"Bízzatok az Úrban örökkön-örökké, mert az Úr örökké megmaradó Szikla!" (Iz 26,4)
Ha rátekintünk a minket körülvevő világra, és alaposabban megfigyeljük a benne zajló eseményeket, nagyon hamar észre fogjuk venni, hogy minden létezőt - önmagunkat is beleértve - az elmúlás fenyeget. Teremtett világunkban nincsen olyan biztos alap, amire azt mondhatnánk, hogy örök. Márpedig minden emberben ott van az örökké tartó élet vágya mint a vágyak hierarchiájában a legelső.
Mi, keresztények, akik az örök életre kaptunk meghívást, joggal mondhatjuk, hogy van egy sziklaszilárd alapunk Jézus Krisztus személyében, aki értünk testet öltött. Az ő ígéretében bízunk és remélünk mindnyájan, de a mi reményünk és bizodalmunk nem olyan, mint a lottózó ember reménye, ami a következő szelvény megvásárlásáig tart. Ezt a reményt és bizalmat nem mi termeltük ki önmagunkból, hanem Istentől kaptuk.
Pontosan ezért az Isten iránti bizalmunknak szilárdabb alapja van, mint az egész világegyetemnek, s ha igazán élni akarunk, akkor bízzuk magunkat tökéletesen arra, aki minket az örök élettel akar megajándékozni.
Csibi Levente, IV. évfolyam, Csíkcsobotfalva
