Ének: Ötödször a kínok közt Uram, szomjúhoztál, amikor a keresztfán értünk áldoztattál.
Elmélkedés: E földkerekség minden epedése benne rejlik e szóban: „Szomjúhozom.” És az ecetben, mely Jézus ajkát érinti, benne van minden csalódás. Az emberi szív vágya sokkal, de sokkal nagyobb, mint az a beteljesítés, amit e föld kínálni képes. Csend.
Verzikulus:
V. Uram, a te szavad lélek és élet.
F. Az örök élet igéi nálad vannak.
Imádság: Úr Jézus, aki így sóhajtottál: „Szomjúhozom!” — ki valósággal átélted a kínzó szomjúságot, de ugyanakkor a lelkek üdve után szomjaztál: segíts, hogy mi utánad szomjazzunk, hiszen te vagy az élő kút, az örök jó forrás, melyből a megismerés fakad. Segíts, hogy szívünk minden vágyával téged szeressünk, s azokat a javakat, melyeket csak te adhatsz. Ki élsz és uralkodol, mindörökkön örökké. Ámen!
