Tusa Erzsébetnek hívnak, 1962-ben születtem az Arad megyei Gyorokon, ahol ma is élek. Szegény családban nőttem fel, de jártunk templomba, és vallásos nevelésben részesültem. A házasságomban is megéltük a hitet a férjemmel együtt, akit 20 évvel ezelőtt veszítettem el. Most a lányommal, vejemmel, unokámmal és édesanyámmal élek, akit ápolok. A gyász feldolgozásában segített egy barátnőm, aki zarándokutakra vitt. Így mélyült el a hitem, amiből reményt tudok meríteni az élet keresztjének hordozásához. Ezeken a zarándokutakon szerettem meg jobban a Szűzanyát. A barátnőm és a férje ma is lelki támaszt nyújt nekem.
A Mária Rádióval már sok éve ismerkedtem meg, de eleinte nehézkes volt, mert csak számítógépen tudtam hallgatni. Mióta a kábel TV-ben is hallgatható, azóta rendszeres hallgatója vagyok. Szeretek betelefonálni, és hozzászólni a műsorokhoz. Az önkéntességet több mint egy éve vettem át az előző önkéntestől, aki elköltözött a faluból. Igyekszem mindent megtenni, ami tőlem telik. Az időseknek hazaviszem az újságot. Többeknek megmutattam, hogyan tudják a műsorokat hallgatni. Hálás vagyok az adakozóknak. Egy évben kétszer gyűjtünk a Mária Rádiónak. Örülök, hogy szeretik és támogatják a rádiót. A mai világban sok a magányos, elkeseredett ember. A járványhelyzetben sokszor házhoz kötve, a Mária Rádióban hallgatjuk a szentmiséket, prédikációkat, és ebből merítünk erőt. A rádió által Jézus bejön a házunkba, és ez sokat jelent lelkileg. Nekem külön boldogságot okoz, amikor látom a hálát azoknak a szemében, akiknek elviszem az újságot, elbeszélgetek velük, és elmondom nekik, hogy melyik műsor mikor van. Ez nekem egy újabb lelki táplálék. Baráti körömben meg is szoktuk beszélni, amit a prédikációkban vagy más műsorokban hallunk.
Csodálatos a Mária Rádió! Ezért buzdítok mindenkit, hogy vállaljon önkéntességet, mert jobb adni, mint kapni!
