Derűvel tekinteni Istenre

Lassan másfél éve élünk a világjárvány árnyékában. Azt látjuk, érzékeljük és tapasztaljuk, hogy akarva-akaratlanul, de magával sodor. Időseink elmagányosodtak, gyermekeik, unokáik távol vannak. Lehangoltnak érzik magukat, a derű szinte alig vevődik észre az arcukon. Sokszor gondolkodom azon, vajon az idős populáció miként küzd meg ezzel a nagyon nehéz élethelyzettel? Jó tudni, hogy hitük megtartó erő. Az Istenbe vetett bizalom segíti őket abban, hogy derűvel nézzenek rá a szokatlan, magányos mindennapokra, de legfőképpen Istenre. Ez is spiritualitás. Hadd fejtsem ki bővebben egy történettel szemléltetve.

Nemrég egy idős bácsinál jártam, akivel a régi időkről nosztalgiáztunk. Már-már szinte elfeledettnek hitt emlékek bukkantak elő a fényképalbumok nézegetése közben, melyeket úgy jó, mint rossz érzések kísértek. Beszélgettünk arról, ami felszínre került, nyilván a világjárványról is. Elmondása szerint a koronavírus megjelenése előtt nem foglalkozott Istennel. Sőt mi több haragudott rá azért, hogy néhány hónap leforgása alatt elveszítette a feleségét, gyermekét is.
Amikor a legnehezebb élethelyzetben egyedül maradt, a fertőzés elkerülése érdekében pedig az idő nagy részét otthonában kellett töltenie, megtapasztalta az igazi jelenlétet. Az Isten iránt érzett haragot felváltotta a béke, a derű. Az idősek szeretnek nosztalgiázni, felidézni régi emlékeket, legyenek azok jók vagy rosszak. Az a tapasztalatom, hogy a rossz emlékek felidézését is követhetik pozitív érzések. Az idősek gyakran említik a hitet. Sokan osztják meg, hogy nehéz élethelyzetekben gyakran a hitük is döntő módon segítségükre sietett.

Fidelis Ruppert bencés szerzetes szavai sokatmondóak számomra: „Legmélyebb és legértékesebb tapasztalataink közül sokat nem örömteli környezetben szereztünk, hanem fájdalmas és fáradságos életszakaszok gyümölcseiként. Felidézve azokat a szituációkat, amikor nehézségekkel szembesültünk, és amelyeknek talán sikerült fölébe nőnünk, olyan szabadságra tehetünk szert, amely a bizonytalan jövő felé is bizalommal fordul. A derű és az Istenbe vetett bizalom a tapasztalat és a megélt élet gyümölcsei, s elvezetnek oda, hogy hálával tudjak az életre tekinteni.”

Derűsen hálásak legyünk. Ehhez adjon erőt az Isten!

Ferencz Emese

About the author

majoros gabriella

Leave a Comment