"Amikor még sötét volt, Mária Magdolna kiment a sírhoz. Odaérve látta, hogy a követ elmozdították a sírtól. Erre elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és hírül adta nekik: Elvitték az Urat a sírból, és nem tudom, hova tették." (Jn 20,1-2)
Mária Magdolna kora reggel kiment a sírhoz. A keresztre feszítés, a földi halál és eltemetés után is keresi Jézust, a szeretett Mestert. Én egyáltalán keresem Jézus Krisztust? Meg szeretném találni, még akkor is, ha oly sokan hirdetik, hogy Isten halott? Ez az első és legfontosabb: keressem Jézust.
Mária Magdolna üresen találja a sírt. Látja a tényeket, de nem érti azokat. Ma is gyakran ugyanez a helyzet: követjük a világ történéseit, olvassuk/hallgatjuk a híreket, és nem értjük, hogy mi az igazság. A neves lengyel író, Jan Dobraczynski (1910-1994) írja Nikodémus levelei című regényében, hogy vannak dolgok, amiket előbb hinni kell ahhoz, hogy megértsük. Az üres sír üzenetét is csak hittel lehet megérteni. Mint János apostolnak, akiről feljegyzi az evangélium, hogy látta mindezt, és hitt.
Túl kell lépnem a megszokáson, a lélek és odafigyelés nélkül végzett cselekvésen, a rutinos életvitelen. Ha sikerül, Isten meg fog lepni. Keresem egyáltalán Jézust? Van hitem, hogy az üres sírban meglássam a feltámadás bizonyítékát?
Kovács Gergely érsek
