Gyergyószárhegy, Hargita megyében, mint egyik legrégibb település, további nyolc községgel, illetve egy várossal együtt része a gyergyói medencének. Történelmi és kulturális szempontból a gyergyói medence kimagasló települése, igen neves arról, hogy Bethlen Gábor, Erdély fejedelme, az itteni reneszánsz kastélyban töltötte gyermekéveit, és később többször is ellátogatott a településre. Gyergyószentmiklóstól 6 km-re északnyugatra, a Szármány-hegy déli oldalán fekszik, 770 méter tengerszint feletti magasságban. A faluhoz tartozik Güdüctelep, egy kis hegyi település, mely a környéken fekvő falvakhoz hasonlóan a központi falutól távol helyezkedik el. Güdüc 1956-ban ideiglenesen különvált Szárhegytől. A falú a nevét valószínűleg az egykor Szármány hegynek is nevezett hegyről kapta. Területe ősidők óta lakott. A kastélytól nyugatra a bronzkortól a kora középkorig lakott település nyomait térték fel. A legelső írásos adatok a faluról az 1332-1334-es pápai tízed jegyzékben találhatók. Az 1562-es székely felkelés kegyetlen megtorlását követően elkezdődött a helyi székelyek jobbágysorba taszítása is. Ezt a helyzetet orvosolva Bethlen Gábor 1614-től Szárhegyen is elkezdte visszaadni a székelyek szabadságát. Később 1658-ban a szárhegyi és ditrói székelyek döntő csapást mértek egy Tölgyesnél Erdélybe betörő tatár csapatra. Az 1661-es török hadjárat Gyergyószéket is elérte. Sok lakóst elhurcoltak. Lázár István idején Szárhegy egész a gyergyói medence legjobban fejlődő, legtekintélyesebb településévé vált. A Rákóczi szabadságharc idején a gyergyóiak a kurucok mellé álltak, ám 5 évvel később Acton császári ezredes könyörtelenül elpusztította Gyergyót, a lakosoknak menekülni kellett. Ekkor égették fel a Lázárok várkastélyát is. 1711-ben megszűnt a székelyek katonai szolgálata, majd Mária Terézia uralkodása idején végleg eltűntek a korábban határőrzésért járó jogok. A lakosság többsége jobbágy maradt. 1813-1817-es időszakban a nagy éhínség miatt Szárhegyről is nagy számban mentek ki magyarok Moldvába. Ez volt az utolsó jelentős kivándorlás a moldvai csángó falvakba. Az 1900-as évek elején fűrészgyár nyílt és a vasút is elérte a községet. Ekkor jelentős mértékben nőtt a község lakóssága, a magyarokon kívül több tucat román, német és ukrán család is bevándorolt. Az első világháborúban a betörő román hadsereg egy alakulata vérengzést vitt végbe a faluban. 8 civilt tömegsírba lőttek, a további 57 letartóztatott civil viszont szerencsés módon megmenekült, amikor a román hadsereg egy magas rangú elöljárója megérkezett a településre és leállította az esztelen vérengzést. A lemészárolt civilek emlékműve a kivégzés helyszínének közelében van.
A falu látnivalója közül bőven beszélhetnénk a Lázár – kastélyról, amelynek története Lázár család történetével fonódik össze. A kastély említése 1406-ból való, Lázár Bernát nemes birtoka volt ekkor a terület és a kastély 1450-1532 között több szakaszban épült. A másik fontos látnivaló a faluban a Szárhegyi ferences kolostor. 1665-ben Lázár István egy darab földet adott a ferenceseknek, ahol kápolnát építtetett nekik. 1669-ben a Csíksomlyóból idejött Kájoni János új épületet emeltetett,amely 1707-ben és 1748-ban leégett és csak 1752-re lett kész. 1872. Május 22-én , a legutóbbi nagy szárhegyi tűzvészben a kolostor is újra leégett, de újjá építették. A település lakosságát 1850 óta jegyzik. 1901-ben megnyílt fűrészgyár miatt megugrott a népesség de sajnos a rendszerváltás után a lakosság folyamatosan csökken, felgyorsulni látszik a nyugat felé történő kivándorlás,de küszködnek a Székelyföld hagyományos népesség megtartó erejével.
Egy régi szép román-kor és a késő gótika emlékeként említhető meg a gyergyószárhegyi római katolikus templom, amely Hargita megye műemlékeinek hivatalos jegyzékében műemléktemplomként szerepel. A templom történetéből tudjuk meg, hogy a szárhegyi egyházközséget először 1494-ben említették a korabeli dokumentumok. A falu első temploma 1235-ben épült a hagyomány szerint a Bányának nevezett helyen, ahol régen márványt bányásztak. A mai templom ősének építkezési idejét ugyancsak a XIII. századra tette Van Gondys egyetemi tanár, aki megállapítását a Domus Historiában található bejegyzésre alapozta. A XV. században a román kori templom helyében gótikus templomot építettek. A templom déli oldalán kőbe vésve az 1400-as évszám olvasható, amely valószínűleg az átépítés dátumát jelzi. 1488-ban épült a torony, amelynek dátuma szintén bevésve látható. 1492-ben Lázár Miklós búcsút eszközölt ki VI. Sándor pápától a szárhegyi templom javára. Abból a korból származik a torony alatt lévő két csúcsíves ajtókeret, a poligon záródású szentély, ugyanazt a kort idézik a szentély hálóboltozatának maradványai. Az 1590-es tűzvész alkalmával a templom oltárai megsemmisültek. 1729-ben a templomot újjáépítették, csak a szentély és a torony maradt meg az egykori műemlékből. 1730-ban oldalkápolnával egészítették ki, ugyanakkor a tornyot is magasították. 1783-ban Fogarassy György gyergyószentmiklósi építőmester vezetésével a templomon egy nagyobb építkezést hajtottak végre. A templom nagyobbik harangját gróf Lázár István készíttette, amelyet 1944-ben ágyúöntésre használtak fel. A templom szentélye poligon záródású, amelyen felismerhető a hajdani csúcsíves alakításainak kitördelt díszítése. A gótikus kórból való a torony alatti két csúcsíves ajtókeret. Ugyanakkor a szentély hálóboltozatának nyoma is látható. A templomot erődfal veszi körül. A templomban található egy XIII. századi homokkőből készült keresztelőkút darabja, amelyet a bukaresti Történelmi Múzeumban állítottak ki. A sekrestye régi padlásán egy különleges középkori faldísz látható, amelyen egy futó kutya alakja fedezhető fel. Az altemplomban a Lázár család tagjai vannak eltemetve. A templom előtt értékes kőkeresztek találhatók, a legrégebbi az 1660-as évekből származik. A szentély belsejében található a főoltár. Ez egy szoborrendszerből áll, melynek közepén Mária látható karján a kis Jézussal. Lábánál a Szentségtartó, két oldalán pedig két szent szobra foglal helyet. Fölötte egy kép, mely Máriát ábrázolja, ahogy a mennyben, nagy fényességben angyalok között áll. E kép két oldalán egy-egy angyal látható, és végül mindezek fölött a keresztre feszített Jézus. Főoltár előtt foglal helyet a miséző oltár. Egy nagy boltív választja el a szentélyt a főhajótól, a boltíven ez a felirat olvasható: Hozzád fohászkodunk áldott Védasszonyunk. A főhajóban a boltív két lábánál két mellékoltárt találunk. A jobb oldali falon két gótikus ablakon keresztül jön be a fény a főhajóba, innen nyílik két fele két kis mellékhajó. Az egyikben a gyóntatószék, a másikban egy oltár foglal helyet. A mellékhajók fölött két freskót találunk. A bal oldali egy paraszt családot ábrázol, alatta egy felirat: ,,Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma.” A jobboldalin a Szűzanya mennybéli megkoronázását láthatjuk, alatta a felirat: ,,Ezentúl boldognak hirdet minden nemzedék.” A mennyezet két oldalán három-három kép foglal helyet. A főhajó végében van a kórus, ezen pedig az orgona. A toronyban három harang van: nagy, közepes és kicsi, ma már motorral működtetik őket. A harangoknál hatalmas ablakok vannak, és fölöttük órák. Az utóbbi években újrafödték, központi fűtést vezettek be, új erősítőrendszert építettek be, újrapadolták, új padokat készítettek és felújították az orgonát. A jelenlegi paplakot Szabó Lajos plébános építtette 1865-ben, Both Ferenc plébános ettől az évtől három katolikus iskolát létesített. A plébánia rendelkezik irattárral és egy könyvtárral. Ugyanígy hozzá tartozik a Szárhegyi Nőegylet és a Kájoni János Egyházi kórus, melynek vezetője Bartalus Vince kántor-karnagy. Filiája Güdüc, búcsúját Sarlós Boldogasszony napján tartják.
A szárhegyi Mindenszentek plébánia a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség, Gyergyói főesperesi kerülethez tartozik. Szolgálatot teljesít Ft. Nagy László plébános. A kántori szolgálatot Bartalus Vince tölti be. A templom búcsús ünnepét augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján tartják. Örökös szentségimádási nap: Magyarok nagyasszonya napja, október 8.
Összeállította: Gábor Anna
