Szikrák Loyolai Szent Ignác lelkéből
1. Ha már azoknak is minden megadatik, akik elsősorban Isten országát és igazságát keresik, szenvedhetnek-e hiányt valamiben azok, akik csupán ez ország igazságát és az ő országát keresik? Azok, akiknek áldása nem annyira az ég harmatjából és a föld kövérségéből ered, hanem egyedül az ég harmatjából? Azokról beszélek, akik nincsenek belsejükben megoszolva: azokról, akik mindkét szemükkel a mennyei dolgokra tekintenek.
2. A legnagyobb csoda bizonnyal az volna, ha Isten nem segítené azokat, akik iránta való szeretetből mindenüket elhagyták.
3. Minél reménytelenebbnek látszik a helyzet, annál jobban kell bízni Istenben: ahol kifogyott az emberi segítség, ott kezdődik az isteni.
4. Oly nagy bizalmunk legyen Istenben, hogy azt is higgyük, hogy hajó híján egy szál deszkán is átszelhetjük a tengert.
5. Aki Isten szolgálatáért megfeledkezik magáról és saját hasznáról, a fölött Isten őrködik.
6. Teljesítsük kötelességünket tehetségünk szerint; a többit hagyjuk Istenre; az ő gondviselése mindenre kiterjed.
