Krisztusban drága jó testvéreim!
Tudjuk nagyon jól a választási kampányokból, hogy ha valamely politikus hatalomra akar kerülni, akkor csak a szépet és csak a jót ígéri. Olyan ígéreteket tesz, hogy ha ő lesz a vezető, ő lesz az elnök, akkor megszűnteti a nyomort, minden embernek munkahelyet fog biztosítani, nagyobb keresetett és jövedelmet ígér, csak azért, hogy ő lehessen abban a bizonyos bársonyszékben, ahova kerülve minden ígéretéről tapasztalat szerint megfeledkezik.
Egy ilyen úgynevezett választási kampányról hallunk a mai evangéliumban, de egy kicsit furcsa módón. Azt lehetne mondani, hogy Jézus is egy választási kampányt indít, de elég furcsa módón teszi ezt, hiszen ha egy megválasztásra váró vezető egy ilyen beszédet mondana, nem hiszem, hogy nagyon sokan szavaznának rá a választásokon. És mit mond Jézus: „Aki hozzám jön, de nem gyűlöli apját, anyját, feleségét, gyermekeit, fivérét és nővéreit, sőt még saját magát is, nem lehet az én tanítványom.” És még tovább fokozza a feszültséget azzal amikor azt mondja, hogy: „mindaz, aki közületek nem mond le mindarról, amije van, nem lehet az én tanítványom.” Hát bevallom őszintén, hogy én biztos nem szavaznék egy olyan emberre, aki ilyeket mond, hogy csak akkor lesz jobb világ, ha mindezt megteszem. És Jézus mégis ezt kéri tőlem, és minden keresztény embertől, aki hozzá akar csatlakozni.
De hogyan lehetséges ez? Hogy kérhet Jézus ilyet, az a Jézus, aki mindig a testvéri szeretettet hangsúlyozza, mindent megtesz azért, hogy az emberek között béke legyen, hogy kérheti azt, hogy én, mint keresztény ember gyűlöljem a szüleimet? Hát akkor mit ér az a parancs, hogy tiszteld atyádat és anyádat. Szeresd őket, és akkor hosszú életű leszel a földön. Vagy ez a törvény Jézussal hatályát vesztette volna? A válasz természetesen az, hogy nem, hiszen Jézus is nagyon szerette szüleit, és engedelmeskedett nekik, gondoljunk csak arra a történetre, amikor a 12 éves Jézust megtalálják a templomban. Igaz első szava az, hogy neki a Mennyei Atya dolgaiban kell cselekedjen, de utána a szent író megjegyzi, hogy visszatért velük Názáretbe és engedelmeskedett nekik. Akkor vajon most miért mondja ezt? Pontosabba feltéve a kérdést, mit is kíván tőlem Jézus, hogyan is érti ő azt, hogy nekem gyűlölnöm kell szüleimet.
Kedves testvéreim, Jézus a valóságban nem azt kéri tőlünk, hogy a mai nyelvhasználat szerint kell gyűlölnöm az embereket, hanem ezzel azt akarja mondani, hogy mindenek előtt őt kell szeretnem és általa a mennyei Atyát. Neki kell átadnom magam, és az életemben az első helyen csakis Ő lehet, mert ezáltal lesz számomra meg az amit minden pillanatában az életemnek kérnem kell, mármint az, hogy béke uralkodjék a földön, és az emberek egymást megértve éljenek. Hiszen Jézus ezt kívánja tőlünk. Nem szó szerint érti azt, hogy gyűlöljem az embereket, hanem azt kívánja, arra akar bennünket ösztönözni, hogy először őt szeressem, és ha tudom őt feltétel nélkül szeretni, akkor az embereket is fogom tudni szeretni. De hogyan kell én Jézust szeretnem?
Úgy kedves testvéreim, mint ahogy az a fiatal férfi szerette feleségét, aki egy szörnyű baleset következtében deréktól lefelé teljesen lebénult. Mit tettet ebben a helyzetben a férfi? Barátai mondták neki, hogy hagyja ott azt a béna asszonyt. Fiatal még és előtte az élet. Kap magának mást akivel boldogan leélheti az életét. A felesége is kérlelte, hogy váljon el tőle. Legyen szabad, és ne élje le életét egy nyomorék asszony mellett. Az asszony megértette volna, hogy elhagyja őt, mert ő már boldogságot nem tud adni neki. De férfi nem szegte meg házassági esküjét. Lemondott arról, hogy saját gyermekük legyen, számára az volt a fontos, hogy a felesége mellett legyen, akit szeretetből vett el feleségül és megígérte neki az oltár előtt, Isten szent színe előtt, hogy őt semmiféle bajában nem hagyja el. Ő egyszer igent mondott és ezt a szavát ő meg is akarja tartani, hiszen az adott szó megtartása nélkül nem lehettet volna boldog. És ő vállalta, hogy a szenvedésben kitart mellette. Felvette a keresztet, amit kapott az élettől, mert Jézus valójában ezt kívánja tőlünk. A keresztünket fel kell venni és azt hordozni kell, és nem kell csüggednünk mert mindig kapunk erőt arra, hogy a súlyos keresztet viselni tudjuk. A fiatal férj számara nem volt nehéz a kereszt, hiszen az erőt, ami ennek a keresztnek a hordozására kellett neki a felesége iránti szeretett táplálta.
Mi is, kedves testvéreim ilyen szeretettel kell Jézushoz forduljunk, és akkor a mi keresztünk, amit nap mint nap fel kell vennünk és hordoznunk kell, nem lesz olyan nehéz, hogy azt ne tudnánk elviselni, mert ő erőt fog adni, ahhoz, hogy ezt meg tudjuk tenni. Nem könnyű, bevallom őszintén, mert én is nagyon sokszor hadakozom a keresztjeim ellen, amit kaptam, de ha nem tudom átölelni a keresztet, ahogy azt Jézus is tette, akkor nem vagyok méltó arra, hogy én Jézus tanítványának, Jézus követőjének mondjam magam, mert csak ezáltal tudom őt hitelesen szolgálni, hiszen csak ennyit kér tőlem, és minden kereszténytől, aki valódi követője akar lenni. Nem kell félnünk, attól, hogy nem fogjuk bírni a keresztet, mert Jézus erőt ad számunkra, ahhoz, hogy azt el tudjuk viselni, csak hinnünk kell benne. Csak szeretnünk kell őt, annyira, hogy még a szüleinkről, a barátainkról, sőt saját magunkról is le tudjunk mondani miatta.
Kedves Testvéreim kérjük naponta Jézust, hogy adjon erőt számunkra, hogy a keresztünket őhozzá hasonlóan hordozni tudjuk. Bízunk abban az ígéretében, hogy senki sem kap nagyobb keresztet mint amit el tud viselni és akkor nem lesz nehéz megtenni azt, amit Jézus kíván tőlünk, amit feltételül szab ahhoz, hogy az ő követői lehessünk. Nem lesz nehéz lemondanunk mindenünkről, amink van csak azért, hogy őt követni tudjuk és így eljussunk az igazi hazába, a mennyei országba, ahova csak a kerestem által tudok eljutni. Csak úgy, ha lemondok mindarról amim csak van, és így követem Jézust.
Csiszér Imre, erzsébetbányai plébános
