l. Előgyakorlat. Szent Ignác a manrézai barlangban.
2. Előgyakorlat. Kérem a kegyelmet, hogy megtanuljam magamat teljesen legyőzni mindenben és mindenkor.
I. PONT: SZENT IGNÁC KÜLSŐ ÖNMEGTAGADÁSA
Szent Ignác külső önmegtagadása általános és hősies volt. Kiterjedt minden érzékére: szigorúan böjtölt, sokat virrasztott, hősies önmegtagadásokat végzett, külső érzékeit nagy gonddal fékezte. Később magasabb szempontból. főleg tekintettel apostoli hivatására, a szigorúságból valamit engedett és külső önmegtagadásában kerülte a feltűnést.
Szent Ignác példájával megérteti velünk is, mennyire szűkséges a külső önmegtagadás, és hogyan kell azt helyesen gyakorolnunk. A helyes külső önmegtagadás szabályai:
1. Indító ok: nem kényszer és félelem, hanem szeretet Isten és saját lelkünk iránt, igazi boldogságunk munkálása.
2. Irányító elv: Isten nagyobb dicsősége, lelkünk java. A külső önmegtagadás nem cél, hanem eszköz. Azért mértéke és módja az egyes személyeket tekintve különböző; különböző egy és ugyanazt a személyt tekintve is, különböző az időszakok és körülmények szerint. Szent Ignác maga példát ad erre.
3. Ebből kifolyóan: ne legyen túlzott, vagyis ne legyen nagyobb jó akadályozója.
4. Ezért: nyíltság és engedelmesség a lelkivezető iránt. Mindez azonban feltételezi, hogy van külső önmegtagadás. Ez pedig legyen általános, vagyis terjedjen ki minden érzékünkre, az egész emberre és legyen állandó., vagyis egy nap se szüneteljen. A mód és mérték különböző lehet időközönként csak a mértékletesség tökéletes gyakorlásában állhat.
Még két gyakorlati tanácsot fűzhetünk hozzá:
1. Legyen meg bennünk a belső önmegtagadás, hasson át Istennek mindenekfölötti szeretete, legyünk igazán buzgók és szentek akkor egyes kísérletek után biztosan megtaláljuk a külső önmegtagadás helyes mértékét és módját.
2. Szent Ignác a szerénységről szóló szabályaiban mondja, hogy egész külsőnk inkább a vidámság, mint a szomorúság képét mutassa. Ez némiképp a külső önmegtagadásra is vonatkozik. Gaudete semper! Mindig örvendjetek I (Fil. 4, 4.) A külső önmegtagadásnak olyannak kell lennie, hogy a lelki örömöt inkább elősegítse, mintsem akadályozza. De lelki örömről van szó, nem földi, érzéki örömről. A külső önmegtagadás ne akadályozzon abban, hogy felebarátunk iránt kedvesek és nyájasak legyünk.
II. PONT: SZENT IGNÁC BELSŐ ÖNMEGTAGADÁSA
Hogy Szent Ignác belső önmegtagadásáról hű képet nyerjünk, csak a lelkigyakorlatok könyvét kell elolvasnunk, melyet Manrézában írt. Ez a belső önmegtagadás és önfegyelmezés klasszikus útmutatója. Már címe is elárulja: "Lelkigyakorlatok, hogy az ember önmagát legyőzze." Mikor Szent Ignácnak valakiről mondták, hogy szent, azt válaszolta: "Az lesz, ha valóban ön-megtagadott ember." A belső önmegtagadás nem pusztán eszköz, hanem valamiképp a céllal függ össze Krisztus követésének szava szerint: "Annyit haladsz előre a jóban, amennyire erőt veszel magadon. Ugyancsak a lelkigyakorlatok könyve szerint: "Mindenkinek tudnia kell, hogy akkora előmenetelt fog tenni a lelki dolgokban, amennyire ki tud vetkőzni saját önszeretetéből. önakaratából és saját előnyének kereséséből." Olyan dolog ez, mint amikor a vonat az egyik állomást elhagyván, szükségkép a másik felé közeledik. A belső önmegtagadás ugyan nem a cél maga, mely nem egyéb, mint Isten szeretete, de a cél elérésének szükséges feltétele. Mennyire vagyunk vele? Meg kell jegyeznünk azonban, hogy kétféle szeretet lehet lelkünkben. Az egyik a teremtett dolgokhoz tapad önmagunk miatt, a másik Istenben és Istenért szeret mindent. Az előbbi akadálya Isten tökéletes szeretetének, az utóbbi abból folyik és ahhoz vezet. Az előbbit nem lehet eléggé kiölni lelkünkből, az utóbbit nem lehet eléggé mélyen beleültetni lelkünkbe. Ily értelemben igaz, hogy Istent egyedül kell szeretnünk.
III. PONT: SZENT IGNÁC ÖNMEGTAGADÁSAAz önfegyelmezés szükséges feltétele: a figyelem önmagunkra. Szent Ignác megfigyelte lelkének minden megmozdulását. Minden órában, sőt többször is, lelkiismeret vizsgálatot tartott, belepillantott lelkébe és ellenőrizte annak indulatait. Minden tettét megfontolta, még kezét sem mozgatta ok nélkül. Az önuralom és önfegyelmezés önismeret és elővigyázat nélkül lehetetlen. Tanuljuk meg magunkat megismerni (elmélkedés, lelkiismeretvizsgálat), figyeljük meg magunkat: Miért örülsz? Miért szomorkodol? Miért indulsz fel? - Vigyázzunk, hogy soha természetünk el ne ragadjon. Tisztítsuk meg szándékainkat napközben többszöri bepillantással lelkünkbe.
Imádság Szent Ignáchoz: eszközölje ki számunkra Istentől a tökéletes önuralom és önmegtagadás kegyelmét külsőben és belsőben. Mert ez az igazi szabadság, nagyság, szentség és boldogság.
