Visszatekintve az elmúlt évre, évekre, első sorban hálát érzünk a szívünkben. Nem is tudjuk eléggé megköszönni a jó Isten és a Szűzanya végtelen gondoskodását, azt, hogy soha nem feledkeznek meg rólunk, a hallgatóinkról, önkénteseinkről. Talán nekünk, munkatársaknak hétköznapinak tűnik a rádió élete, de számos hallgató, betegágyhoz kötött, magányos, börtönben lévő ember életét tudjuk szebbé, reményteljesebbé tenni. Ez úton kérjük a Mindenható Istent, hogy küldje el Szentlelkét azokra, akik tovább viszik a rádió ügyét, hogy egyre hatékonyabb munkások lehessünk az Úr szőlőjében.
Boldog születésnapot Mária Rádió! Majoros Gabriella
Szeretett Rádiónk születésének ünnepén, azért adok hálát a Jó Istennek, mert a kisebb családom mellé adott egy nagycsaládot, amelynek erősen érzem a szerető, gondoskodó, imádkozó ölelését. A Rádió születésnapja, ennek a nagy családnak az ünnepe is. Ezért kívánok minden hallgatónak, támogatónak, önkéntesnek és munkatársnak még sok egészségben megért évfordulót!
Isten éltessen Mária Rádió!
Szatmári Teréz
Mint ahogy az édesapa kíséri gyermekét a felnőtté válás útján, úgy kísérhettük mi, munkatársak, és Önök kedves hallgatóink, olvasóink a Mária Rádió növekedését! A kezdeti botladozó lépések ma már biztosabbak. Megtörténik, hogy még most is elesünk, de újra felállunk, hiszen tudjuk, hogy a Szűzanya fogja kezünket és vezet bennünket minden nap az ő Szent Fia felé. Reménnyel és örömmel teli a szívünk, hogy ezt a hosszú utat együtt tehettük meg. Kérjük a Mennyei Atya kegyelmét, hogy egymást segítve és bátorítva haladjunk tovább. Köszönjük önkénteseink, hallgatóink munkáját és imáját. Adja Isten, hogy ezután is fénysugár lehessünk egymás lelkének.
Isten éltessen Mária Rádió!
Majoros Attila
A megkeresés, egy olyan időszakában érkezett az életemnek, amikor teljesen más terveim voltak. Visszatekintve, a Szűzanya ajándékaként tekintek a kihívásra, és minden nap tudatosul bennem az, hogy Isten fecsegőből Isten hordozová kell válnom.
A mozgalmunk jelmondata ahova tartozunk: Semmit nélküled, semmit nélkülünk! Minden nap törekszem életre váltani a közös munkát Vele, és törekedni arra, hogy használható eszköze legyek a Szűzanyának.
Kovács Katalin
Rengeteg mindent köszönhetek a rádiónak. Elsőként mindenképp azt, hogy arra ösztönöz, hogy mélyítsem nap mint nap az Istennel való kapcsolatomat, ugyanakkor pedig, hogy dolgozzam önmagamon, hogy jobb emberré váljak. Aztán köszönhetek embereket, akikkel munkám során ismerkedhettem meg. Köszönhetek tudást, hiszen teljesen más volt a felkészültségem, szinte mindent a nulláról kellett tanulnom. Köszönhetek megannyi élményt: meghitt, mély pillanatokat, vidám, örömteli perceket, találkozásokat. És végül, de nem utolsó sorban hálás vagyok, hogy megtapasztalhatom minden időben az Isten gondviselését, valamint a Szűzanya közreműködését, aki igenis mindenkor jelen van közöttünk.
Amikor kimondtam az igen-t, valójában nem tudtam mire válalkozom. Egyedül egy cél volt előttem, hogy Isten ügyéért dolgozzam. Ma már azt mondhatom, elköteleződés. Többször megfordult a fejemben, hogy más munka felé vegyem az irányt, de mindig történt valami, ami megerősítette bennem, hogy még itt a helyem. Amíg eszköz lehetek a Szűzanya kezében, amíg szüksége van rám itt, addig igyekszem mindennap kimondani neki az igen-emet és megtenni mindazt, amit rám bíz.
Vidican Lokodi Tünde
Hogy mi jut eszembe...Mosolyognom kell, mert 2009-ben hallottam először a Mária Rádióról, de úgy gondoltam az idős vallásos nénik rádiója, ezért nem sokat foglalkoztam vele, mit tudna nekem nyújtani. A Szűzanya másképp gondolta, ugyanis 2010-ben már kimondtam az igent. Nagyon gyakran eszembe jut az a nap, amikor bejelentették a Krisztus Király templomban, hogy a Mária Rádió közvetíteni fogja az első pénteki virrasztásokat és önkéntest keresnek, hogy egész éjjel kezelje a technikát. Soha nem felejtem el, egy késztetést éreztem, hogy jelentkezzem. Hirtelen meg is ijedtem, ráültem a kezeimre, nehogy valami meggondolatlanságot tegyek, és gyorsan felsoroltam magamban pár érvet: nem vagyok katolikus, nem rádióztam soha, nem értem a technikát, stb. Senki nem jelentkezett, bennem pedig szégyenérzet és csalódottság lett urrá, ezért oda mentem Bajcsi Tiborhoz, akit megbíztak, hogy keressen önkéntest és elmondtam, hogy én azt éreztem nekem jelentkeznem kell, de...és akkor gyorsan felsoroltam az érveimet, gondolván, hogy azt mondja, köszönjük, de nem ilyen személyt keresünk. Meglepetésemre örömmel megköszönte és azt mondta, akkor én fogom kezelni a technikát. Mondanom sem kell a következő pár nap kavarogtak bennem a gondolatok, elhamarkodtan döntöttem, nem vagyok oda való, biztos nem halloták mit mondtam, nem értem a technikát és ehhez hasonló gondolatok gyötörtek. Viszont nem volt vissza út, s ha valamit elvállalok, azt szeretem a legjobb tudásom szerint, teljes odaadással elvégezni. Nem volt vissza út, és köszönöm az Úrnak és a Szűzanyának, hogy meghívtak és egyengetik az utamat. A legcsodálatosabb hivatás Isten eszközévé válni és engedni, hogy ott és akkor használjon, mikor akar. Köszönöm, hogy letekintettél rám!
Görgényi Tünde
Hogyha visszagondolok az én első találkozásomra a Mária Rádióval, elég messzire kell visszamenjek. 10 évvel ezelőtt egy ifjúsági műsorra kérték fel a Kolozsvári Egyetemi Lelkészség fiataljait a rádió munkatársai, melynek címe Kovász lett. Az elején kicsit félve, de aztán én is bekapcsolódtam a műsorok felvételébe. 2013-ban miután megnyílt a stúdió, az élő műsorokba is bekapcsolódtam. Az elején csak egy-egy rózsafüzérre, zenés köszöntőbe vagy egy-egy beszélgetős műsorba kapcsolódtam be, majd a kíváncsiság győzött, belekóstoltam a technikai részbe is, és nagyon megfogott.
Nekem rengeteget adott az, hogy önkéntes lehettem a rádiónál az egyetemi éveim alatt, mert volt egy hely, ahova kikapcsolódni és feltöltődni jártam, ami sose volt fárasztó, sőt, egy hosszú nap után még jót is tett. Szerettem ott lenni, minden szabadidőmet ott is töltöttem, annak ellenére is, hogy sokan kérdezték, miért csinálom, ha úgyse kapok érte semmit, és erre mindig az volt a válaszom, hogy rengeteget kapok, sok-sok kedves szót, szeretetet és egy óriási családot, akik olyannak fogadnak el, amilyen vagyok.
Eléggé félénk ember voltam. Sokat is gondolkodtam azon, hogy biztos képes leszek-e én erre, meg fogom -e tudni csinálni, de szép lassan belerázódtam, mivel sokan voltak, akik mellettem álltak és biztattak. Minél többet jártam be a stúdióba és tettem amire megkértek, annál inkább éreztem azt a mérhetetlen szeretetet, amivel körülvettek az emberek, a hallgatók. Egy idő után tudatosult bennem, hogy engem a Szűzanya hívott meg erre a szolgálatra csak észre kellett vennem, hogy én ebbe a nagy családba tartozom és, hogy itt tehetek valami jót az emberekért. Az, hogy akkor igent mondtam, a legjobb döntés volt. Hat év után pedig egy újabb igent mondtam ki mikor elvállaltam a szatmári stúdió vezetését, és ezáltal újabb jó barátokra tettem szert és gyarapodott a mi kis családunk, az a nagy-nagy virtuális család, ahol együtt tudunk sírni és nevetni, imádkozni és hálát adni, szeretni egymást. Hála a Mária Rádióért, hála a munkatársakért és a bizalomért, hogy felkértek a szolgálatra, hála az önkéntesekért és minden hallgatóért, akiknek a lekében fénysugarak lehetünk.
Isten éltesse a Mária Rádiót!
Szűcs Tímea
Minden évben, ahogy egy évvel öregebbek leszünk, elgondolkodom, mi újat vagy mást tudnék írni, mint eddig? Az évek és napok repülnek, reggel van és este. Lassan ennyi marad meg a tovatűnő létből. Rohanunk, elfelejtjük magunkat, a körülöttünk élőket, sok esetben pedig a jó Istent is. Olyan az életünk, mint a minden évben megünnepelt születésnap. Menetrendszerűen megérkezik, vidáman vagy nyavalyogva eltöltjük, s másnapra vége. S amit újrakezdünk, másnapra annak is vége. Nem ragadnak össze a napok, csak összekoccannak. Nem ragadnak össze az események, csak egymás mellé rakódnak.
A kimondott IGEN egy életre szól. Nem változtathatjuk kényünk-kedvünk, vagy épp a világ aktuális körülményeinek és nehézségeinek alakulása nyomán. Most, ebben a felfordulásban van szükség ránk, most kell vigasztalni, erőt önteni, evangéliumot hirdetni. Lehet, hogy könnyebb már sosem lesz, de élni tudni és szeretni kell! Megyünk előre, a jó Istennek adunk teret és az ő áldását kérjük életünkre, szolgálatunkra, mindannyiunk rádiójára. Minden rendben van, minden rendben lesz! És nem utolsó sorban: mindenkinek mindenért köszönet! Imádkozzanak értünk!
Ferencz Emese
