső, süt a nap, fúj a szél, rohannak az emberek, csiripelnek a madara vagy ahogy este előbújnak a csillagok.

Ablakrésnyi villanások ezek, melyeken át megfogjuk, megkaparintjuk a pillanatot. A létezés pillanatát. Azt, hogy szereplője vagyok a pillanatnak. De vajon át tudom ezt élni? Gondolkodtam már azon, hogy minden ablak mögött van valaki, aki kézfogásra, jó szóra, ölelésre, támaszra vár? Aki reményvesztett, beteg, haldoklik, vagy épp arra készül, hogy véget vessen az életének? Mostanában sokat merengek ezen. Millió ablak mögött élet van. Az, hogy bent mi történik, nem tudhatom. De egy imával segíthetek annak, akiről annak ellenére, hogy nem tudok semmit, hozzám tartozik. Mert ablakrésnyire van az a szeretet, ami összetart bennünket!

Ferencz Emese

About the author

majoros gabriella

Leave a Comment