Nagyböjt első vasárnapján az Egyház egy nagyon is emberi oldaláról mutatja be Jézust, amint kísértést szenved a sátántól. A nagyböjt elején ezzel figyelmeztet az Egyház arra, hogy mi is ki vagyunk téve a kísértéseknek, a sátán támadásainak. Most a nagyböjt idejére ez fokozottan is áll, mert nagy ünnepre készülünk, hitünk legnagyobb ünnepére a húsvétra. Ez hitünk és életünk legnagyobb ünnepe és megújítója, a kegyelem kiáradásának ideje. Ez az, amit nem akar a sátán, s ezért ilyenkor fokozottabban bevet mindenféle eszközt, hogy leendő ünneplésünket minél jobban elrontsa. Persze ez csak azoknál az embereknél jelent valamit, akik komolyan készülnek a húsvétra, mert a sátán olyan mint a jó vadászkutya: elsősorban azokat támadja meg, akik a vadász lövésétől csak megsebesültek és még van bennük élet. Éppen ezért, ha vannak kísértéseink, az jó, mert van bennünk krisztusi élet, amelyet a sátán meg akar ölni. Annál gyanúsabb, ha valakinek már nincsenek kísértései, mert nála már a sátánnak nem kell erőfeszítéseket tennie, mert nincs benne krisztusi élet.
Hogy tehát az Egyház felhívja figyelmünket a sátán várhatóan felfokozott támadásaira, ezért elénk állítja Krisztus megkísértésének jelenetét. Vegyük észre a párhuzamot: mi hitünk legnagyobb ünnepe előtt állunk, Jézus pedig az egész tanítói működése előtt, melyet kereszthalálával és feltámadásával tesz teljessé. Jézusnál is hozzánk hasonlóan a sátán minden erejét összeszedi, hogy az ember Jézust eltántorítsa a nagy műtől, amely számára a bukást és pusztulást jelenti.
A sátán három lényeges dologgal kísérti meg Jézust, három olyan alapvető dologgal, amelyet elrontva gyökerében szakadunk el Istentől. Az Egyház évszázados tapasztalati nyomán eme három kísértés ellenszereként ajánlj három alapvető erénygyakorlatot a nagyböjt idejére.
Az első kísértésben a kövek kenyérré változtatására csábítja a napok óta éhező Jézust a sátán. Itt általánosságban fogalmazva arról van szó, hogy az ember maradéktalanul elégítse ki a különböző ösztöneit. A minket körülvevő világ minden erejével erre biztat a reklámok, az igénytelen filmek által: éljük ki ösztöneinket, élvezzük az életet, mert azért van. És különben is senki sem tilthatja meg, mert ehhez már csak jogunk van. Ami a legfélelmetesebb, hogy a jelenlegi gyerekek túlnyomó többsége ebben a szellemben nevelkedik, ha lehet ezt egyáltalán nevelésnek nevezni. A szülők mindent megadnak, megvesznek gyereküknek mondván, hogy ők mindent megadnak a gyereknek, hogy minél jobban kibontakoztathassa képességeit. Valójában pedig arról van szó, hogy azzal, hogy mindent megadnak a gyereknek az első szóra csak azért teszik, mert addig is el van valamivel foglalva a gyerek, nem kell foglalkozni vele, csendben van, s nem kell a kínosan szókimondó és tisztánlátó kérdéseire válaszolni. Néha bizony elég sötéten látom a jövőt látva a mai gyerekeket, hogy ők fogják majd egyszer kezükbe venni a világ alakítását. Tisztelet a kivételnek. Erre a kísértésre adja az Egyház az ellenszerét, a böjtöt: "Nemcsak kenyérrel él az ember" - nemcsak ösztönökből áll az ember. A böjtölésben az ember megtapasztalja teremtettségét törékenységét, s ez alázatra indítja Teremtője előtt, akinek létének minden percét köszönheti. Az ember amikor böjtöl, akkor mintegy testével imádkozik. De ott a veszély a böjtölésben, hogy az ember öncélú sportteljesítményt csinál belőle, amelyet mások előtt fitogtat. Óriási veszély a böjtben, hogy azt az ember afféle fizetési eszköznek, mennyei valutának tekinti az Istennél, amivel kikényszeríthet belőle kérések teljesítését, mert hát megfizetett érte.
A második kísértés a hatalom kísértése, amikor a sátán Jézusnak adna minden földi országot, cserébe azért, hogy imádja őt. A hatalom ősi kísértés. A hatalom útáni vágy úgy jelentkezik: hogy az ember legyen az Isten, mindenkin, vagy legalább minél több emberen uralkodjék. Magát tegye meg az őt körülvevő világ középpontjának. Világunkban kifinomított változatát karriernek hívják, ahol a képlet ugyanaz: minél több embernek parancsolni. Az ellenszere ennek a kísértésnek az imádság: "Uradat, Istenedet imádd és csak neki szolgálj!" Az imádságban az ember kapcsolatba lép Istennel és rádöbben, hogy nélküle semmi, hogy és semmit nem tehetne. Most nagyböjtben azt ajánlja az Egyház, hogy imádkozzunk többet. Ez azonban még csak véletlenül sem a mennyiség növelését jelenti, hanem a minőségét. Mert ott a veszély az imában, hogy hatalomvágyunkat ide is bevisszük: Isten kéréseink, követeléseink, elképzeléseink kivitelezője lesz, akit imádságunkkal mintegy lefizetünk. A legjobb ima az, ha csendben vagyunk és engedjük végre az Istent is megszólalni a csendben, hogy szóljon hozzánk.
A harmadik kísértés arról szól, hogy az ember vegye kezébe sorsát, s ha mégis baj van, Isten majd csak megsegíti. Ugorjon le Jézus a jeruzsálemi Templom tetejéről, hisz az angyalok úgyis elkapják. A mérhetetlen önzés kísértése ez. Ma az ember félretolja ezt a csodálatos Isten által teremtett és neki ajándékozott világot és egy másik, saját maga által alkotott világot épít, mert meg van győződve róla, hogy ő jobbat tud csinálni. Amikor pedig baj van, akkor persze segítsen az Isten. Egyéni életünkben ez úgy jelentkezik, hogy senkivel és semmivel nem törődve éljük életünket, harcolunk a boldogságunkért, de ha baj van akkor rögtön Istenhez fordulunk segítségét, akire megharagszunk, ha nem segít azonnal. Jézus válasza a kísértésre: "Ne kísértsd Uradat, Istenedet!". Az Egyház a jócselekedeteket adja kezünkbe ezen kísértés ellenszereként, hogy másokon segítve, másokkal kapcsolatba lépve megtapasztaljuk, hogy boldogságunk egymáson múlik, hogy ezek az igazi értékek, melyekre Isten meghallgatja imánkat. Veszélyforrás a jócselekedetek terén, hogy megrontja az önzés: csak azért teszek jót, hogy népszerű legyek. Azért adok másoknak, hogy szükség esetén én is kapjak tőlük, ha rászorulok. Jézus soha nem azért segített az embereken, hogy népszerű legyen, vagy azért, hogy majd adott esetben hálára legyenek kötelezve vele szemben. Ebben az értelemben mondjuk azt, Jézus egyetlen csodát sem tett magáért. S ha ő nem tett, akkor mi se kívánjunk magunknak önző érdekekből.
Kedves Testvérek! Egy komolyan átélt nagyböjt meghozza gyümölcseit majd a húsvéti ünneplésben. Gyakoroljuk tehát az Egyház által kipróbál és ajánlott nagyböjti gyakorlatokat: a böjtöt, az imádságot és a jócselekedetek gyakorlását. Az ebben való kitartásban kérjük Isten segítségét, aki erőnkön felül sohasem hagy megkísérteni. Ámen.
Csiszér Imre erzsébetbányai plébános
Fotó: katolikus.ma
