A szegénység törvényének megvalósítása nem a vagyontól függ, hogy ki hogyan áll anyagilag.
Kedves Testvérek! Ha húsz keresztény embert megkérdeznénk, hogy mik a keresztény élet alaptörvényei, akkor biztosra veszem, hogy tizenkilenc az válaszolná, hogy a Tízparancs. Ez azonban tévedés, mert a Tízparancs nem a keresztény élet alaptörvénye. A Tízparancs a mózesi ószövetségi törvények velős összefoglalása, melyet ebből a zsidó erkölcsi rendből vette át az Egyház némi módosítással. A Tízparancs tehát alapjában véve ószövetségi törvény, amely gyakorlatilag az emberhez méltó életre tanít. De az Ószövetség Jézus Krisztus halálával és feltámadásával lezárult, s kezdetét vette az Újszövetség, amelynek mi is tagjai vagyunk. Mi pedig még mindig csak az Ószövetség törvényét tartjuk meg? Ez persze nem azt jelenti, hogy nem kellene megtartani a Tízparancsot, hiszen mint mondtam az Egyház átvette az Ószövetségből, de ennek megtartása még önmagában nem tesz krisztushívővé.
De mi is az Újszövetség törvénye? Az Újszövetség törvénye nem más, mint Isten Országának törvényei. Sajnálatos tény, hogy a magukat kereszténynek vallók is nem tudnak mit kezdeni ezzel a fogalommal: Isten Országa. Ennek oka az, hogy az Egyház tanításában rendszerezett módon alig esik szó Isten Országáról. Pedig ez a tulajdonképpeni jézusi tanítás, erre épül az Újszövetség. Nehézség Isten Országának törvényeivel kapcsolatban, hogy nincs úgy rendszerezve, mint a mózesi törvény, amely szigorú, mindenre kiterjedő törvénykönyv formájában ma is olvasható a Szentírás elő könyveiben. Isten Országának törvényei elszórtan találhatók meg az evangéliumokban, s ott is könnyen félreérthető úgynevezett bölcs mondások formájában. A legtöbb Isten Országával kapcsolatos törvény a hegyi beszédben találhatjuk, melyből ma az evangéliumban hallottunk egy morzsányit Lukács evangélista kommentálásában.
Ma Isten Országának törvényei közül a szegénység, az adás törvényét fogom egy kicsit megvilágítani, mert ezzel kezdődnek a boldogságok: "Boldogok vagytok ti szegények, mert tiétek az Isten Országa." És az ellentétje: "Jaj nektek gazdagok, mert már megkaptátok vigasztalástokat."
Letagadhatatlan tény, hogy az ember tudatában az anyagiak az élet legfontosabb tényezői. Egy társadalom pedig a gazdagságot tekinti a legfőbb értéknek és minden energiáját a még nagyobb gazdagság megszerzése köt le. Minél fejlettebb egy társadalom, annál nagyobb és szervezettebb erőket vonultat fel a gazdagság növelése érdekében, melybe a gazdasági élet elengedhetetlen fejlődése címén vonja be a társadalom tagjait. Az örök probléma abból adódik, hogy hogyan osszák el a megtermelt javakat. Az elosztás mindig méltányossági alapon történik, ami azt eredményezi, hogy a gazdagok és a hatalmasok kapják mindig a legtöbbet, mert hiszen az övék a felelősség, ők kockáztattak a legtöbbet, s az egyszerű kétkezi munkás pedig a legkevesebbet kapja. Jézus ezzel ellentétben az kiáltja a világba, hogy a szegények boldogok. Azért, mert Isten Országában a tökéletes szeretet uralkodik, s ez a szeretet adásra indít, amely által az, aki ad szegénnyé lesz. Fontos azt látni, hogy a szegénység alatt nem pusztán egy hátrányos anyagi helyzetet kell érteni, hanem a szeretetből fakadó adakozás cselekedetét. Boldog a szegény, mert ebben az adakozásban legyőzte irigységét, önzését ami megrontja az igazi boldogságot. A szegény megszabadul az aggodalmaskodástól - hiszen nincs mit féltenie - és felszabadul a szeretetre. Az anyagi gazdagság Jézusnál nem érték, hanem csak egy olyan dolog, melyet átmenetileg kap az ember egyenesen esztelennek nevezi azt, aki a gazdagságra építi életét, egyszerűen azért, mert vagyonát nem viheti át az Isten Országába, s itt a földön pedig a rozsda és a moly emészti meg.
A szegénységnek három fokát különböztethetjük meg Jézus tanítása alapján.
Az első az, amikor a mammon megszűnik úr lenni az ember életében, s átadja helyét az Istennek. A második fok az, amikor valaki a Szentlélek örömében tud áldozatot hozni anyagiakban. A harmadik pedig a tökéletesség foka, melyet a gazdag ifjúnak mond: mindet eladni, s egyedül Jézust követni. Ez a fokozat tanács, de akik a megtérés által megérnek erre az életállapotra, azoknak paranccsá válik. Sajnos az Egyház igehirdetésében és a hívek egyéni életükben nem fektetnek kellő hangsúlyt erre a törvényre, a többi Isten Országára vonatkozó törvény mellett. Többnyire az életben megelégszünk a tisztességes polgár életmódjával. A szegénység törvényének megvalósítása nem a vagyontól függ, hogy ki hogyan áll anyagilag. Mert eszerint az lenne a képlet, hogy a koldus a legboldogabb, és a multimilliomos a világ legboldogtalanabb embere. Érezzük, hogy nem ilyen egyszerű a dolog, ha úgy tetszik bőrünkön is. Hiszen azzal, hogy szegények vagytok, hogy máról holnapra élnek sokan kicsinyke nyugdíjukból, ez egyáltalán nem valami boldogító állapot. A szegénység törvénye feladat, hogy az ember keresse Isten Országát. A szeretet vezesse minden cselekedetét, az anyagikkal kapcsolatban is, Istent keresse mindenben. Aki így él, aki keresi Isten Országát, az megtapasztalja és belátja, hogy az anyagiak nem értékesek nem kincs. Ennél sokkal nagyobb kincsek vannak. Igaz, én könnyen beszélek a szegénységről, aki végső soron jólétben élek, mert megvan a tisztességes fizetésem, autóm, főznek, mosnak, takarítanak rám. Elismerem, nem tagadom, hogy nekem nincsenek anyagi gondjaim. De ez ne jelentse számotokra azt, hogy vizet prédikálok és bort iszok. A szegénység törvénye számomra is követendő parancs, aminek megvalósításán nap mint nap küzdők. Hol sikerül, hol nem.
Csak egyet kérek a szegénység törvényével kapcsolatban: ne azt nézzétek, hogy én mondom, hanem azt, hogy Jézus Krisztus kéri tőletek a saját boldogságotok érdekében. Tudom, hogy sokan nehéz anyagi körülmények között élnek és nap mint nap engem is felháborít a különböző szinteken tapasztalható szociális igazságtalanság. De ha Isten Országának e törvénye szerint élnénk, akkor élne a szeretet az emberek között. Akkor egy olyan társadalomban, ahol sokan a szeretet és a szegénység krisztusi parancsát tartják a legfőbb értéknek, akkor megvalósulna valamilyen szinten a szociális igazságosság. Ezért - ha ér számodra valamit Krisztus újszövetségi törvénye, akkor el kell kezdened eszerint élned. Biztos, hogy nem tapasztalod meg azonnal szereteted, szegénységed gyümölcsét, biztos, hogy lesznek, akik kinevetnek, kigúnyolnak, lenéznek. De ha te nem kezded el, akkor senki nem kezdi el, s akkor gyermekeid, unokáid egy olyan világban fognak felnőttként élni, ahol farkastörvények uralkodnak, ahol az marad életben, annak lesz joga az élethez, aki erősebb, aki gazdagabb, aki kegyetlenebb.
Csiszér Imre, erszébetbányai plébános
