Lugos, a Temes folyó partján fekvő megyei város, Temesvártól 60 km távolságra, egykor a Krassó-Szörény vármegye székhelye volt. Egyesek úgy vélik, hogy egy magyar főnévből, a lugasból származó névalak, mások szerint lug szóból ered, mely magyarra fordítva ligetet jelent. Az első írásos forrás, amely konkrét említést tesz róla, a XV. századból származik. Ebben a forrásban még Lucasként olvashattunk róla. Az itt álló XIV. században felépített várat a karlócai béke hatályba lépését követően semmisítették meg. Fontos momentum volt történelmi szempontból, amikor a császári seregek fölött a törökök döntő győzelmet arattak. 1849-ben a honvédseregekre mértek döntő vereséget a császáriak. Lugos, 1881-től az akkor létrehozott Krassó-Szörény vármegye székhelye volt. A ténylegesen már korábban is egységes Német- és Románlugos 1889-ben egyesült véglegesen egy rendezett tanácsú várossá. Az 1910-es összeírások alapján a lakosság nagy része magyar, de jelentős a román, német, szerb és szlovák nemzetiségű volt, 1992. után a románság került számbeli többségbe.
Látnivalók a városban az arra járó látogatóknak: • a Szent Miklós torony • a régi postafogadó (ma az ortodox esperesi hivatal működik benne) • a minorita templom és kolostor • az Istenanya Elszenderülése ortodox templom • a bal parti Szent István római katolikus kápolna (1780-ban épült, 1856 felújították) • a görög-katolikus katedrális • a volt vármegye háza • a városi múzeum • a városháza ekletikus palotája • a német evangélikus imaház • a neogótikus református templom, • valamint a római katolikus Szentháromság plébániatemplom. 1718 május 7-én Lugosra érkezett az aradi minorita kolostorból Gail Gabriel szerzetes és báró Mercy Florimund, egy katolikus közösség létrehozása céljából. Eleinte minorita szerzetesek a mai Brediceanui Liceum helyén létező házban laktak. 1718-ban végül is megtörtént a lugosi plébánia alapítása. 1733 esztendejében a szerzetes testvérek által gyűjtött adományokból és szerény jövedelmük felhasználásával megvásárolják azt a telket, amelyen ma is áll a kolostor és az iskola. Ugyan ebben az évben Mercy kormányzó úrtól kérvényezik egy kő(tégla) templom építését. A kérés még abban az évben, május 19-én jóváhagyásra kerül, majd utána rövid időn belül, június 14-én Mayer Gábor Csanád Egyházmegyei kanonok jelenlétében megejtik az első kapavágást és az alapkő megszentelésével a Szentháromság búcsú napjában állapodnak meg. Az első avató szentmisét 1735-ös év Szentháromság napján tartották. A plébániatemplomot 1933-ban szentelték fel a Szentháromság tiszteletére. Az örök Atya irántunk való szeretetében elküldte saját Fiát hozzánk és a Szentlelket ajándékozta nekünk, hogy Isten gyermekeivé tegyen bennünket s váljunk e kegyelemhez méltóvá!
A templom oltáralatti részében kriptát építettek. Sajnos a kripta első lakói a templomépítők lettek az 1736-37-es években. A templom mennyezete fából készült és hozzája ugyancsak fából készült torony társult. A harangokat 1805-ig a templom mellett épült fa állványzat tartotta. A templom az idők folyamán több változáson esett át, földrengés rombolta, a törökök fosztogatták valamint a császári csapatok sem kímélték. Második József Osztrák császár és a Magyar király országlása alkalmából 1788 október 5-én szentmisén vett részt. Ekkor megfogatta, hogy támogatni fogja a templom és hozzátartozó kolostor rekonstrukcióját. A mai torony és kupola építését 1796-ban kezdték el és 1814-ben lett befejezve. A templom homlokzatára idő és hitvallást – Kronosticont ábrázoló latin felírat került 1798-ban. Majd 1807 március 4-én a beltér homlokzata is kapott egy hitvallást ábrázoló latin szöveg feliratot. Ugyanakkor került a helyére a Szentháromságot ábrázoló oltárkép is. Spindler József órásmester építette. A toronyóra 1829 május 28-án ütötte el először a pontos időt, a városiak nem kis örömére. A fő csillárt Zsidák Ágoston adományozta 1874-ben. A templom koncert orgonáját a Wegenstein cég készítette és 1926-ban került a mai helyére. A templomtornyában lakozó négy harang az aradi Hőnig Ferdinánd és Fiai harangöntő műhely munkáját dicsérik. A villanyvilágítás 1928-ban lett bevezetve. Megjegyezni való, hogy az 1900-as évi népszámláláskor Lugoson 7439 római katolikus hívő élt, zömében német-sváb és magyar anyanyelvűek, románok csak elvétve voltak. 1932 május havában renoválások kezdődtek, ez alkalommal toldanak kétoldalt az utcafronton két tornyocskát és ezután válik a templom a mai hosszúságúvá, ami 35 m és szélessége 12 m. A templom építészeti stílusa ekletikus késői barokk stílus keveredik a klasszicista elemekkel. A harangok megszólaltatását 1974-ben villamosították, 2007-ben le lett cserélve a villamos vezetékek összessége, mivel már nem felelt meg a követelményeknek. 2010-ben renoválták, így új külsőt kapott a templom, a tetőt is felújították. 2011-ben a harangok új nyelveket és új felfüggesztést kaptak, ekkor cserélődtek a villanymotorok is mivel a régi szerelék felmondta a szolgálatot.
Érdemes megemlíteni, hogy a minorita atyák 281 éven át szolgálták a híveket és vigyázták a templom állagát, nem csak adminisztrálva, hanem karban is tartva azt. Az utolsó minorita szerzetes atya Kroner Elmar volt 1992-ben bekövetkezett haláláig, azóta a temesvári egyházmegye által kinevezett papok szolgálnak benne és adminisztrálják. Jelenleg az egyházi szolgálatot Ft. Dumitresc Mihail-Titi főesperes, in solidum megbízatású plébános és Msgr. Wonerth László kanonok végzik.
A Lugosi plébániának több mint 64 filiája van. A következő oldallagosan ellátott filiákban végeznek szentmiséket: minden 1. és 3. vasárnap, minden hónap harmadik vasárnapján Bojtorjános és Gizellafalván, Szapáryfalva és Nagybodófalva filiákban minden hónap második és negyedik vasárnapján. A Lugosi Szentháromság plébániatemplom és filiái a temesvári Római Katolikus Egyházmegye, Hegyvídéki főesperesi kerület, Szörényi esperesi kerülethez tartozik.
Összeállította: Gábor Anna
