1. Kevesen látják be, mily nagy dolgot művelne velük az Isten, ha magukat teljesen átengednék vezetésének és kegyelmeit felhasználnák.
2. A legrövidebb s talán egyedüli út az életszentségre megutálni mindazt, amit a világ szeret és átkarol.
3. Isten végtelen jósága, mérhetetlen szeretete és atyai kegyessége sokkal készségesebb arra, hogy minket a tökéletességgel megajándékozzon, mint mi arra, hogy azt felkutassuk és arra törekedjünk.
4. Valamint a durva, alaktalan tuskó nem is sejti, hogy oly szobrot faraghatnak belőle, melyet a művészet csodájaként bámulnának; de a szobrász tudja, hogy mit lehet abból alkotni: így sokan, akik – úgy látszik – nem is tudják, mit jelent kereszténynek lenni, nem látják be, hogy Isten kezében szentekké alakulhatnának, ha e művészi kéznek ellen nem állnának.
5. A Szentlélek ajándékainak befogadására és közlésére sokkal alkalmasabb a jó élet, mint a tudomány.
6. Joggal remélhetjük, hogy a lelki javak gyarapodásával az anyagiak sem maradnak növekedés nélkül.
7. Az erény és életszentség nem csak az Istennél, hanem az embereknél is vagy mindent vagy legalább is sokat ér el.
8. A lelki és világias ember közt ez a különbség: az lemond a földi vigaszról, de bővelkedik a lelkiekben, emez az érzékiekben gyönyörködik, de belsejében gyötrődik.
9. Annyi nyugalmat és örömöt fogunk egykor találni, amennyi jót tettünk az életben.
10. Többet ér rendkívüli okosság közepes szentséggel, mint nagyobb szentség kisebb okossággal.
11. A tökéletességben való haladást nem az arckifejezés és a mozdulatok, a természet készsége vagy a magány szeretete szerint kell mérni, hanem azon erő szerint, melyet önmagunk ellen kifejtünk.
12. Mikor az erények megszerzésén fáradoztok, egyúttal a felebarát üdvéről is gondoskodtok.
13. Azt az egyet át- és átérzem, hogy a föld hátán senki sincs, aki teljesen felértené ésszel, mennyire akadályozza a maga részéről azt, amit Isten az ő lelkében el akar érni.
14. Soha ne tégy, se ne beszélj semmit, míg előbb meg nem gondoltad, tetszik-e az Istennek, használ-e neked, épülésére válik-e embertársaidnak.
15. Nem szabad annak szűkmarkúnak lennie, akivel az Úristen oly bőkezűen bánt.
