Mindjárt az üldözés elején történt, hogy a Beth-Asa városába való Jónás és Barakíz Hubahámba mentek, hogy ott az üldözött és bebörtönzött keresztényeket bátorságra és állhatatosságra buzdítsák. Ennek meg is volt az eredménye: a keresztények közül kilencen vérükkel tettek tanúságot az Úr Krisztus mellett. De a bátorítókból vádlottak lettek. Megidézték őket a papság három vezetője elé s fölkérdezték: Akartok-e Sapurnak, a királyok királyának engedelmeskedni s a napot, a tüzet és a vizet imádni, vagy nem? A két testvér egy lélekkel felelte: Mi hiszünk az Istenben, aki az eget és földet teremtette, de nem építhetjük jövendő életünket halandó emberre, aki rövid ideig él, aztán meghal, s úgy temetik el, mint bennünket. A főpapok ebbe a válaszba mindenképpen felségsértést akartak belemagyarázni. Majd egyenkinti vallatás végett különválasztották őket. Először Jónással próbálkoztak. Egész világosan kimondták: Ha imádod istenségeinket, ha áldozatot mutatsz be a napnak, a tűznek és a víznek, ha azt teszed, amit a király parancsol, szabadlábra kerülsz s hozzá még megbecsülésben lesz részed. Ha nem, akkor a legkeményebb kínzások és büntetések várnak rád. A keresztény hős azonban nem volt hajlandó megtagadni Krisztust az emberek előtt, mert jól tudta, hogy akkor az Úr is megtagadja őt mennyei Atyja előtt. Erre gúzsbakötötték s szúrós tövissel megvesszőzték. Azonban a lélek a vérző testben sem tagadta meg Krisztust; még akkor sem, amikor szinte félholtan kötélen kihurcolták s egy jeges tócsába dobták.
Azután Barakízre került a sor. Azt gondolták, hogy a hazugság módszerével célt érnek. Ezt kérdezték tehát tőle: Fogod-e imádni a napot, a tüzet és a vizet mint istenségeket, ahogy ezt már testvéred tette, hogy Barakíz nem hitte el, hogy Jónás letért az igazság útjáról s a Teremtő helyett a teremtményt imádta volna. Hozzáfogott mindjárt egy beszédhez, amelyben világos érveléssel különösen a tűznek istenítése ellen kelt ki: A Teremtő a tüzet szolgának rendelte, s az csakugyan ezt a szerepet tölti is be s~egénynél, gazdagnál; így tehát teljesen észszerűtlen az Ur és Teremtő helyett a szolgát imádni. A bölcs beszéd zavarba hozta s megdöbbentette magukat a főpapokat is. Mindjárt elhatározták, hogy a vádlott kihaligatását abbahagyják s csak éjjel folytatják. Tartottak ugyanis tőle, hogy ez a meggyőző erővel beszélő keresztény a nappali tárgyalásnál jelenlevő pogányokat is megnyeri a kereszténységnek. De az éjjeli kísérlet is eredménytelen maradt: a bátor vádlott nem pártolt el a Teremtőtól a teremtmények kedvéért. Pedig bátorságáért keményen bűnhődött: karjait tüzes lemezzel sütögették, majd olvasztott ólmot öntöttek orrába, fülébe és szemébe s így agyongyötörve vitték vissza a tömlöcbe. Másnap reggel előhozták Jónást, akiból a hideg éjszaka nem oltott még ki minden életet. A már ismert gonosz fortély, hogy testvére megtagadta az Úrat, nem volt képes eddigi hitvallásában megingatni. Új kegyetlenkedések következtek. Levágták kezén és lábán az ujjait; ő még akkor is a test feltámadásáról beszélt. Lenyúzták fejéről a bőrt, kivágták nyelvét s a végén úgy dobták be forró szurokkal telt kádba. Jónás elnyerte a vértanúság koronáját. Előkerült a még élő testvér is. Hittagadásra most sem volt rábírható. Örá is kegyetlen halál várt. Meghengergették tövisben, éles nádnyilakkal szurkálták tele a már agyonroncsolt testet, szájába forró szurkot és kénkövet öntöttek, végül pedig összetörték csontjait.
Mikor vértanúságokról olvasunk, önkénytelenül fölmerül a kérdés: Hogyan tudták ezeket a hihetetlenül kegyetlen kínzásokat ilyen hősiesen elviselni? Nehéz lenne erre felelni, ha már nem adott volna választ maga Szent Jónás akkor, amikor a fagyos vízben eltöltött éjszaka után a hóhérok ama kérdésére, hogyan töltötte az éjjelt, azt felelte: Higgyétek el nekem, az Úr születésem óta nem nyujtott még kellemesebb éjjelt és édesebb nyugalmat, mint a mostani volt; megvigasztalt arról a szent keresztről szóló elmélkedés, amelyen az Úr Jézus meghalt. lgen, a Krisztus szenvedse és keresztje a vértanúk és szenvedők ereje. Megírta már Szent Pál, hogy a megfeszített Krisztus a zsidóknak botrány, a pogányoknak oktalanság; de a meghivottak számára lsten ereje és bölcsesége (Kor. 1 1, 23-24)· Csak ez teszi érthetővé Szent Ciprián megállapítását, hogy a vértanúk úgy szenvedtek Krisztusért, mintha más testük lett volna, sőt úgy, mintha nem is lett volna testük.
Forrás: Schütz Antal - A szentek élete
Fotó: https://catholicsaints.info/saint-jonas-of-hubaham/
